Aki követi a közélet eseményeit, annak nem nehéz észrevennie, hogy az elmúlt hetek miről szóltak: a már évek óta izmosodó - edzőtermi gyakorlatainak csúcsára a tökevesztett MSZP utolsó vergődesei alatt jutó, a jelenkori orbáni köcsögölés közepette pedig a gyakorlatait egyre tökéletesebbre csiszoló - általános állampolgári elégedetlenség intézményesüléséről. Vagyis annak kezdeti felsírásáról, hiszen még a pólyában gőgicsél az egész, próbálgatja a korlátait, de valami kétségkívül elindult azon túl, hogy a Tescóban egy legyintéssel kísérve megbeszéli a két szomszédasszony, hogy nem tetszik a rendszer.
Igaz, jobbérzésűeknek ez a dal sem, mert egy, a nyelvvel helyenként furcsán bánó, leginkább a Kaukázus-vonal affektálását elsajátító lány énekli, márpedig hiába értünk egyet az üzenet magvával, ha a tartalom egy csenevész formába van csomagolva. De legalább elindította a lavinát, eljutott minden háztartásba, és már egy komplett mozgalom választotta indulójául.
Az ominózus október 23-ai tömegrendezvényen a hangsúlyok persze a jogállami keretek közé barbár bunkóként betolakodó, azokat törvénynek hazudott parasztlengőkkel szétzúzó Fidesz ellen szóltak, de nem lehetett nem észrevenni azt az általánosabb üzenetet is, vagyis hogy itt nem ám csak őket kéne megfingatni tisztességesen.
Tamás Gáspár Miklós az ATV Egyenes Beszéd című műsorának vendégeként már arról beszélt, hogy a parlamenti politizálás mély válságba került, és közeledik az idő, amikor már nem az országgyűlésben dőlnek el a dolgok. Gondolataira tökéletesen rímel - mintha csak összebeszéltek volna - Magyarország hivatásos rémálmának, a rapzene után egy ideje a közéleti porondra is fel-fellépegető Dopemannek a legújabb dala, amihez pont a tüntetés napján és helyszínen forgatta le a klippet.
A Bazmeg munkacímet viselő - és a Himnusz sorait is magába építő - anyagot végre egy erélyes, nem tinglitangli, hereszagú, politikusi pofába köpő megnyilatkozásként üdvözölhetjük, közel tízmillió magyar agy tükrözéseként. És ami a legszebb: mindenki megkapja a magáét, Orbán, Gyurcsány, bűnöző, rendőr.
De beszélhetnénk a parlamentáris demokrácia kilátásairól abban a tekintetben is, ahogyan a Negyedik Köztársaság meghirdette pártalakítási törekvését (a csatlakozók határozzák majd meg a programot), vagy hogy a millások nem csak alternatív sajtóigazolványt osztogattak, de azt is bejelentették, hogy alternatív köztársasági elnököt készülnek választani.
Irdatlan messze vagyunk még attól, hogy egy új, életképes, meg nem fojtható nyilvánosság jöjjön létre Magyarországon, a rügyek azonban már látványosan kipattogtak.
Egyelőre még nem látni nem hogy a végét, de azt sem, mit akarnak tenni a Facebookon szerveződő mozgalmárok, ha viszont jól rubikkockáznak a kezükbe került lehetőségekkel, akkor egyszer, nagyon sokára, az utánunk következő, ki tudja hányadik nemzedék talán már odáig is eljuthat, hogy kipenderítse a jelenleg regnáló söpredék-elitet a hatalomból. És akkor talán érvényüket szerzik Dénes Balázs TASZ-elnöknek azon szavai, hogy nem a kormánynak van országa, hanem az országnak kormánya. Addig meg bazd meg őket, a képviselőket.
