Mi szombathelyiek valamiért szeretünk Kőszegre járni, pár óra önfeledt szórakozásért vagy romantikáért, olaszos bohóckodásért meg pláne. És mert:
• nincs is annál jobb, mint fagyit nyalni vagy meggysört inni a sok szökőkutas mézeskalács-városka főterén,
• vagy kispárnákkal és plédekkel felszerelkezve, várfal tövében üldögélve ráhangolódni egy színházi estére.
• Levezetésként pedig még egy utolsót teraszozni, vagy pizzázni a Roccóban, de ez idén valahogy kimaradt.
Hétről-hétre – ahogy hirdetik – itt a kőszegi várszínházban színre viszik a nyarat, megtöltik üres estéinket csemegének számító színházi produkciókkal, hoznak izgalmas darabokat, amikre év közben is vágyunk. Idén sem először járunk itt, pár hete volt már szerencsénk Alföldi Róberthez egy fájdalmasan realista ír darabban, a Vaknyugatban. Beterveztünk magunknak még egy-két alternatívabb előadást, meg köztük ezt a mostani Terecskét, aminél szó sincs kísérletezésről, ez egy klasszikus zenés komédia. Tudtuk előre, láttunk pár hete egy próbát.
A kiagyalásával nem sokat vacakoltak, biztosra mentek
Pár éve már elkezdték Kőszegen leporolni Goldoni vígjátékait. A chioggiai csetepaté volt az első dobás, parádés garázszenekarral, fergeteges színészi játékkal, őrületes, jó hangulatú rendezésben. A rákövetkező évben újabb felejthetetlen Goldoni következett, „A kávéház”, ami más világ lett, az is jóféle forgatag. Znamenák István rendező az évek alatt nemcsak egy alkalmi nyári társulatot hozott itt össze, hanem olyan sajátos színt, lüktetést varázsolt a várszínház színpadára, amivel ez a látszólag csak szórakoztatni akaró műfaj is emlékezetes élményeket adott.
Idén Znamenák nélkül gombolták újra a Goldoni-sorozat harmadik vígjátékát. Ez lett a Terecske, Kelemen József rendezésében. Kelemen József egyébként színészként két évvel ezelőtt már játszott Kőszegen a Vízkeresztben, felejthetetlen jelenet volt, ahogy görög hercegként egy fürdőkádban feszített.
Ez egy kis létszámú darab, az úgynevezett környezetkomédiák közül való.
Goldoni Velencéje ahogy megszoktuk, most sem egy romantikus fészek, ahol szerelmes ifjak összebújva gondoláznak. Sőt, ezúttal rendhagyó a közeg, csatornaszagú, proli hely ez a terecske. Furcsa vígjáték ez is, csip-csup csetepatékkal, olaszos civódásokkal, valós drámai helyzetek nélkül, ügyes-bajos kis balhékkal. Fanyar, realista jellem- és helyzetkomédia.
A díszlet olyannyira realista, vaskorlátos erkéllyel, kopott házfalakkal, kanálissal, mintha a várfalon túl Kőszeg újabb tere nyílt volna ki, oda lépnénk be. Az egyik legjobb húzás a színpadot a nézőtértől elválasztó vizesárok, valódi vízzel, amibe mindenki belezúdítja a maga mocskát, tisztít, elfed, elmos...
Az előadás mi másról is szólhat, mint a szerelemről és a féltékenységről. Minden nő, aki itt, ebben a kis közösségben, ezen a terecskén megfordul, férfit akar szerezni magának, ha idősebb, ha fiatalabb. Velencében azonban valahogy kevés a jó pasi, és csak a baj van velük. Mígnem megjelenik a szőke herceg, mint Jockey Ewing a Dallasból, fehér kalapban, fehér öltönyben és mindent visz.
A jelmezekkel nem Goldoni korát idézik, hanem a huszadik századba csempészik át, ott tartják a történetet: „Viszont nem akartam teljesen maivá tenni, bár ezek a figurák most is megélnének, akár a mieink is lehetnének. Ha átfordítanánk Magyarországra, akkor a cselekmény biztos egy nyolckeres történet lenne.” - mesélte a rendező még az egyik próbán.
