Miért nincs most Budapesten? Az országgyűlésben éppen költségvetési vita van.
Én a sport és turisztikai munkacsoportban dolgozom, ezek a témák pedig később kerülnek sorra. Természetesen a Fidesz állásfoglalása egyértelmű, és ezt képviselik a szakmai munkacsoportok is. Vannak olyan előadóink, akik várhatóan kormányzati tényezők lesznek a következő évtől, és most ők képviselik a mi politikai értekrendünket a parlamentben.
Megyei elnökként mit vár a jövő évi költségvetéstől?
A megyéknek vannak olyan feladataik, amelyeket az állam helyett kötelező ellátnia. Ezeknek a feladatoknak a finanszírozása eddig sem volt megfelelő. Ha mondjuk a gyermekvédelem területét említem, ezen belül vannak olyan intézményeink, ahol egy gyermek ellátásához ebben az évben egymillió forintot kellett plussz hozzátenni a költségvetéstől kapott pénzekhez. Ha az ellátási normatívákat csökkentik, a kieső összegeket megye nem tudja máshonnan pótolni.
Két lehetséges eszköz van csak a kezünkben, az egyik az illetékbevétel, azonban a recesszió és a gazdasági válság magával hozta az illetékek csökkenését is. A másik a vagyonértékesítés, amit én nem tartok szimpatikusnak, inkább azon dolgozunk, hogy gyarapodjon a vagyonunk. Ugyanis a vagyontárgyak működtetése hosszú távon fontosabb, mint a vagyon felélése.
De a városi, települési önkormányzatok is hasonló gondokkal küszködnek.
Az a különbség, ha egy város nem kíván működtetni például egy szociális otthont, akkor a megyének kötelező ellátnia a feladatot. Tehát el kell helyeznünk a szociális otthon lakóit és el kell látnunk őket. Ugyanez működik az egészségügy területén is. A járóbeteg és a fekvőbeteg ellátás a városoknak önként vállalt lehetőségük, ha ők nem kívánják működtetni, átadhatják nekünk, mi viszont nem utasíthatjuk el. Ez történt most két hónapja, Kőszeg városa kiadta a járóbeteg ellátását egy magáncégnek, a cég nem tartotta nyereségesnek, mert nem is az, visszaadta. A városnak nincs hozzá kellő ereje és automatikusan átadta a megyei közgyűlésnek. Mi pedig a Markusovszky kórház alá rendeltük a kőszegi járóbeteg ellátást.
A megye, mint közigazgatási egység azonban háttérbe szorult az elmúlt években…
Gyakorlatilag 2004-től a megyei önkormányzati rendszer olyan politikai nyomásnak van kitéve, amire még példa nem volt. Megpróbálták a megyéket, mint közigazgatási középszintet lenullázni. Ehhez azonban kétharmados törvényeket, sőt alkotmányos passzusokat kellett volna megváltoztatni, amit nem lehetett véghezvinni a parlamentben. A mostani kormánypártok létre akarták hozni középszinten a regionális rendszert, ahol létrehozták, például a decentralizált szerveknél, mint a munkaügyi központok, ÁNTSZ, fogyasztóvédelem, bebizonyosodott, hogy drágábbab működik. A működés átláthatatlanabb, nehézkesebb, és ami a legfontosabb, az adófizetők finanszírozzák ezt a drágább rendszert.
A Fidesz meg akarja tartani a megyéket
Jóval olcsóbb volt a megyei működés. Összesen mintegy negyven ilyen szervezet működik az országban, valóban racionalizálni kellene, de nem ezen az úton. Például a munkaügyet össze lehetne vonni a munkavédelemmel és megyei szinten lehetne működtetni. Vagy: négy földdel foglalkozó hivatal működik a mai napig a megyében, és ezeknek megvan a regionális megfelelőjük is. Ezeket is egybe lehetne vonni. De nagyon sok példát említhetnék még.
A Fidesznek van erre stratégiája?
