Szokásban van, ha egy csapat bajnokságot nyer, akkor a játékosok a levegőbe hajigálják az edzőjüket, és nem történt ez másként Konakov Milossal, a Falco-Volvo Alpok Autó Szombathely vezetőedzőjével sem. Hosszú volt az út odáig, hogy belőle efféle levegőakrobata legyen, de az lett. És legszívesebben ott, szálltában, ég és föld között érdeklődtünk volna hogyléte felől, mégis inkább megvártuk, hogy szilárd talaj legyen a lába alatt, ezen kívül pedig még egy napot, és akkor kérdeztük meg:
Hogy érzi magát?
Nagyon boldog vagyok. De biztosan kell még két-három nap, hogy igazából felfogjam, mit is értünk el, és ezzel együtt azt, hogy mi történt velem.
Sokáig tartott a buli?
Jaj, nagyon. De szükségünk is volt rá, hogy kiadjuk magunkból azt a hatalmas feszültséget, amit az idény, de legfőképp ez a döntő okozott. Egy dolgot azonban meg kell értenünk. Minden trófea, beszéljünk bármilyen sportról is, szerencsével nem megszerezhető. Ehhez minőség kell a játékosok oldaláról, a stáb részéről, az irodától is, és azért is vagyok még inkább boldog, mert mindez megvolt, és ezért is volt még nagyobb ünneplés a bajnokság megnyerése után.
Tán tíz hónappal ezelőtt, amikor megkapta a vezetőedzői kinevezést, az első nyilatkozata az volt, hogy élete legnehezebb hónapja következik. Az volt?
Nagyon nehéz volt az az időszak. Ugyanis a Falco az előtte eltelt három évben olyan szintre emelte magát, ahol még soha nem volt, így a nehézséget az okozta, hogy ezt a szintet (bajnoki cím, kupa megnyerése) mindenképpen tartani akartuk és akartam én is. De itt kell talán elmondani, már az első naptól éreztem a bizalmat, hogy az egész klub mögöttem áll. Ez fontos volt, és önbizalmat adott. Voltak persze nehezebb időszakok, de a végső cél, a bajnokság megnyerése nem változott, és a bizalom végig élt. Ezért is sikerülhetett.
Ebben az emlegetett egy hónapban dőlt el az is, hogy hat válogatott játékossal áll fel a csapat. Ha akkor nem jönnek össze azok az igazolások, hogyan alakultak volna a csapat?
Mindenki a hat válogatottról beszél azóta is, de nem volt annyira egyértelmű, hogy Somogyi és Golomán idekerül. Mindent megtettünk értük persze, és idekerültek, itt voltak, illetve vannak is. Ha nem sikerült volna, létezett egy „B” terv, de erről utólag már fölösleges beszélni.
Viszont, ha már így alakult, hogy kis túlzással fél Európa a csodájára járt a csapatnak, Magyarországon pedig voltak más érzelmek is. Viszont így ment le a szezon, és mindjárt itt a másik, a következő, bajnokság. Tartható lesz ez az irány és színvonal?
Nem ebben az egy szezonban építettük fel ezt a nívót, már két-három éve e filozófia mentén dolgozunk. Ez a jövőben is maradni fog, tehát magyar játékosokra akarunk építeni. Ez az „A” terv, ezért mindent meg fogunk tenni, a mostani időszak erről fog szólni.
Akkor ismét újabb az „élet legnehezebb hónapja” következik?
Nem lesz egy hónap, az elkövetkező két-három napban eldőlnek a dolgok. Ha minden úgy alakul, ahogyan tervezzük, akkor lehet egy kicsit pihenni. De mondom, a napokban sok mindenre választ kapunk.
Viszont az érdekelne, hogy él-e még Benke és Váradi szerződésében az a záradék, hogy nagyon sokáig, augusztus közepéig nyitva a kapu, hogy mehetnek külföldre, ha olyan ajánlatot kapnak.
