Keresztény emberként nem vagyok híve a fizikai erőszaknak, ezért mondom, szükség lenne egy jó minőségű woodo babára, ami Lázár Jánost formáz. A baba kezelése számtalan fölösleges indulatot vezetne le. Hozok rá egy példát.
Az Amnesty International magyarországi szervezete a napokban tanulmányt közölt a civil szervezetek helyzetéről, amelynek kapcsán Jeney Orsolya, a szervezet vezetője levélben fordult Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterhez. A woodo baba eredetije azonnal válaszolt, amitől rövid epilepsziás rohamot kaptam.
Na, nem amiatt, hogy Voltairt idézi hanyagul (
Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd
). Sőt, kiprésel magából egy Jézus-Kádár parafrázist is, amit túlzásnak érzek az ő szájából, hiába mosolyog barátságosan a népre (vallom, hogy aki ellenünk van, az is velünk van!
). Azon túl, hogy durván hazudik ebben is, legalább stílusosan teszi, amitől mindig jobban érzem magam, időnként még heherészni is szoktam. De végül is elszaladt vele a lézerblokkolóval ellátott ló, és olyan mondatokra vetemedik, hogy azonnal hozzákezdtem woodo babám fizikai megleckéztetéséhez. (Ha Lázár János érez bármiféle fájdalmat a testében, annak oka én is lehetek, de vállalom, tisztelt bíróság!)Lázár János szerint a civil szervezetek eltávolodtak a társadalom egészétől és a szféra legerősebbjei
megélhetési civilként
maguk között osztogatják el a korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat.Nekem nagyon tetszik, hogy L. János pontosan érzi és tudja a magyar társadalom egészét, ezért is volt képes megállapítani, hogy a civilek és a társadalom most fasírtban van. Régen, mindig azt hittem, hogy a társadalom civilekből áll, akiket választott képviselőik irányítanak. Most meg kiderült, hogy egyedül a választott képviselők szűkebb kormánya áll közel a társadalomhoz, olyannyira, hogy egy közülük magába olvasztja a népet és az Istent is.
A
megélhetési civil
kifejezés ellen tiltakozom, mert redundancia, vagyis amióta az eszemet tudom, én civil vagyok, próbálok valahogy megélni. Nincs költségtérítésem, sem vagyonbevallásom, talán ez lehet az oka, hogy még nem tudtam a civilek között karriert befutni. A karrier gondolom pénz? Hisz mindenki annyit ér, amije van. De nem adom fel, bár a magánnyugdíjamat elvette az a kormány, - amiben a játszó babám eredetije magas posztot tölt be - , hiszek a civil kurázsiban, ami hónapról hónapra, napról napra él. A megélhetési civil megtakarításai ritkán jönnek össze, de néha egy nagyobbacska libanyakból két levest is tudok főzni.Most már szó szerint idézem őt, mert különben azt hiszitek, hogy hazudozom róla. Azt hiszitek, hogy szájába adok szavakat. Rossz indulatúan félreértelmezem őt.
Az érintett szervezetek pedig nem az igazukat próbálják bizonyítani, hanem a legkülönbözőbb vádakkal illetik mind a magyar kormányt, mind pedig az attól függetlenül munkájukat végző hatóságokat. Ez elfogadhatatlan – nem egy civil szervezettől, mindenkitől
- dixi Lázár.Most azzal ne foglalkozzunk, hogy a civil szervezeteket ők, a kormány, a Kehi, meg a NAV vádolta meg, és emiatt kell az „érintett szervezeteknek“ az igazukat bizonyítani. Ami váddal meg illették a kormányt, arról meg a magyar bíróság is meg van győződve, vagyis a rendőrségi eljárás velük szemben aránytalan és jogtalan volt. Ám az utolsó mondat kétségbe ejtett, még a tűvel szurkált babám is kihullott a kezemből.
Lázár János hozzám is szólt. Dobog a szívem, hisz a mindenkibe én is beletartozom. Ráadásul újságíró is vagyok, így még nehezebb a helyzetem. Gondolom a kritika és a vádaskodás közötti különbségtételt Felcsúton döntik el. Vagyis ha a jövőben nem kívánom a kormányt és annak hivatalait vádolni azzal, hogy maffiaállam-szerű szerkezetben megrabolják Magyarország népét - akkor rendes, nem megélhetési civil lennék?
Nem tudom, mackók, az én gimnáziumomban nem ment volna át osztályismétlés nélkül senki ekkora logikai hibával. Másrészt, a szólás és vélemény szabadság okán hadd mondjam minderre, hogy ez egy jó nagygeciség
.