Természetesen van, de ezek kétharmados törvények. A Fideszben úgy gondolkodunk, hogy a megye mint intézményrendszer megmarad. Az ezeréves megyerendszer bizonyította már létjogosultságát, és itt van az a közigazgatási szint, ahol normálisan lehet koncentrálni a feladatokat, erőket és forrásokat. Mondok egy példát: a megyei területi integrált szakképzési rendszer, ami a középiskolákra vonatkozik. Igazolja azt, hogy úgy tudunk életben tartani szakközépiskolát, szakképzőket, hogy egy egységes rendszeren belül ki tudjuk szolgálni a vállalatokat, munkáltatókat. Gyakorlatilag a felsőfokú szintig úgy juthatnak el a diákok, hogy biztosítva lesz a munkavállalásuk lehetősége.
Úgy gondolom, hogy az általános iskolai oktatás is így lehetne integrálni. Hogy hány helyszínen, hány iskolával, azt ebből a távolságból lehetne racionálisan eldönteni. Úgy gondolom, az egészségügy is akkor működik jól, ha megyei szinten van szervezve. Kivéve talán a gyógyszertárakat. Így lehetne optimálisan kihasználni azokat a nagyon drága diagnosztikai berendezéseket, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a gyógyításban.
A szombathelyi városvezetéssel régóta húzódó vitájuk van a Markusovszky kórházról. Mi a gátja a megegyezésnek?
Itt politikai vitáról van szó. Az a baj, hogy Szombathely városa egészen más politikai identitásból támadja a kórház működését. Amikor a megyékkel kapcsolatban megfogalmazódott a kormány elképzelése, ennek egyik eszköze az lett volna, hogy a megyejogú városok megpróbálják azokat a funkciókat, feladatokat lenyúlni, amelyek csak lenyúlhatóak. Ezzel pedig kiüríteni a megyei közgyűlések feladatkörét.
Gyakorlatilag Vas megyében az egészségügyi ellátás a megyei pénzügyi rendszernek több, mint 50 százalékát jelenti. Nagyon jelentős tétel. Nekem, aki hiszek a megyék létjogosultságában, köteleségem megvédeni a megye vagyonát, azt az intézményhálózatot, amely az identitását adja a megyei önkormányzatnak. A szocialista városvezetés meg azért harcolt, hogy minél jobban kiüresítsék a megyei intézményhálózatot.
A politikai harcot az MSZP és az SZDSZ gerjeszti
Ezt számtalan más példával is tudom igazolni. Itt van az Agóra pályázat. Eleve úgy írták ki, hogy csak megyejogú városok nyerhetik meg. Miközben a megyei ifjúsági és kulturális központokat a megyei közgyűlések működtetik. Tehát egyszer van egy pályázat, amely építésre, bővítésre, kulturális feladatokra szól, és vannak a megyei intézmények, amelyeket ezt ténylegesen ellátják, és nem rájuk írják ki a pályázatot.
Ezért állt elő itt is az Agóra pályázatnál ez az ad hoc állapot, amelybe még belekavart a színházügy is. Világosan látható, hogy politikai harcról van szó, amelyet az MSZP és az SZDSZ kavart. A megyék, a megyei önkormányzatok ellen, és ez nem a Markusovszky kórházról, az egészségügyi ellátásról, a kultúráról szól, hanem arról a politikáról, amellyel el akarják lehetetleníteni a megyéket.
Ezért kellett elvinni a kórház székhelyét Szentgotthárdra?
Ezét, mert a törvény értelmében Szombathelynek joga lett volna volna kezdeményezni a működtetés átvételét. Hogy átadtuk volna vagy sem, az megint más kérdés. Megtehettük volna, hogy átadjuk, a vagyonhasználat ellenértékeként pedig havi bérleti díjat kérünk. De ez lehetetlen helyzet lett volna, ebbe nem akartunk belemenni. Minket csak az vezérel, hogy a kórház működjön, a benne lévő eszközök pedig az emberek egészségét szolgálják. A legegyszerűbb megoldás volt, hogy a székhelyet áttettük, ezzel semmi nem változott, csak papíron történt meg az áthelyezés.
Nem hiányzik a szombathelyi önkormányzat támogatása?
A léptékeket azért tisztán kell látni. Az elmúlt 19 évben Szombathely összesen olyan 500 millió forintot adott a kórház fejlesztéseire. Mi az elmúlt évben 1,2 milliárd forintot tettünk bele ebbe. Ezen időszak alatt a megyei közgyűlés közvetetten és közvetlenül többmilliárd forintot áldozott a Markusovszky kórház működtetésére. És mi nem mérlegelünk, nem is mérlegelhetünk, hogy sajtoskáli, szombathelyi, sitkei vagy szentgotthárdi a beteg.
