A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (ismertebb nevén: OECD) 1961-ben jött létre azzal a céllal, hogy a demokratikus és kapitalista alapokon nyugvó országokat segítse tanácsokkal, kiértékeljen mindenféle piaci tapasztalatokat, amikből ezek az országok később tanulhatnak, hogy egyre jobb létet tudjanak biztosítani polgáraiknak. 34 tagállama között Magyarország is megtalálható. Az OECD kétévente nyilvánosságra hozza Society at a Glance című aktuális áttekintését, amiben konkrét számokkal ábrázolják az egyes országokat érintő legfontosabb gazdasági, szociális, életszínvonalbeli és mentálhigiénés állapotokat. A legfrissebb kiadás - amibe nem csak a tagországokat, hanem más, világgazdasági szempontból jelentős országokat is bevettek - ezen a héten jelent meg, így megnéztük, mi hogyan teljesítünk így Európa közepén.
Röviden: vagy a középmezőnyben, vagy alatta, vagy nagyon alatta.
Természetesen a dokumentum nem a tegnapi állapotokat mutatja, hanem a pár évvel ezelőttit. De ne legyenek kétségeink, valószínűleg nem javultunk forradalmian az elmúlt években sem. Az egyes háztartások 2010-es bevételeit tekintve például Európa legvégén (!) kullogunk, utánunk már csak Mexikó, Törökország és Chile jön a sorban:
A munkaképes korú lakosság foglalkoztatottságának tekintetében sem állunk valami fényesen: az alábbi, 2013-as adatokat feldolgozó grafikon szerint a magyar lakosságnak csak alig több mint fele, 58 százaléka dolgozik. Itt is összesen csak hatan jönnek utánunk.
Ami pedig a feltörekvő generációt illeti, itt is az OECD-átlag alatt teljesítünk: minél hosszabb a csík, annál több 15-24 év közötti fiatal volt 2012-ben munka, tanulás vagy képzés nélkül. Nálunk a fiatalok 15 százaléka, míg mondjuk a szomszédos Ausztriában ez a szám csak 6 százalék.
De ez csak a bemelegítés, itt vannak az igazán durva számok
Amik nem túl biztató képet festenek életkilátásainkról. Magyarországon ugyanis a felnőttkorú népességnek több mint fele vallotta azt, hogy nem örvend jó egészségnek. Ezzel is a lista végén bandukolunk, beelőzött minket valamennyi ex-szocialista szomszédunk is.
Várható élettartam? Európa szerte nálunk a legalacsonyabb, átlagosan 75 év.
Öngyilkosságok száma? Nyeljünk bátran nagyot, mert ebben is mi vezetünk az öreg kontinensen.
És mindeközben, a gazdasági válság hullámaiban vergődve az állam mennyire igyekezett megnövelni a szociális kiadásokat, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat, és ne a béka segge alatt? Semennyire. Szinte minden fejlett ország több pénzt csengetett bele a szociális kasszába, kivéve a gazdaságilag kvázi tönkrement Görögországot és minket.
Oké, és mi van a jövővel? Legalább az utánunk érkezőknek kikövezik az utat? Nos, az biztos, hogy az oktatásra sem nagyon költ a magyar állam a többiekhez képest. Ebben is Európa szégyenfoltjai vagyunk, sőt, Amerikában egy diákra háromszor annyit költenek évente, mint nálunk.
Gyűlölködés és tolerancia dolgában is nagyon odatesszük magunkat, és nem a jó értelemben: a felső grafikon azt mutatja, hogy 2007 és 2012 között ennyire fogadtuk el a kisebbségeket a lakóhelyünkön (nem nagyon), míg az alsó azt, hogy nálunk jobban a fejlett országokban senki nem utálja a homoszexuálisokat. Kiváló szegénységi bizonyítvány a szellemi teljesítményünkről.
Hogy ezek után mennyire elégedett az életével a magyar?
Annyira, hogy nálunk elégedetlenebb megint csak nincs a közelben. Persze ezt a grafikont azért árnyalja, hogy kiválóan tud a nemzetünk panaszkodni, nyavalyogni, és ezekben túlzásokba is esni (valószínűleg mindenki tud említeni legalább egy hisztizős szomszédasszonyt az életéből), de ettől még igaz az, hogy borzasztóan savanyú a szánk íze, a fentiek fényében meg talán nem túlzás kijelenteni, hogy a hibát nem kizárólag magunkban, de állambácsiban is kereshetjük.
Aki további számokon, adatokon és grafikonokon akar megdöbbenni, annak erre tessék.