A színház a legjobb helyszín a Lamantin fesztiválnak - állapítottam meg péntek este. A jazz a klubokban, klubhangulatban érzi igazán jól magát, és ez itt bőven megvan.
Az elmúlt pár évben - egy kihagyott és egy egynaposra összehúzott fesztivál után - komoly útkeresésben volt a Szombathelyen már bőven hagyományosnak mondható rendezvény. Miután megszűnt a Fő téri jazzsátor, próbálkoztak az MSH nagytermével, míg aztán kikötöttek a Weöres színháznál.
2020-ban elmaradt a fesztivál, de nem a járvány miatt, hiszen nem sokkal annak kitörése előtt bejelentették 
Elmarad az idén a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztivál és Improvizációs Tábor 2020. March 03. 10:47 a szünetet. Aminek igazából pénzügyi oka lehetett. A jazz sem olcsó műfaj, ha ismert, közönségcsalogató neveket akarnak idehozni, akkor mélyen a zsebbe kell nyúlni. Régebben ment is ez, túlzás nélkül írhatom, hogy világsztárok fordultak meg a jazzsátorban. Ez ma már nem megy.
2021-ben egynapos fesztivált szerveztek, ez volt, ugye, az az időszak, amikor csak védettségi igazolvánnyal lehetett koncerteket látogatni, 2022-ben aztán visszatért az egyhetes program, és újraindult az improvizációs tábor is, amitől igazán különleges a szombathelyi jazzünnep.
Az idén aztán már rutinosan jött el a fesztivál, a koncertekkel abban a klubban, ami korábban a jam sessionok, és a nem kiemelt koncertek helyszíne volt. Kisebb, szűkösebb, viszont éppen jazzkoncertnek való. A kényelmes, nagy aulával, előtérrel, a hosszú pulttal, a színpad előtti széksorokkal, és a tolóajtó mögötti, szabadtérnek számító belső terasszal.
Koncertlátogatóból is többféle van, olyan, aki leül az első sorban, és fel sem áll a koncert végéig, van, aki távolabbról, állva követi a színpadot, és vannak, akik nem bírnak egy helyben maradni. Ez a helyszín minden rigolyát kiszolgál, nagyjából.
Pénteken, az utolsó előtti koncertnapon mentünk el a fesztiválra. Vagy az utolsón, attól függ, honnan nézzük. Meghívott előadóknak az utolsó, de szombat délután 14 órától mégiscsak lesz koncert, a Lamantin Improvizációs Tábor zárókoncertje, ahol a tábor résztvevői mutatják meg tudásukat.
De azért menjünk vissza még péntek estére, amikor a Lukács Miklós – Trió Cimbiózis adott koncertet. Kíváncsiak voltunk, hiszen nem gyakori felállásról van szó, a szólóhangszerként használt, és inkább a cigányzenében ismert cimbalom mellett egy nagybőgős és egy dobos hozta az alapot.
Érdekes előadás volt, kevésbé tradicionálisabb jazzkedvelőknek, inkább a kísérleti, fúziós műfaj iránt érdeklődőknek adott komolyabb élményt.
A cimbalomtól megrészegült közönségnek bejött, két visszataps és ráadás is volt, hogy aztán este tíz óra magasságában lezáruljon a 23. Lamantin Jazz fesztivál ezen szakasza.
Én meg kis nosztalgiával végignéztem a terasz falaira kihelyezett zenészportrékat, eltűnődve azon, hogy mekkora nevek fordultak meg korábban Szombathelyen.
