Jól emlékszem, amikor az 1960-as, ’70-es években az Őrségben nyaraltam, és egy dugig telt falusi moziban izgalommal vártuk a Cartouche című kalandfilm vetítését (1962-ben készült), hiszen az akkori idők két nagy sztárja játszott benne, az olasz Claudia Cardinale és a francia Jean-Paul Belmondo, akit már akkor is sármos színészként emlegettek.
Annak idején az amerikai filmekkel szemben a magyar mozikat is az európai (zömében olasz, francia, spanyol, angol) kalandfilmek és vígjátékok uralták, de éveket kellett várni, amíg az úgynevezett nyugati filmek a hazai vásznakon, különösen a kis falusi mozikban is megjelenhettek. A francia és kooprodukciós alkotások (akkoriban nagyon sok ilyen készült) egyik ünnepelt sztárja kétségkívül Belmondo (becenevén Bébel) volt, aki a ’70-es években jutott pályája csúcsára.
Rengeteg filmben játszott, olyan világsztárok társaságában is, mint Sophia Loren, Romy Schneider, Jean Gabin, Alain Delon, Cathrine Deneuve, Annie Girardot. Kalandfilmekben, vígjátékokban alkotott igazán nagyot, de a romantikus, úgynevezett szerelmes filmekben is otthon érezte magát. Persze nem maradtak ki életművéből a drámai filmek sem. Elhíresült arról is, hogy filmjei egy részében ragaszkodott ahhoz, hogy a kaszkadőr nélkül dolgozzon, szinte kereste a veszélyt.
Több mint fél évszázados pályafutása során ugyan Oscar díjat nem kapott, de a 2001-es Életműdíjat nagyon kiérdemelte. Több klasszikus filmjét napjainkban is vetítik a különböző tévécsatornák, köztük van A profi, Zsaru vagy csirkefogó, az Egy kínai viszontagságai Kínában, vagy éppen a Kellemes húsvéti ünnepeket. Reméljük - ha magas életkora miatt újabb filmekben már nem igen láthatjuk - a régebbiekkel még sokáig szórakoztatnak bennünket.
