Közlekedési tömegkatasztrófa Vas megyében – mindennapi ingázásaink

16 ezer ember jár be mindennap Szombathelyre busszal vagy személygépkocsival. Az agglomerációban élők közlekedési lehetőségeit boncolgatjuk.

Évek óta komoly problémákat okoz Szombathelyen a parkolóhelyek hiánya. Kismilliószor felvetett kérdések: miért nincs több, miért mind fizetős, hova lehetne építeni, hogy lehetne megoldani? Most egy kicsit vizsgáljuk meg a kérdést a másik oldalról is. Miért kell egyáltalán ennyi parkolóhely a megyeszékhelyen?

A szombathelyi agglomerációba jelenleg 31 település tartozik. Ezek alig egyharmada csatlakozik közvetlenül vasúti hálózathoz. Az itt élő 120 ezer fő körüli népesség mintegy 80 százaléka ingázó. Ebből körülbelül 16 ezer ember jár be naponta dolgozni vagy iskolába Szombathelyre.

Ebben a számban természetesen nincsenek benne a bevásárolni induló nyugdíjasok, az ügyintézés miatt Szombathelyre járók, a turisták, és a városon belül közlekedők. A szám így is rémisztően nagy. Ezeknek az embereknek két lehetőségük van: a tömegközlekedés, vagy a saját személygépkocsi használata.

Autós közlekedés esetén adott a probléma: közlekedési dugók, a híres Zanati úti lámpák, a parkolóhelyek hiánya. Reggel nyolckor szinte esélytelen üres helyet találni a városban, a parkolóórával nem rendelkező helyeket pedig akár el is lehet felejteni.

De buszos közlekedés is rengeteg kihívást állít az ingázók elé. A távolsági buszok ritkák, mint a fehér holló, és különdíjasok, bérlettel nem vehetők igénybe. A menetrendek összeállítása egy-egy vonalon egészen ötletszerűnek tűnhet: sem az iskolai tanórákhoz, sem műszakkezdéshez nem igazodik.

A Szombathelyre bejutásnak különböző nehézségi szintjei vannak. A gyorsforgalmin innen és túl, a Zanati útra bejövő és az azt elkerülő járatok, a megyeszékhelytől és a főbb útvonalaktól való távolság mind egy nagy kirakós apró darabkái. És hogy milyen képet kapunk? Sajnos meglehetősen elkeserítőt.

Minél messzebbről próbálunk bejutni a megyeszékhelyre, annál nehézkesebb a dolgunk. Ritkább járatok, iszonyatos mennyiségű megállóval, kétes műszaki állapotban. Fűtés nyáron, becsukhatatlan ajtók, ablakok, az egyszerűen csak leharcolt járművekről pedig már ne is ejtsünk szót.

Az időintervallumok is változatosak. Van olyan kistelepülés a megyében, ahol két busz indulása között négy és fél óra (!) telik el. És ez egy átlagos hétköznap, a hétvégi helyzet még ennél is szürreálisabb. A hazajutási lehetőségek is bekorlátozottak. Valószínűleg minden fiatalnak ismerős a mondat: legkésőbb a fél tizenegyessel gyere haza, mert nem megyünk érted. A kevésbé szerencséseknek még ez sem jut, ha nincs járat amire átszállva haza tudna jutni egy távolabbi településre.

Innen nézve nem csoda, hogy ha az ingázók jó része a saját gépkocsi használata mellett dönt - amennyiben megteheti. Távolabbi falvakból a busszal bejárás gyakran legalább kétszer annyi ideig tart, mint a normál menetidő.

A helyzet megoldására meglehetősen meddő próbálkozások születnek, az egyre csökkenő járatszámokkal, és romló gépparkkal pedig az ingázók szívébe sem sikerül belopnia magát a közlekedési vállalatnak. A megoldásra még várni kell, bár lehet csak körül kéne nézni a szomszédságunkban. Azt hiszem, elég tanulságos lenne.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény