Lázár János nem is olyan régen még ünnepelt politikus volt, akiről még kritikusai is elismerték, hogy páratlan szervezői készségekkel és hatalmas munkabírással rendelkezik. Ehhez képest ezen a nyáron az ellenzékinek nem nevezhető Kampusz Fesztiválon is azt kiabálták, hogy
“Lázár János, a kurva anyád!”
Mégis hogyan jutottunk idáig?
Megváltozott politikai helyzet
Magyarországon a kegyelmi ügy óta gyökeresen megváltozott a politikai helyzet az elmúlt 15 évben megszokottakhoz képest. Nem csak azért, mert a Fidesz 2006 óta először néz szembe potensnek tűnő kihívóval, hanem azért is, mert az emberek elkezdték a kormányhoz kötni a leromló közszolgáltatásokat és a mindent átszövő korrupciót.
Pedig az ország állapota szinte semmit sem változott nagyjából 2022 óta. Az EU-s források már akkor be voltak fagyasztva, az egészségügy éppen ugyanilyen állapotban volt, érdemi gazdasági növekedés pedig szintén nincs a koronavírus járvány vége óta. Sőt, 2022-ben a Statista adatai szerint az inflációs növekedés átlagosan 14,62%-os, 2023-ban pedig még rosszabb, 17,14% volt. Ehhez képest a 2024-ben 3,37%-ra mérsékelt infláció még sikeresnek is nevezhető.
Egy dolog azonban óriásit változott: a választópolgárok percepciója. A kegyelmi ügy és az azt követő eseményláncolat gyökeresen formálta át emberek tömegeinek az országról és kormányról alkotott képét. A legtöbben már korábban is tisztában lehettek a korrupcióval, Mészáros Lőrinccel és a Hatvanpusztai birtokkal, azonban az ellopott pénzt sosem azonosították a közszolgáltatásokból és a háztartásokból hiányzó pénzzel. Ennek lett vége 2024 februárjában.
A megváltozott politikai helyzetben a Fidesz reflexszerű reakciói nem bizonyultak hatékonynak. Ami eddig működött az “óellenzékkel” szemben, arra Magyar Péter immunisnak bizonyult. Pedig volt itt sorosozás, pénisz-gate, úrifiúzás, összegyurcsányozás, újabban ukránozás és Weber-csicskázás. Mivel mindez sikertelennek bizonyult, a Fidesz számára is világossá vált, hogy változtatni kell a kommunikáción, és ehhez a legélesebb fegyverükhöz nyúltak; Lázár Jánoshoz.
Az ember, akinek még a bukása is siker volt
Egészen a közelmúltig Lázárnak volt a legkedvezőbb politikai karaktere a Fideszen, de talán a teljes aktív magyar politikán belül is. Még kritikusai is elismerték kirobbanó politikai és szervezői tehetségét, valamint az ehhez társuló munkabírást.
Szintén általános elismerés övezi a többek között neki tulajdonított 2011-es közigazgatási reformot, ami a kormányhivatalok és kormányablakok felállításával járt. Ezt 2014-ben Miniszterelnökséget vezető miniszterként jelentősen továbbfejlesztette az országosan elérhető ügyfélszolgálati hálózattal és az elektronikus ügyintézés kibővítésével.
Emellett kancelláriaminiszterként olyan szellemes és szórakoztató kormányinfókat tartott, amelyek a politika iránt felületesen érdeklődők számára is felhelyezték a térképre.
Emiatt amikor 2018-ban a kormányból kikerülve a Magyar Tenisz Szövetség vezetői posztjáig zuhant, politológusi konszenzus övezte a feltételezést, hogy a száműzetés Lázár túlzott kompetenciájának szól.
Az én korosztályom nagyjából ekkor ismerkedhetett meg komolyabban Lázárral. Persze korábban is tudtam, hogy ki ő, de számomra két médiaesemény határozta meg a Lázárhoz való viszonyulásomat. Az első a 444-nek adott búcsúinterjúja, a másik pedig a Telexnek a magyar-román határon adott hosszabb interjúja.
Utóbbi külön érdekes, mert az ország itt ismerhette meg Lázár nagybirtokosi karakterét, és az általa azóta is hordott kekizöld zakókkal, mellényekkel és öltönyökkel. Lázár politikai érzékét dicséri az is, ahogyan felállt a határkőre, és onnan, a magasból szédítette a Telex riporterét. Szerintem Lázár ebben a pillanatban, a száműzetésének a kellős közepén volt a csúcson.
