„A külföldiek sopánkodtak, hogy ilyennel még nem találkoztak”

A hétvégén jelent meg írásunk Az újabb vonatpótló buszozás nem azért lett szomorú, amiért gondoltuk April 27. 06:49 a Savaria Intercity közlekedéséről. Alapból a világ egyik legunalmasabb témája lenne, de mivel keddig vonatpótló autóbuszok közlekednek Szombathely és Győr között, ami mindig izgalomra ad okot, úgy döntöttük, megírjuk a tapasztalatainkat.

Amelyek nem pont úgy alakultak, ahogyan arra számítani lehetett.

Merthogy a Szombathely és Győr közötti (vonatpótló) autóbusz közlekedés meglepően flottul ment, járművünk erős tempóban, megállás nélkül haladt Győr felé az M86-os úton, és 80 perc múlva be is futott az ottani buszpályaudvarra.

Ott kezdődtek azok az élmények Az újabb vonatpótló buszozás nem azért lett szomorú, amiért gondoltuk April 27. 06:49 , amelyekről már érdemes volt írni.

Valami hasonló történt olvasónkkal is, akit „megihletett” beszámolónk, és ő is leírta a Szombathely és Budapest közötti múlt heti vonatozás tapasztalatát.

„Győrig szuper, pontos, kényelmes, gyors volt a busz” – kezdődik az élménybeszámoló, aminek eleje összecseng a miénkkel, hogy aztán ez a történet is negatív fordulatot vegyen.

Olvasónk szerint a győri állomáson – rámpahiány - már küszködni kellett a bőrönddel, ráadásul kétszer is megmászta a lépcsőt, míg megtalálta a helyes vágányt, ahol egy nagyobb, németül beszélő csoport is várakozott.

Ő nem a Savaria Intercityvel utazott a fővárosba, hanem egy Németországból érkező vonattal, amire helyjegye volt.

Igen ám, de kiderült, valami komoly kavarodás történt. Utastársai között volt olyan, akinek eredeti vonatja a menetrendi időpont előtt két órával elindult Németországból – elmondásuk szerint – a magyar vágányjavítások miatt, így új vonatot kerestek, többszöri átszállással.

De valami félreértés történt a helyjegyekkel, ami azért izgalmas, mert a hatalmas bőröndjeik mellett hangszereket is cipeltek magukkal.

Az egyik idősebb férfi – ülőhely hiány - a fülkében a földre roskadt, azt mondta, gerincproblémával küszködik. Olvasónk felajánlotta, hogy átadja a helyét, de a férfi inkább kiment a folyosóra.

Ahol nem volt egyedül.

Merthogy ott is rengetegen álltak, többen a földön ültek, a levegő pedig a „rosszullétig elhasznált volt”.

„A külföldiek sopánkodtak, hogy ilyennel még nem találkoztak” – mondja olvasónk.

Ráadásul Tatabányán újabb felszállók érkeztek. Addigra már 17 perc késést szedett össze a vonat, amit „sikerült” is tartania egészen Kelenföldig.

Egyszer-kétszer beleférne egy ilyen történet. De itt másról van szó.

A saját történetemben Az újabb vonatpótló buszozás nem azért lett szomorú, amiért gondoltuk April 27. 06:49 megemlítettem, hogy a tatai állomás - nehezen megközelíthető – peronján az utastársainkkal meglehetősen élesen kritizáltuk a magyar vonatközlekedést.

Nem írtam bele azt a megállapítást – ami rímel olvasónk tapasztalatára -, hogyha nekünk nehézséget jelent a vasúti utazás a meglehetősen kaotikus viszonyok között, hogyan igazodnak el a külföldiek? Mit gondolnak, amikor át kell vágniuk Tatabánya disztópikus állomásépületén.

Mi pedig, ahogy természetesnek vesszük az útjaink és járdáink állapotát, lassan természetesnek vesszük a végtelenségig lerohadt – győri, tatai, tatabányai stb. - állomásépületeket és a földön ülő utasokat.

Akinek lehetősége lett volna ezen időben változtatni, inkább bedobta a gyeplőt, amit most már szinte lehetetlen visszavenni.

Marad a vécétakarítás.