Egy-két éve azért úgy tűnt, közelednek az álláspontok.
A politika már csak ilyen. Megvannak a játékszabályok, van egy kiszámítható rendszer, a megye és a megyejogú város közti együttműködés alapvetően a közösen fenntartott intézményeken keresztül létezik. Hoztunk egy együttműködési megállapodást, amely minden intézmény benne van, kivéve az egészségügyi ellátást. És azért nincs benne az egészségügyi ellátás, mert a politikai háború egyik eleme lett, és szerettük volna ettől megóvni az egészségügyet.
De közben romlik a kórházi ellátás színvonala.
Erről nem a kórház, hanem a kormány tehet. Magyarországon az elmúlt három évben olyan ámokfutás történt az egészségügy területén, ami nem hiszem, hogy bárhol máshol előfordulhatott volna. Az, amit kormányzati reformként a kórházakra kitaláltak, nevetséges és blőd. Ráadásul úgy csinálták, hogy kvázi létrehozták a regionális egészségügyi tanácsokat, amit nem hozhattak volna létre. Mert néha összehívta őket a regionális tiszti főorvos, és ezekre próbálták rányomni a felelősséget, ami, mondjuk, az ágyszámleépítések, a betegutak kijelölése kapcsán az egészségügyet terheli. És ezeken a tanácsokon kersztül lehetetlenítik el a kórházakat.
Úgy gondolom, felelős, közösségi pénzekkel gazdálkodó politikus nem mondhatja azt, hogy nem kell reform. Igenis kell reform, rendszerváltás előtti állapotok vannak rögzülve, valóban át kell néznünk, rendbe kell tennünk mindent. De ennek az alapja a fejlesztés, hogy minél modernebb eszközökkel, minél fejlettebb technológiákkal segítsük az emberi tudást, amelyen keresztül a gyógyítást végig lehet vinni. És már valóban nincs már szükség arra, hogy hetekig, hónapokig feküdjenek az emberek a kórházakban, teret nyerhetnek az egynapos gyógyítási módszerek.
Eszement az egész rendszer
A fontos diagnosztikai gépeket egy helyen kell összpontosítani, mert ezek optimális kihasználtsága jelentheti azt, hogy gazdaságosabban működtethető a rendszer. Ehhez pedig nagyon sok pénz kell. Annak örülhetünk, hogy megépült a sürgősségi tömb, azonban az átgondolatlan kormányzati munkának a következménye, ha behoz a mentő egy balesetet szenvedett beteget, akinek van egyéb betegsége is, és annak kezelésére nincs jogosultsága a Markusovszky kórháznak, hiába kezelik, nem finanszírozza az OEP.
Olyan eszement ez a rendszer, hogy arra nem gondoltak, egy sürgősségi tömbbe bárkit behozhatnak, akinek egyéb betegsége is van. Ez egy vicc, maga a rendszer vicces. Szerintem minden megyébe kell egy sürgősségi kórház, jó elérhetőséggel, jó mentőautókkal, akár mentőhelikopterrel. És kellene hozzá az átgondolt finanszírozási rendszer, amelyen keresztül fenntarthatóak ezek az intézmények.
De sokan a kórház vezetését, főigazgatóját is hibáztatják az állapotokért, hogy orvosok mennek el a kórházból. És, hogy azért ragaszkodik a megyei közgyűlés a főigazgató személyéhez, mert lojális a jelenlegi fideszes kurzushoz.
Egy biztos, hogy ilyen képzettségű és köztekintélynek örvendő vezetőorvosa ritkán adódik egy megyei kórháznak. Dr. Lakner László kiváló ember, akit munkája, életútja miatt eleve tisztelni kell. Az, hogy jönnek, mennek az orvosok, mindig is így volt. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Vas megyéből még akár a fővárosi Sportkórház igazgatói székéig is eljutottak orvosok, arra is büszkék vagyunk, hogy sok orvos itt tanult, osztályvezető orvosként került át máshová. Akár külföldre, akár más hazai kórházakba.
A fő gondot az jelenti, hogy a betegutak kijelölésével nincs meg bizonyos szakmák finanszírozási rendszere. A legjobb specialistánál is bele kellett törődnünk abba, hogy elmenjen máshova, mert itt nem végezhet aktív műtéteket. De voltak olyan főorvosaink is, akik Vas megyében bizonyítottak, és ma már fővárosi kórházakban dolgoznak osztályvezető főorvosként.
Spórolni akarunk a közpénzeken
A kórházak legnagyobb problémája, hogy méltánytalanul alacsony a fizetés. És ez megint a kormány felelőssége, ezek az emberek rengeteget dolgoznak, lélekölő munkát végeznek. És ezért vannak olyanok, akik kedvezőbb bérezési lehetőségek miatt akár a határon túlra is elmennek. Ezért nem szabad haragudni rájuk.
Térjünk át a megyei önkormányzat cégeire. Úgy tudjuk, a Vas Megyei Temetkezési Vállalatot be akarják integrálni a vagyonkezelő cégbe. Van ennek a hírnek alapja?
Van alapja, de ezek még szakmailag megalapozatlan állapotban vannak, azaz tervek. Vannak koncepciók, ötletek, amelyek szakmai, jogi, törvényi hátterét még meg kell vizsgálni. Nem csak a temetkezési vállalatról van szó, hanem arról, hogy a megyei szolgáltatók egy cég alá kerüljenek be. A másik ilyen cég, amit be szeretnénk vonni, a balatonberényi gyermeküdülő. A balatonlellei Hotel Tiffany már ennél a cégnél van. Így egy kicsit tudunk spórolni azokon a közpénzeken, amiket az emberek adóforintjaiból erre áldoznak.
Eddig volt négy cég négy igazgatóval, négy titkársággal, most lesz egy. Szakmai vezetése midegyiknek lesz ettől függetlenül. Úgy gondolom, az a politikai ötlet, ami a Fidesz, KDNP, Nemzeti Fórum frakció részéről megfogalmazódott, nem rossz. Ugyanis a célunk, hogy a közpénzeken spóroljunk, de a szolgáltatások minősége megmaradjon. És ott spóroljunk, ahol a legkevésbé fáj. Itt tudnánk olyan lépéseket tenni – egy nyugdíjbavonulás és egy sajnálatos haláleset miatt – amelyek senkinek az érdekeit sem sértik.
Politika. A megyei közgyűlésben sokkal békésebb a hangulat, mint a városiban. A 2006-os választások után például az MSZP nem is állított jelöltet Ön ellen, és megszavazta Önt a közgyűlés elnökének. Úgy fogalmaztak, elfogadják a realitásokat. Minek köszönhető ez a békésebb hangulat?
Úgy gondolom, hogy alapvetően az emberi stílusok határozzák a hangulatát minden közgyűlésnek. A politikai szembenállás teljesen normális dolog, az embereknek meg kell adni az alternatívákat, hogy demokratikusan tudjanak választani. De a demokratikus választási lehetőség nem azt jelenti, hogy a demokratikusan megválasztott vezetők ne tudjanak egymás között beszélni. A megyei közgyűlés vezetésében kialakítottam azt a rendszert, ahol mindenkinek megvan a lehetősége a véleménye kifejtésére, érvényesítésére. És ennek nem a közgyűlés a helye, hanem előtte a bizottsági ülések, tanácsosi, szakértői értekezletek sora.
A közgyűlésben valóban azért van békesség, mert addigra nagyjából kialakul egy olyan konszenzus, amely alapján meg lehet hozni a döntéseket. Nagy vita ott már azért nincs, mert előtte rengeteget vitatkozunk rajta. Meg kell adni a fórumait annak, hogy a döntéselőkészítés során mindenkinek a véleménye elhangozhasson. De nem feltétlenül muszáj, hogy a közgyűlés legyen ez a fórum.
De nézzük a saját pártját. A megyei és a városi Fidesz között azért nem volt meg mindig az összhang. Finoman fogalmazva.
Hát igen, alapvetően itt is koncepcionális különbség van, lehet, hogy ebben én vagyok a hibás. Én úgy gondoltam, hogy a megyei közgyűlési listára ne kerüljenek fel emberek a megyejogú város lakóiból. A megyejogú városban ugyanis nem szavaznak a megyei listára. Ha én a Szentgotthárdon szavazóknak egy szentgotthárdit szerepeltetek a listán, akkor ott több szavazatot kapunk. És Celldömölkön is, ha van egy celldömölki jelölt a listán.
