Remélhetően a MÁV-GYSEV egyesülés nem vág oda az eddig meglehetősen normális nyugat-dunántúli vasúti közlekedésnek, és majd egy év múlva is le lehet írni, hogy nincs egyszerűbb, mint Szombathelyről eljutni Sopronba.
Mert jelenleg a vonatút 50 percig tart, a teljes árú jegy 1300 forint. Ez így abszolút versenyképes az autózással, és azt is jelenti, hogy Sopron a hangulatával, épített örökségével és természeti környezetével ideális kirándulási célpont.
Mi újabban főként az utóbbi miatt megyünk, a Lővérek minden évszakban kellemes sétahelynek bizonyulnak.
Decemberben és most februárban, néhány nappal ezelőtt is tettünk egy sétát a hegyen, gyakorlatilag ugyanazt az útvonalat bejárva.
Habár a soproni állomástól sokkal egyszerűbben és gyorsabban fel lehet baktatni a Soproni-hegység talán legnépszerűbb kirándulóhelyéhez, mi némi kerülővel tesszük ezt, így többet látunk a város villanegyedéből és magából az erdőből is.
Az Ausztriába tartó sínek mellett elgyalogolunk az egyetemig, majd a szomszédos Erzsébet-kertig. Ez utóbbi télen nem igazán vonzó helyszín, ehelyett a Felső-Lővérek girbegurba utcáin csatangolunk, rácsodálkozva az ottani villák pazar voltára, vagy éppen lepusztultságára.
Az erdőt a Taródi-várnál érjük el, de ezt a látványosságot módszeresen és előre megfontolt szándékkal kihagyjuk.
Innen a lakott terület szélén kanyargó Kőfejtő úton jutunk el a Parkerdőig, ahol rácsatlakozhatunk a Lővérek turista főútvonalaira. Ilyen például a Ciklámen tanösvény, amely nyáron egészen lélegzetelállító, télen „csak” egy szemnek - és testnek - kellemes sétaút.
Innen több irányban is felmászhatunk a 389 méteres Károly-magaslaton álló Károly-kilátóhoz. Ez nem az Alpok, így bármelyik utat választjuk, nagy meredélyekre ne számítsunk, de egy masszívabb cipő már nem jön rosszul.
Ezzel a kis kerülővel körülbelül hat kilométer a magaslat az állomástól számolva.
Amikor december közepén itt jártunk, be volt zárva a kilátó, most is csak egyetlen autó árválkodik a parkolóban (autóval is fel lehet jönni, de ezt az opciót felejtsük el), de a kilátó nyitva.
A jellegzetes kőépület belsejében egy falépcsőn jutunk fel a teraszhoz, ahonnan feltárul Sopron és Sopron környékének látványa.
Drámai, letaglózó élményre ne számítsunk, de valamiért mindig kellemes felülről szemlélni a világot, az pedig innen egész változatos, mert sok minden látható a közelben és távolban, a történelmi városon kívül hegyek és völgyek, szélerőművek, egy jókora tévétorony.
A teraszon ábrák segítenek beazonosítani a közelebbi és távolabbi látnivalókat.
A bátrabbak még feljebb kapaszkodhatnak egy fém csigalépcsőn a kilátó felső szintjére, ahonnan egy fokkal még többet látunk. Akinek tériszonya van, az maradjon inkább az alsó szinten.
Lefelé már a közelebbi utat választjuk, nyugat felé leereszkedve a Lővér körút szállodáinál lyukadunk ki, ahol több helyre is be lehet ülni melegedni egy teára, kávéra vagy egy pohár borra.
Innen még körülbelül két kilométer, azaz fél óra az állomás gyalog, tehát összességében egy körülbelül 10 kilométeres körről van szó.
Néhány évvel ezelőtt tettünk egy húsz kilométeres túrát is a Lővérekben, de a téli nulla fok körüli hőmérsékletnél talán ennyi is elég a jóból.
Talán önnek is pont egy ilyen sétára van szüksége?
Károly-kilátó
A Soproni Parkerdő centruma és leglátogatottabb helye, s ma már a Tűztorony mellett Sopron második jelképe.
Az első faépítésű kilátótornyot Romwalter Károly 1876-ban saját költségén építtette a 398 méter magas Váris-hegyen. A fa kilátót elkészülte után Magyarország első városszépítő egyesületének, az 1869-ben alapított Soproni Városszépítő Egyesületnek adományozta. A kilátó állaga nagyon gyorsan romlott, ezért a városszépítők már 1902-ben helyreállíttatták. Szintén az egyesület kezdeményezésére épült meg 1936-ban a mai kőkilátó, amelynek létrejöttében két soproni építész, az Ybl-díjas Winkler Oszkár tervezőként, Füredi Oszkár pedig építésvezetőként vállalt szerepet. 1999-től a Soproni Parkerdőt gondozó Tanulmányi Erdőgazdaság kezelésébe került. A kilátó része a Károly-magaslati Ökoturisztikai Látogatóközpontnak, melynek részei: Gombocz Endre Természetismereti Ház, Kőhalmy Vadászati Múzeum és Látogatóközpont, Erdei élménypark és a Boszorkány meseösvény. A közel 21 méter magas torony kétszintes tetőteraszáról csodálatos panoráma nyílik Sopronra, a Fertő tóra, továbbá a Rax és a Schneeberg csúcsaira.
Miért ez a neve?
Romwalter Károly a Karlsruhe nevet adta volna a helynek, ahol Muck Endrével, a „ soproni erdők atyjával” közösen létrehozott első turistautak megtétele után megpihent. A telekkönyvbe is ezt a nevet szerette volna bejegyeztetni, amikor rájött, hogy ez a név már foglalt, hiszen egy német város neve. Egy tollvonással megváltoztatta az elnevezést Karlshöhe-re, és azóta hívják a Váris-hegyet Károly-magaslatnak, és Károly-kilátó lett a neve Sopron egyetlen kőkilátójának.
Forrás: Visitsopron
