Múlt héten egy régi ismerősöm hívott, már két éve nem beszéltünk. Meg is lepődtem kicsit, de örültem, hogy eszébe jutottam.
„Mi a helyzet? Mit csinálsz mostanság? Pároddal jól megvagytok? Megy a szekér? Vannak már hosszú távú terveid?” – tette fel kérdéseit, amik kicsit sablonosnak tűntek, tekintve, hogy annak idején egész közel álltunk egymáshoz.
Először arra gondoltam, biztos az a két év kihagyás az oka, hogy nehezen indul a beszélgetés. Aztán visszakérdeztem: Veled mizu?
„Én, kérlek, egy független pénzügyi tanácsadó cégnél helyezkedtem el. Szeretem is csinálni, az a legjobb benne, hogy segíthetek elérni az embereknek az álmaikat. Apropó, ha már itt tartunk…”
A folytatás talán már mindenki számára ismerős.
Egy MLM (Multi-level marketing) cégnél dolgozik, és én voltam a listáján a következő régi ismerős, akit meg lehet környékezni egy jó ajánlattal.
A piramisjátékokra hajazó pénzügyi ringlispílbe nem volt kedvem beszállni, de udvariasságból (és tán egy kis kíváncsiságból) végighallgattam az előadást.
A lényeg
A kérdések mind arra irányultak, hogy milyen hosszú távú céljaim vannak és mekkora esélyt látok rá, hogy ezek mind önerőből meg is valósulnak. Egy óra alatt annyiszor hangoztak el a saját autó, kertes családi ház és jó nyugdíj szavak, hogy a végére úgy éreztem magam, mint aki el is érte a nyugdíjkorhatárt.
Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy az MLM ügynökök és tanácsadók leggyakrabban a saját ház gondolatával próbálják becsalogatni a gyanútlan macit a szúrós málnásba.
A saját lakás, hovatovább ház gondolata sokaknak már csupán romantikus ábránd.
Egyre gyakoribb, hogy többgyermekes családok is megelégednek egy viszonylag stabil bérleti szerződéssel, aki pedig átlagos fizetéssel járó munka mellett saját lakásában él, vagy örökölte azt, vagy több évtizedre eltemette magát hitellel.
Apropó, hitel. Kedves ismerősöm azt is többször elmondta, hogy nagyon pöpec kis hitelkonstrukciók vannak ám, kifejezetten lakás építésére vagy felújítására.
„Tudom, hogy a hitel szó hallatán a legtöbben összerezzennek, de nekem elhiheted, ha a megfelelő pénzügyi tanácsadó segít neked, betonbiztos lesz a törlesztőrészlet.”
Két pandémiás hullám közt félúton nekem valahogy mégsem akart lecsúszni ez a kék pirula. Meg egyébként sem biztos, hogy fogom-e magam valaha annyira biztonságban érezni anyagilag, hogy a következő 20 évre bevállaljak havi 40 ezer forint mínuszt.
Oké, elég szubjektívnek tűnik mindaz, amit itt összehordok, de a 20-30 év közötti ismerőseim többsége ugyanígy van ezzel. Fantáziálgatni lehet róla, milyen lesz saját lakásban élni, csak a túl sok fantáziálástól becsavarodik az ember.
„Jó lesz az albérlet, a tulaj amúgy is nagyon kedves, ha meg mégis kipenderít, találok másikat.”
Mivel lehet számolni?
A KSH (Központi Statisztikai Hivatal) legfrissebb felmérése szerint a nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 266 100 forint, ám ebbe beletartozik minden dolgozó ember keresete, az autóipari munkástól a vezérigazgatóig: a pályakezdő fizetések ennél jóval silányabbak.
Ha most nézünk körbe az ingatlanpiacon, egész kedvező árak jönnek szembe. Egyes elemzők szerint a járványnak komoly szerepe van ebben, mások szerint már évek óta lassú ütemben csökkennek az árak, de ez most nem is annyira lényeges.
Egy nem túl hosszú keresgélés eredményeként találtam 49 négyzetméteres panellakást a szombathelyi Derkovitson 15 millió 500 ezerért is, igaz, bútorozatlan és nem kifejezetten új állapotú.
Tegyük fel, hogy suli után még bevállaljuk a mamahotelt, a 266 100 forintos fizunkból pedig akár 200 ezret is félre tudunk tenni havonta saját lakásra. (Ez persze megint csak hiú ábránd, de a poén kedvéért tegyük fel)
Ez azt jelentené, hogy aszkéta életmód mellett, röpke hat és fél évre lenne csak szükségünk, hogy hitelek nélkül is beköltözhessünk a fent említett álomlakásba.
Egyre kedvesebbnek tűnik az az albérlet-tulaj, nem?