A mókához idén is jó színészeket sikerült megnyerni
Itt van mindjárt a darab zenei felelőse és színésze, Némedi Árpád, aki nélkül nincs várszínházi előadás és zene, valamint Epres Attila, aki évek óta szintén állandó visszatérő. Ahogy a Vígszínház színésznője, Szilágyi Csenge is régi visszajáró, a legtöbb színt és lendületet ezen az estén neki köszönhetjük. Ahányszor kilép a díszlet kopott ajtaján, vibrálni kezd a színpad levegője. Lehengerlően olaszos lett partnere, Rózsa Krisztián is, ilyen temperamentumos, izzó tekintetű pasit színpadon rég láttunk. (Ő Kaposváron végzett, és most egy alternatív színházban, a K2-ben játszik.)
Takács Katalin Kaposvárról érkezett, szeretjük fogatlan banyáját, civakodó párosát Ecsedi Erzsébettel (a zalaegerszegi társulatból) és a dolgos-szorfos fánksütő Pap Lujzával (szintén Zalaegerszegről).
A szombathelyi színészek közül először a várszínház történetében, találkozhatunk Bajomi Nagy Györggyel és Sodró Elizával, no és Hartai Petrával és Jámbor Nándorral is. (A fiatalok egyébként annyiban kapcsolódnak a rendezőhöz, Kelemen Józsefhez, hogy most diplomáztak a Kaposvári Egyetemen, és tanítványai voltak.) Jó kis szerepeket kaptak ők is. Cuki a butuska, ámbár magát grófkisasszonynak képzelő kivagyi leányzó szerepében Sodró Eliza, nagybácsijaként Bajomi pedig maga a zord Drakula gróf a Hotel Transylvania című örök becsű hollywoodi meséből.
A kőszegi nyárban a Terecskének nyolc előadása lesz. Mellette egy-egy estén nézhetjük meg Jordán Tamással és Pécsi Ildikóval a Romance.com-ot, és a Rába Roland rendezte Don Quijotét Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel. Rendkívüli élményt ígér az Orlai produkció Száll a kakukk fészkére előadása, csakúgy, mint Gergye Krisztiánék táncestje (Kokoschka babája). Aki „csak” szórakozni akar, annak pedig két zenés darabot ajánlunk a figyelmébe: Marica grófnő, Indul a bakterház.
C. Goldoni: Terecske
A Kőszegi Várszínház saját bemutatója
Időpontok: Július 7., 20:30 óra (esőnap: Július 10.) Helyszín: Kőszegi Várszínház - Nagyszínpad (Jurisics-vár - Kőszeg, Rajnis utca 9.) Jegyár: 3.500.-
Három eladósorban lévő lány, három özvegyasszony és három férfi verseng egymással: mind házasodni akar. A karnevál idejére Velencébe látogató idegen lovag felbolygatja az amúgy sem csendes velencei terecske mindennapjait, a félreértések sorozata amolyan olasz módra, hirtelen fellobbanó féltékenykedéshez és oktalan veszekedésekhez, sőt, verekedésekhez vezet, míg végül mindenki párjára talál...
Szereplők:
Fabrizio, idős úr: Bajomi Nagy György
Gasparina, az unokahúga, finomkodó lány: Sodró Eliza
Donna Catte Panchiana, özvegyasszony: Takács Kati
Lucietta, a lánya: Szilágyi Csenge
Donna Pasqqua Polegana, özvegyasszony, kissé süket: Ecsedi Erzsébet
Gnese, a lánya: Hartai Petra e.h.
Orsola, fánksütő asszony: Pap Lujza
Zorzetto, a fia: Jámbor Nándor e.h.
Anzoletto, házaló divatcikk-kereskedő: Rózsa Krisztián
Astolfino Gróf, nápolyi nemesember: Epres Attila
Sansuga, pincér a fogadóban: Némedi Árpád
Muzsikusok: Némedi Árpád, Bárány Tamás, Sebesi Tamás, Csíkvár Gábor
Ügyelő: Szilasi Attila
Kellék: Kósi Gábor
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Jelmez: Cselényi Nóra
Dramaturg: Németh Virág
Díszlet: Szalai József
Zene: Némedi Árpád
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika
Rendező: Kelemen József
