Ezt most láttam Szombathelyen. Tényleg nem lehet leállni a pénzszórással? Tényleg szimbolikus dolgokkal kell szórakoztatni az embereket, valós segítség helyett? Nem lóg ki a sajátláb a plakátokból?
Azt a sok tíz- és százmillió forintot, azaz, bocs, több milliárdot igazi, kézzel fogható segítségre kellene konvertálni és nem kellene plakáton hirdetni, hogy nekünk van a legnagyobb farkunk a világon. Egyrészt nevetséges, másrészt attól, hogy 10 ezer helyen megjelenik, még nem lesz igaz.
Tudom, hogy nagyon sokan nem értik, mi a bajom. Próbálom képletesen elmagyarázni.
Mondjuk, hogy elveszíted az állásodat, a tartalékaid pedig nem felelnek meg a Statisztikai Hivatal által publikált millióknak. A költségeid azonban nem csökkennek és a tönk szélére kerülsz. De szerencsére a jó politikus ott segít, ahol tud, így a megsegítésedre szánt egymillió forintot odaadják a legjobb haverjuknak, aki nyomtat neked egy „Kitartás! Veled vagyunk!” üzenetet és éjszaka rögtönöz neked egy tűzijátékot, amit még a szomszéd megyékben is látnak. És máris nem mondhatod, hogy nem gondoltak rád. Hiszen ettől volt fényes az ég alja, bárki láthatta!
Remélem érthető a példa.
Ha a veszélyhelyzet valós, akkor szerintem kifejezetten bűn szimbolikus dolgokra költeni milliárdokat. És nem szabad, hogy szimbolikus lila köd telepedjen a nyakadra.
Csak néhány további példa:
A magyar adófizetők pénzéből a magyarokat kellene nagyon gyorsan és hathatósan támogatni és itt most nem az államtitkárok megemelt fizetésére gondolok, hanem azokra a dolgozókra, vagy munkájukat elvesztőkre, akik napról napra élnek. Minden alibi-plakát, minden most vásárolt műkincs, kastély és minden új sportcsarnok ezeknek az embereknek a szembe köpése.
Szóval, ha lehet (miért ne lehetne?), akkor a nagy magyar péniszt hirdető plakátok helyett valós segítséget a rászorulóknak! Az ő hálájuk sokkal többet ér, de csak azoknak, akiknek nem a pénz az istenük.
Gyakorlati tanács: a következő négymilliárd forintot, amit az adófizetők pénzéből kapna az aktuális haver szimbolikus szarságra, inkább fordítsák ténylegesen hasznos dolgokra, túlárazás nélkül. Például építhetnének XXI. századnak megfelelő idősek otthonát minden megyében ennyi pénzből. De sorolhatnám a példákat, teljesen feleslegesen, mert a 133 BÁTOR igazából rém gyáva az ilyesmihez. (Ha felidegesítettem valamelyiküket, akkor kérem, hogy ne egy nőn verjék le a dühüket. De valójában miért is olvasnának ilyen blődségeket?)