Orbán Viktor itt ült ennél az asztalnál…
Az alapvető vita köztünk ebben van, a szombathelyiek ugyanis azt mondják, hogy igenis szombathelyi személyiségnek is lennie kell a mi frakciónkban is. De a komoly stratégiai lépésekben azért egyirányba megyünk, a stílusok megint mást mutatnak, de ez az alapfeszültség nem olyan egetrengető, ami komoly viharokat okozna a párton belül. Ez azt okozza, hogy mindegyik oldal megpróbál ráerősíteni, hogy egy kicsit érvényesítse az akaratát.
De a nyár elején, amikor Orbán Viktor tartott nagygyűlést Szombathelyen, Őn nem volt a fogadócsoport tagjai között, egyedül, ingujjban, a tér széléről figyelte az eseményeket.
Bocsánat, Orbán Viktorral itt beszélgettem, itt ült ennél az asztalnál. Aztán ő beült az autóba, azzal ment a gyűlésre, én meg gyalog sétáltam el oda. Ennyi történt. A nagygyűlés szombathelyi rendezvény volt, a szombathelyi képviselőjelölteknek kellett maguknak produkálniuk. De ezzel semmi baj nem volt.
A Fidesz már jórészt nyilvánosságra hozta az országgyűlési képviselőjelöltek neveit, kivéve azt a szombathelyi választókerületet, ahol Marton Zsolt a választókerületi elnök.
Úgy gondolom, ott az előző KDNP-s jelölt, Puskás Tivadar indul most is. Azért nincs még megnevezve, mert ezt a pártvezetés a szövetséges pártokkal való egyeztetés után fogja eldönteni. A Nemzeti Fórummal megtörtént az egyeztetés, V. Németh Zsolt lesz a jelölt az 5. választókerületben. A KDNP-vel jelenleg folyik a megbeszélés, és ha ők Puskás Tivadart javasolják, nagy valószínűséggel ő lesz a jelölt. De nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.
Ön lesz a jelöltje a jelenlegi körzetének?
Már háromszor nyertem a 4. számú választókerületben, utoljára az első fordulóban.
A Fidesz elkezdte a kampányfelkészítést, és állítólag már ki is adtak olyan központi ajánlásokat, hogyan kell viselkedniük a kampány előtt, alatt. Valóban van ilyen?
Természetesen van. Van egy kampánystratégiánk, a kampányban pedig vannak eszközök és módszerek. Én már elég rutinos vagyok, 1994 óta egy-két kampányt már átéltem, nyugodtan mondom, ez így is van rendjén. Egy pártnak, pártszövetségnek azonos arculatának kell lennie, a mondanivalónak, a kommunikációnak egységesnek kell lennie. Minden párt ezt csinálja.
Könnyedebb téma. Az egyik kezdeményezője, folyamatos szervezője a sitkei rockfesztiválnak. Az idén már a 22. volt. Meddig mehet még ez a sorozat?
Szerintem örökéletű lesz. Nem csak azért, mert vannak mögöttem már olyan generációk, akik aktívan dolgoznak a szervezésen, azért is, mert a közönség szereti és igényli. Az idén nagyon csúnya idő volt, az eső ellenére ötezer ember megjelent, ez azt jelenti, hogy kedvelt és hiteles hely. Ahol nem kamut kapnak, hanem élő koncerteket, és kézzelfogható az ő hozzájárulásuk is ahhoz a szellemiséghez, amiben megfogant ez az egész. Ugyanis az a kápolna valóban felújult, egyre szebb lesz.
Mekkora összeggel tudják évente támogatni a kápolnát?
Ez teljesen hektikus. Van, amikor milliós nagyságrendű a tiszta nyereség, és van, amikor nagyon minimális. Függ attól, hogy milyen támogatókat sikerül szerezni, milyen szerződést tudunk kötni a zenekarokkal, függ a szükséges technikai háttér költségeitől. A lényeg, hogy nem ráfizetéses a történet, és az emberek pénzéből egy valós, kézzelfogható produktum jött létre, a kápolna megújítása.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
