Lényegében ma egypilléres a magyar nyugdíjrendszer. „Az új nyugdíjak indexálása („valorizálás”) tulajdonképpen a nettó bérindexen alapul, a meglévő nyugdíjaké pedig az árindexen. A bérindex azonban általában magasabb, mint a fogyasztói árindex, ezért a régebben nyugdíjba vonultak juttatása egyre inkább elmarad a friss nyugdíjasokétól” – véli a Corvinus kutatója, akinek a javaslatát az infostart.hu ismertette.
Egy példával érzékeltette: aki húsz éve ment nyugdíjba Magyarországon úgy, hogy 45 éven át végig átlagbért keresett, annak a nyugdíja ma kevesebb, mint a fele, mint azé, aki idén ment nyugdíjba úgy, hogy 45 éven át szintén végig átlagbért keresett. A német rendszerben ez az összeg ugyanakkora lenne.
A közgazdász szerint mindenképp érdemes két elemet átvenni, és hatot megfontolni.
Az egyik elem a gyermekvállalás, amelyért külön pontok járnának. Németországban a gyermeknevelésért külön pontok járnak, ahol a gyermek első 3 évében 1-1 nyugdíjpont jár (amit a szülők el is oszthatnak egymás között), majd a 10. évig évi 1/3 pontot, de maximum 3 gyermek után.
Az is átvételre érdemes a kutató szerint, hogy a korhatár férfiakra és nőkre egységes, és a korábbi nyugdíjba vonulás is lehetséges alacsonyabb összeggel, tehát a korhatár rugalmas.
Fontos tudni, hogy a német rendszerben az önkényes változtatásokat mellőzik (stabilak a járulékkulcsok, nincsenek egyszeri külön juttatások, így a napi politikának nincs ráhatása a rendszerre), és az, hogy működik egy feltőkésített, államilag szervezett nyugdíj részrendszer is, amihez önként lehet csatlakozni, s ahol egyénileg tartják nyilván, gyűjtik és befektetik a nyugdíjcélú megtakarításokat.
A tanulmány azért született meg most, mert Magyarországnak jövő év közepéig jelentenie kell az Európai Bizottságnak, hogy miképp tervezi megreformálni a nyugdíjrendszert a hosszú- és középtávú fenntarthatóság érdekében, és azt 2025 első negyedévének végéig hatályba is kell léptetnie.
„A reform lényegében nem igényelne a jelenleginél több forrást a nyugdíjakba, ráadásul az is része a javaslataimnak, hogy különítsük el a többi tételtől a nyugdíjkasszát, és tegyük azt önfenntartóvá” – hangsúlyozza Banyár József.
Hozzátette: „2013 után egyre csökkent a nyugdíjak részaránya a GDP-n belül, az állam tehát takarékoskodott a nyugdíjkasszán. Most tehát van tere egy, a mostaninál magasabb nyugdíjindexálásnak, amellyel ráadásul elkerülhető a régi és új nyugdíjak jelenleg jellemző szétcsúszása.”
