Van egy rossz előérzetem, ami miatt minden vicces és érdekes téma helyett (fanszőrzet nőtt ki VV Aurelió homlokán, de éjszaka a kedvese leborotválta) egy megunt, elhasználódott, magyaroknak alig valamit jelentő ideáról írnék nektek. A média szabadságáról. Arról, hogy ha valakinek politikai szarvai nőttek az éjszaka, és nem borotválta le, akkor azt másnap reggel szóvá lehessen tenni. Vagyis Lázár Jánosról és Simicskáról szólnék, még ha nem is írom le mindig a nevüket.
Nemrégiben a Blikk interjút szeretett volna tőlem (mit is csinálok a médiában?), de akkor azt mondtam nekik, hogy megvárom az őszt, akkor szívesen elmondom, miért nem látom értelmét a médiában dolgozni. Nem szívesen hozakodom elő ilyennel, mert hát így-úgy, de még mindig ebből élek, vagyis az ember nem szívesen módosít pályát, főleg, ha igazán ehhez ért, és ezt csinálta közel harminc éven át. Akkor még bölcsészesen arra gondoltam, hogy a független és értelmes olvasó pusztulásáról beszélek, akiknek helyét borzasztó erkölcsű, anonim trollok veszik át, de Lázár János most is beelőzött.
A Fidesz elindította utolsó és eddig győztesnek látszó csatáját a nem kormánypárti médiával szemben. Elég, ha az elmúlt egy hét történéseit veszem figyelembe: kirúgták politikai megbízhatatlanság miatt Sáling Gergőt, az Origo főszerkesztőjét, megalkották az RTL-t sújtó 40 százalékos reklámadót, teljes kormányzati erővel letámadták a Norvég Alapot, amely a civil szférában működő médiákat segíti. A net sem maradt szabad, kimondta a bíróság, hogy a netes médiafelület felel a megjelent kommentekért.
Utcára a nép menni fog-e?
Novemberben újra kiírják a rádiós frekvenciapályázatokat, és fogadok egy kövér malacban, hogy a rendszerváltás kalózrádiója, a Tilos Rádió érdekes módon nem fog nyerni, hiába az eddigi húsz év, hiába a hallgatók anyagi támogatása. (Ezt a rádiót nem az állam, vagyis Lázárék tartják el, hanem a civil szféra.) Kimaradt valami? Nem hiszem, csak megemlítem, hogy egzisztenciálisan az újságírók ellehetetlenültek, erre elég sok a példa, nekem most csak a barátom, Bakács Tibor szalámilopása jut eszembe.
Frusztrált vagyok, nem hiszem, hogy a magyar nép összefogva az utcára megy azért, hogy megmentse a demokráciát, amin a média szabadságát értem. Nem fog gumikerekeket felgyújtani a Kossuth téren, ahogy majd nem látunk vérző fejű újságírókat sem a világhálón, mert Orbán tudja, hogy azt a hibát nem fogja elkövetni, amit elődje. A rendőrség senkihez sem fog nyúlni, sem kesztyűs, sem puszta kézzel. A takarításhoz ott vannak a képviselők a törvényjavaslatokkal, a bírók, a csontig benyaló közmédiások, Simicska cégei. Lázár János. Azért emelem őt ki, a lézeres Szupermant, mert egyrészről arcát adja ehhez, másrészt az ő agresszivitása üzenet azoknak a buta kismackóknak, akik még hisznek abban, hogy bármit megfogalmazhatnak, ami a oktondi buksi fejükben felmerült.
Jó lenne, ha a zemberek felfognák, miről is van szó. Akkor megértenék, hogyan lehetséges az, hogy egy nő, aki helytelen módon fejezte ki véleményét, vagyis leköpte Pásztor István vajdasági politikust, előzetesben van, míg Kovács Béla szabadlábon, holott a kémkedés és hazaárulás súlyosabbnak tűnik egy csulánál. (Az ügyészség indoklásán jót nevettem, az előzetes indokolt a néninél, szökés, bűnismétlés, összebeszélés miatt. Kágébélát meg nem értem, miért nem látogatja meg dácsájában Putyint, biztos kapna abból a teából, amit még Orbán Viktornak főztek le.) Szegény nő sosem fogja megérteni, hogy véleményének tahó közlésével frontvonalba került. Rosszkor, rossz helyen köpött.
Minden rosszban van valami jó. A demokrácia és a médiaszabadság végeztével újra jelentőséget kap a szamizdat ("magamtól írom", ami nem azonos a Kerényi-féle "megírommal"). Akkor talán még ahhoz is kedvem lesz, hogy pályaelhagyó újságíróként újra írjak majd boldog keveseknek. Nincs nagyobb jutalom egy lézengő firkásznak, mintha értő olvasói vannak.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
