Magyarország a csodák forrása – Tényleg nem lehet leállni a pénzszórással? Tényleg szimbolikus dolgokkal kell szórakoztatni?

Ezt most láttam Szombathelyen. Tényleg nem lehet leállni a pénzszórással? Tényleg szimbolikus dolgokkal kell szórakoztatni az embereket, valós segítség helyett? Nem lóg ki a sajátláb a plakátokból?

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!

Támogatom

Azt a sok tíz- és százmillió forintot, azaz, bocs, több milliárdot igazi, kézzel fogható segítségre kellene konvertálni és nem kellene plakáton hirdetni, hogy nekünk van a legnagyobb farkunk a világon. Egyrészt nevetséges, másrészt attól, hogy 10 ezer helyen megjelenik, még nem lesz igaz.

Tudom, hogy nagyon sokan nem értik, mi a bajom. Próbálom képletesen elmagyarázni.

Mondjuk, hogy elveszíted az állásodat, a tartalékaid pedig nem felelnek meg a Statisztikai Hivatal által publikált millióknak. A költségeid azonban nem csökkennek és a tönk szélére kerülsz. De szerencsére a jó politikus ott segít, ahol tud, így a megsegítésedre szánt egymillió forintot odaadják a legjobb haverjuknak, aki nyomtat neked egy „Kitartás! Veled vagyunk!” üzenetet és éjszaka rögtönöz neked egy tűzijátékot, amit még a szomszéd megyékben is látnak. És máris nem mondhatod, hogy nem gondoltak rád. Hiszen ettől volt fényes az ég alja, bárki láthatta!

Remélem érthető a példa.

Ha a veszélyhelyzet valós, akkor szerintem kifejezetten bűn szimbolikus dolgokra költeni milliárdokat. És nem szabad, hogy szimbolikus lila köd telepedjen a nyakadra.

Csak néhány további példa:

Nem kell, hogy hetekig minden YouTube-videó előtt Győrfi Pál biztasson otthonmaradásra, vagy Orbán Viktor olvasson fel egy szöveget arról, milyen profi minden, természetesen horribilis összeget fizetve ezért a YouTube-nak

Nem kell emlékművet állítani a koronavírus elleni védekezésnek

Nem kellenek rendkívüli milliárdok az egyháznak a koronavírusra hivatkozva. Az ima nem drágul meg és nem kell hozzá öt kiló arany a keresztre, félholdra, Buddhára, hogy valaki gyakorolja a vallását

Nem kell magyaroknak azt hirdetni, hogy Magyarország szép hely. Ha valaki ezt csak hirdetés alapján tudja, akkor nem tök mindegy?

Nem kell minden nap túllicitálni az előző napi lódítást

A sok millió védőfelszerelésnek nem raktárban kellene megrohadnia, mint a vörösiszap áldozatainak összegyűjtött ruháknak és eszközöknek, amikre „sajnos nem volt ember, hogy kiosszák”

Szép dolog a segítés, de ne a világ leggazdagabb államát támogassuk, úgy, hogy ők nem is kérték és úgy, hogy itthon nincs használatban elegendő védőfelszerelés. (Persze lehet azt mondani huncut mosollyal, hogy van mindenből elegendő, de amikor a nyugdíjasnak 300-500 forintot kell kifizetni egy egyszerhasználatos maszkért, akkor menjen tele kaviárral az orra annak, aki szerint ez rendben van.)

Az egészségügyi dolgozók megtapsolása aranyos gesztus, de ne hidd, hogy ezzel bármit segítettél nekik. Csupán annyit segít, mint az együttérző lájk annak a betegnek, akinek sürgősen vérre van szüksége.

A magyar adófizetők pénzéből a magyarokat kellene nagyon gyorsan és hathatósan támogatni és itt most nem az államtitkárok megemelt fizetésére gondolok, hanem azokra a dolgozókra, vagy munkájukat elvesztőkre, akik napról napra élnek. Minden alibi-plakát, minden most vásárolt műkincs, kastély és minden új sportcsarnok ezeknek az embereknek a szembe köpése.

Szóval, ha lehet (miért ne lehetne?), akkor a nagy magyar péniszt hirdető plakátok helyett valós segítséget a rászorulóknak! Az ő hálájuk sokkal többet ér, de csak azoknak, akiknek nem a pénz az istenük.

Gyakorlati tanács: a következő négymilliárd forintot, amit az adófizetők pénzéből kapna az aktuális haver szimbolikus szarságra, inkább fordítsák ténylegesen hasznos dolgokra, túlárazás nélkül. Például építhetnének XXI. századnak megfelelő idősek otthonát minden megyében ennyi pénzből. De sorolhatnám a példákat, teljesen feleslegesen, mert a 133 BÁTOR igazából rém gyáva az ilyesmihez. (Ha felidegesítettem valamelyiküket, akkor kérem, hogy ne egy nőn verjék le a dühüket. De valójában miért is olvasnának ilyen blődségeket?)