És az ember, akinek a sikere jelentheti a bukást
2022-ben Lázár a választókerületben legyőzte az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, Márki-Zay Pétert, ezzel pedig visszaszerezte Orbán Viktor bizalmát, aki ezt bizonyítva felkérte Lázárt az Építési és Közlekedési minisztérium vezetésére. Ezzel hivatalosan is véget ért a száműzetés.
Ez alapból nem egy könnyű szerep, hiszen a befagyasztott EU-s források és a rosszul működő magyar gazdaság kettőse nem sok építést tesz lehetővé, a MÁV pedig sosem szerepelt a legjobban működő állami vállalatok listáján.
Ráadásul kiszivárgott egy lista, ahol Lázár János nagyjából 60 fővárosi fejlesztés leállítását írta alá, olyan széljegyzetekkel tarkítva, mint “SOHA”, “NEM” és “LEZÁRNI”. Ez azonban alig karcolta meg Lázár politikai karakterét, aki az azelőtti négy évben sikeresen brendelte át magát egyfajta vidéki nagyúrrá, akinek a politikai karakterébe éppen olyan jól illeszkedik Budapest megvetése, mint a különböző műkincsek gyűjtése egy vadászkastélyban.
Lázár jól ismerte fel, hogy nem kell szégyelnie a vagyonosságát, kellő kommunikációs tehetséggel és jó arculattal el is lehet fogadtatni azt. Például amikor a Telex felsorolta a kétes pénzügyeit, Lázár szellemesen annyit válaszolt:
“Volt itt minden. Színes egyéniség vagyok.”
Ez egészen addig a pillanatig jól is működött, amíg nem fordult 180 fokot a magyar közélet. A Fidesz a kegyelmi ügy után elvesztette a kezdeményezést, és hirtelen defenzívába szorult. Eközben pedig az emberek felismerték, hogy a korrupció nem egy elvont térben történik, hanem az ellopott pénz a mindennapjaikból hiányzik.
Ráadásul Magyar Péter végigturnézta a teljes vidéket, választók tömegeivel találkozott személyesen, míg a Fidesz egyre inkább szigetelődött el az átlagembertől. Amikor mégis megpróbáltak kimenni az emberek közé, annak az lett a vége, hogy Nagy István agrárminisztert egyszerűen kiröhögték.
Így az egyetlen alkalmas embert küldték ki, akiről tudták, hogy érti mind a sajtó, mind az emberek nyelvét: Lázár Jánost.
Lázár neki is állt Lázárinfókat tartani szerte az országban. A gond csak az, hogy lehetetlen szerepet osztottak ki rá. Valahogy úgy kell bemutatnia, hogy értik: az embereknek elegük van a fideszes korrupcióból, hogy közben tagadja, hogy van fideszes korrupció.
Így született meg a luxizás kifejezés, ami a szimbólumává vált a nagybetűs semmitmondásnak. Emiatt az összes Lázárinfó úgy néz ki, hogy a miniszter kiáll, odacsődíti a médiát és a választókat, nagy levegőt vesz, majd nem mond semmit. Amikor pedig rákérdeznek, hogy Mészáros Lőrinc alatt Mészáros Lőrincre gondol-e, az amúgy frappáns megmondásairól ismert Lázár fideszes terminológiával élve bevazelinozott angolna módjára próbál kicsúszni a saját témájában felmerülő legfontosabb kérdés elől.
Így nem is csoda, hogy Lázár folyamatosan önellentmondásba keveredik, ráadásul a folyamatosan felszínen tartott luxizás-tematika egyre kitettebbé teszi a miniszter saját vagyonosodási ügyeit, ebből pedig olyan elképesztő kommunikációs hibák jönnek ki, mint amikor a Telex kérdésére azt válaszolta, hogy
“Nem számolom milliárdokban a vagyonomat.”
Szintén nem segít a helyzeten, hogy mivel Lázár a Fidesz egyetlen aktívan beszélő politikusa (legalábbis belföldi kérdésekben), egyszerre feladata a bizonytalan jobbközép szavazók megszólítása, és a Mi Hazánk leszalámizása. Emiatt nem egyszer fut bele olyan helyzetbe, hogy magát européer, a sajtóval jó viszonyt ápoló attitűddel foglal állást a halálbüntetés mellett, vagy beszél arról, hogy a melegeket még a lovak közé sem szabadna beengedni.