Most más a helyzet, nincs kontraktusuk a következő szezonra, így már most lehet velük tárgyalni. A helyzet ebből a szempontból jobb, mint tavaly. A következő pár nap erről fog szólni, a szerződtetésekről.
Ha jól tudom, két játékosnak van élő szerződése.
Négynek. Kovács Benedeknek, Zozónak, Sövegjártó Ábelnek és Keller Ákosnak. Illetve őt mostanában (ma, a szerk.) fogjuk bejelenteni.
Beszéljünk az idényről kicsit. A kezdeti nehézségek és izgalmak után mégis nagyon hamar összeállt a csapat, szinte már a BL rajtjára. Hogyan lehetett ilyen hamar ennyire a csúcsforma közelébe hozni ezt a társaságot?
Nagy előny volt, hogy a csapaton túl sokat nem kellett változtatni. A játékszisztéma adott volt két éve, ezen túl sokat nem szerettünk volna módosítani, és a játékosok, az újak el is fogadták. Ez már a tényleges munka megkezdése előtt egy nagy lépés volt. Megjegyezném azért, hogy a csapatsport viszonylag egyszerű. Ha az elején jönnek a győzelmek, a játékosok még jobban hisznek a munkában, kialakul a csapaton belüli kémia, és jönnek a sikerek.
Ugyanakkor valamikor az első válogatott szünet és Golomán koronavírus-fertőzése tájékán jött egy hullámvölgy, és úgy tűnt, elég sokáig tartott.
El kell ismernünk, ha van hat válogatott játékosunk, az az egyik oldalról pozitív, másrészről hátránya is van. Ugyanis nekik a válogatott szünet alatt is csúcsformában kell lenniük. Itthon pedig marad hat játékos, akiket addig formában kell tartani, míg a többi csapat tizenkét játékossal tud ezalatt építkezni. De nem ott éreztem az igazi hullámvölgyet, hanem a középszakaszban. Ez volt az az időszak, amikor sok és hosszú sérülések sújtottak minket (Kovács, Váradi, Benke), ekkor volt egy mélypont. De nem is mélypont, inkább ekkor voltunk a legnehezebb helyzetben a bajnokságban, de ott tudtunk maradni az első helyen a bajnokságban. Három fontos játékos esett ki a rotációból, de volt, aki előrelépett, és megoldottuk. Komoly, nem egy-két napos sérülések voltak ezek, és ez idő alatt háromszor is át kellett alakítani a rotációt. Ugyanakkor szerencsések is voltunk, mert nem volt sok maródi játékosunk egyszerre soha. Mégis, ez idő alatt egy új játékfilozófiát alkalmazva is helyt álltunk. Öröm viszont, hogy ezt meg tudtuk csinálni, az a csapat mélységét mutatta.
Szintet lépett a csapat a BL-ben a tizenhatba jutással. Az izgat, ha akkor nincs a csapaton végigsöprő Covid, innen is tovább juthatott volna?
Voltak itt is egylabdás meccseink, így igen, lett volna esélyünk. Igen, azt mondom, kisebb szerencsével persze, de innen is tovább lehetett volna jutni.
Viszont nem kerülhetjük meg a Magyar Kupát. Mi történt? Bár egy meccsen bármi előfordulhat, mint az ismeretes.
Nehéz egyértelmű választ adni, mást láttam én, mást a játékosok, nem lehet erre minőségi választ adni. A csapatban megvolt a megfelelő atmoszféra és kémia, ugyanúgy, mint a döntő ötödik meccsén, megvolt az összetartozás érzése, és küzdöttünk is. És mégis. Bár azt is tudtuk a Szegedről, hogy nehezen feltérképezhető csapat, mert nagyban épít az individualizmusra. Jól kezdtek, elkapták a ritmust, még az extra dobásaik is beestek, és ez elég is volt nekik. Fizikálisan topon voltunk, nagy hátrányból vissza is jöttünk, de nem sikerült. Hogy csak kisiklás volt, arra a kupa utáni, Alba elleni meccs volt a válasz.
