Hiába, no, nemcsak matematikusokat, és Nobel-díjasokat adtunk a világnak, hanem kétes értékű szellemi-lelki fatönköket is.
A probléma röviden: szerencsétlen magyar ember, aki jelenleg szupersztárnak érzi magát a Fidesz nevű valóságshowban, vagyis Lázár János, írt egy levelet a Norvég Alapítványnak, és ezen keresztül a norvégoknak, hogy jó lenne, ha a jövőben a civileknek adott millákat inkább ő kapná meg, és akkor ő, az állam megmondaná, hogy kik kapnának belőle. Ez azért is jó lenne, mert így kikerülhető lenne az, hogy a pénzekhez pártpolitikai érdekek csatolódjanak. Az LMP roppant gyanús, de mindenki Magyarországon, aki nem narancs birka. Ezt az utóbbit nem mondta, de a mondat eleje igaz.
Elképzelem a norvégokat, először elolvassa a titkár, majd a főnöke, fél órával később mindenki azt betűzi a kulturális intézményben, barkobáznak, találgatják, vajh mit is akart írni az a távoli magyar ember nekik? Rettenetes zavarban lehetnek, mert az ő fejükben teljesen szétválik a civil és az állami, és ők pont azért vannak, hogy a dellájukkal segítsék az államtól független civil szervezeteket.
Most meg azt írja egy érdekes nevű ember, hogy ezt a pénzt inkább adják az államnak, és majd ő eldönti, hogy melyik csókosának adjon belőle. Délután már bekapcsolódik a pszichiátriai intézet szakértő professzora, aki lassú tempóban kifejti, érdekes egyezéseket mutat skizofrénia kutatásában az 1957-es esettel, amikor azt hitte egy betege, hogy ő mozgatja az arany árfolyamát. De ezzel megtalálta a nevet, és Lázár szindrómaként vonul be az orvostudomány történetébe.
Persze, ha belső információra van szüksége a norvégoknak a tisztánlátáshoz, én segítek, labanc hazaáruló vagyok. A titok meg annyi, hogy ők tényleg ilyenek, hiába a halandzsa a polgári kultúráról, meg az adott szó szentségéről – lásd Orbán levelét a Mazsihiszhez –, kurvára leszarják azt, ki, mit is gondol róluk.
Na de ennyire? Nem kéne kis hazákon belül tartani a hírt, hogy az állam civilizálatlan tahóként a saját civil társadalma ellen nyomul, pénzelvonással kivéreztet, különös sakálétvággyal a kultúra területén. Sokba kerülnek a keresztyén szellemi zombik táplálása, főleg, ha olyan kreatívjuk van, mint Kerényi.
Másnap reggel már mindenki megnyugszik, és ezen röhög a müzlije mellett. Nem utálnak minket, sőt, ők azok, akik még a saját pénzükből is adnak, csak azért, hogy valakiknek, akiknek nincs rendőrsége, bírósága, valahogy túlélje az államot. Neve sok van. Most Lázár Jánosnak hívják, hatalmas ember, ha pénzekről van szó. Azt mondják a jobbágyok a faluban, nála van a kincstár kulcsa. Érdekes módon mégis fájt neki az a kb. húsz-harminc milla, amit nem ő, hanem mások, polgárok, civilek kaptak meg.
Na, minden folytatódik tovább a gödörben. Tudtam előre, de most megnyugodtam. Mindig hisz az ember a konszolidációban, békés természetű lévén, de micsoda szerencséje a baloldalnak, hogy ők nem. Továbbra is az alispán beszél a magas lóról. Továbbra is húzatják a prímással a fülükbe a kedvenc nótájukat. Nótázzunk egyet! Hej te bunkócska te drága, te eleven fa gircses görcsös áááága.