Szintén neki jutott az a hálátlan feladat is, hogy kimondja a nyilvánvalót: a Fidesz nevetségessé teszi magát, ha a betiltott Pride felvonulást hagyja megvalósulni. Egy héttel később pedig sohasem látott tömeg vonult fel Budapest utcái, fittyet hányva a kormány tiltására.
Persze Lázár sem csak a helyzet áldozata. Szintén nem segít a miniszteren, hogy a vélhetően saját kommunikációs újításai is vakvágányt vettek. A fia kampányelemmé tétele egyfajta kérdezői szerepben nem csak rém kellemetlenre, de politikailag kifejezetten költségesre sikerült. Amikor a Telex rákérdezett a fia véleményére, Lázár teljesen kiesett a szerepéből és kikérte magának, hogy “belekötnek a fiába”, amikor “ő sem köt bele az újságíró gyerekébe”. Ezt követően ráadásul egyenesen lefasisztázta a Telex teljes szerkesztőségét.
A MÁV is vakvágányra futott
Lázár szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban került a felügyelete alá a MÁV. Szó sincs arról, hogy a MÁV Lázár előtt egy jól működő, európai színvonalú szolgáltatást nyújtó cég lett volna. Tény, hogy az elmúlt két évben talán látványosabban gyengélkedik, ugyanakkor az is tény, hogy olcsóbb is lett, mint volt. Erről egyébként az országbérlet bevezetésekor Lázár meglepően nyíltan beszélt, amikor azt mondta, hogy jobbá nem tudják tenni, csak olcsóbbá.
A legnagyobb különbség az, hogy Magyar Péter sikeresen tette témává a nem működő közszolgáltatásokat, így a MÁV-ot is. Ez pedig ráégett Lázárra. A politikus, aki korábban arról volt híres, hogy sikeresen megszervez szolgáltatásokat és megold problémákat, hirtelen az az ember lett, aki egy vonatot nem képes elküldeni Budapestről Szombathelyre. Ez pedig Lázár legerősebb nimbuszát rombolta le: a kompetenciáját övező általános percepciót.
Fogát veszett csúcsragadozó
Lázár legfőbb képessége szerintem sosem a szerethetősége vagy az azonosulhatósága volt. Sokkal inkább az, hogy hatalmi pozícióból sikeresen hitette el az emberekkel, hogy azért ő gyakorolja a hatalmat, mert alkalmas rá.
Ebből a hatalmi pozícióból működött jól Lázár karaktere. Felülről megmondta, hogyan lesz jó, és valljuk be, volt, ami jó is lett. Mindezt pedig képes volt egyfajta emelkedett szellemeskedéssel tálalni. A Telexnek adott 2021-es interjúban el is mondta, hogy politikai konszolidáció sosem lesz,
“én csak a több humort tudom garantálni.”
Humorizálni azonban csak a hierarchia csúcsáról ennyire önfeledt és önazonos. Nem véletlen, hogy mióta neki kell kaparni a szavazatokért, nem érződik olyan szellemesnek a miniszter.Lázár másik saját vonása volt, hogy ezzel a hatalmi pozícióval végig önazonos tudott maradni. Először kancelláriaminiszterként, később pedig a Mezőhegyesi Ménesbirtok élén az ország földesuraként is tökéletesen ráillett ez az arisztokratikus kegyelmes úr szerep. Talán emiatt sem égett rá annyira az “akinek nincs semmilye, az annyit is ér” mondás, mint amennyire Rogánra a “paraszt gyerek vagyok”. Bár sokkal kegyetlenebb mondás, sokkal önazonosabb is. Akkor senki sem kérdőjelezte meg, hogy Lázárnak sok van, okkal, és ezért sokat is ér. Ellenben Rogánról mindenki tudta, hogy nem parasztgyerek. Éppen emiatt ennyire hatásos a kép, ahol Lázár a kövön állva az újságíró fölé magasodva, kedélyesen magyarázza az élet összefüggéseit.
Azonban ahogyan ez a pódium beszakadt alatta, úgy törött szét ez a jól felépített imidzs is. A fiáról, Prideról, Batidai vadászkastélyról, MÁV-ról magyarázkodni kényszerülő Lázár mára nem egy félelmetes, de tiszteletre méltó politikai nagyvadra, hanem sokkal inkább egy idegbeteg pincsire emlékeztet, aki nem tudja eldönteni, hogy pitizzen vagy harapdáljon.
Kollégám Lázár Jánossal készített interjúját pedig itt lehet megtekinteni:
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