A bajnoki döntőre rátérve: valami történt a csapattal a második körmendi meccs előtt, és senki nem tudja, mi. Miért játszott úgy a csapat egyből, mint amit novemberben csodáltak benne.
Nézzük inkább a döntőt egyben. Jól kezdtünk, s ha ugyan nem is top játékkal, de megszereztük az első győzelmet. A második meccsen végig vezettünk, kontrolláltuk a meccset, és elég szerencsétlen módon kaptunk ki. Utána a harmadik meccsen is harminc percen át vezettünk, ez volt az a meccs, amelyen mindkét csapat a legtöbb hibát vétette, de a Körmendben több pozitív energia volt ekkor az előző győzelmük miatt. Egyszerűen jobban jöttek ki a rengeteg hibából. De ha emlékszünk az előző bajnokság döntőjére, a Szolnok ellen ugyanez volt, ők kettő egyre vezettek, és tíz ponttal mentek az utolsó negyedben. Akkor is átéltük azt a szituációt, mint amilyenben idén voltunk. Azt kellett megértenünk, hogyha tavaly megcsináltuk, akkor idén is higgyünk a munkában. Beszéltünk a játékosokkal, mert az energia és minőség bennük volt, csak a fejekben kellett rendet tenni. Körmenden nem egyszerű játszani a körülmények miatt, de a negyedik meccs második felére és az ötödik meccsre aztán megérkezett a megfelelő energia, és minden a helyére került.
Rá kell kérdeznem a Hawkins sztorira, akit sok szurkoló nem értett. Azt sem, hogy amíg a döntőig rendszeresen láthatta, az ötödik meccsen még harminc pontos előnynél sem került pályára.
Amikor leigazoltuk, akkor sérülések voltak a csapatnál, és Golomán akkor lábadozott a Covid után. Kellett egy magas játékos, de csak beugrónak szántuk akkor is. Viszont nagyon nehéz egy légiósnak elmagyarázni, hogy meccsenként két-három labdája van, mert nem rá építünk, hanem a magyarokra. Ugyanakkor az első két-három hónapban nagyon sokat segített nekünk, edzésen és olykor meccseken is. Viszont egy idő után ő többet akart, éreztük a megnyilvánulásaiból, többet szeretett volna játszani, és innen nem jó irányba mentek a dolgok. A döntőben azért játszott először kevesebbet, végül pedig egyáltalán nem, mert láttuk, hogy nem érzi a súlyát annak, hogy ez Körmend-Falco, ráadásul döntő. Meghoztam azt a döntést, hogy az ő játékperceit Kovács Benedek kapja, aki élt is ezzel.
Bajnok lett a csapat, a BL-ben tizenhat közé jutott. Mindezek után mik az elvárások a következő szezonban?
A Falco eljutott egy szintre, ahol ott is akar maradni. Top csapatnak kell lennünk a magyar bajnokságban.
Ki megy és ki marad, kit kínál meg a klub szerződéssel?
A magyar magot meg akarjuk tartani. Mindenki meg lesz kínálva szerződéssel, hogy a szavaival éljek. Mondom, a következő pár napban eldől, hogy ezen a téren hátra dőlhetünk-e, vagy alkalmazni kell a „B” tervet. A cél a mag megtartása, amihez később csak a lapokat kell hozzá tenni. Szeretnénk megtartani a magas posztos hármast (Keller, Golomán, Barac), ugyanígy Váradit, Benkét, Perlnek és Kovácsnak él a szerződése. Ha ez így sikerül, még egy negyedik magas embert keresünk, Clark posztja pedig még kérdéses.
Minden napokon belül kiderül?
Nem fogunk mindenre száz százalékos választ kapni, de két-három nap múlva tudni fogjuk, milyen irányba kell elindulnunk, ekkor már körülbelül látni fogjuk a következő csapatot.
