Mécsesek, virágcsokrok, koszorúk, cserepes növények, sőt még síremlékekhez tartozó tárgyak is eltűnnek a temetőkből. A mindenszenteki időszakban különösen sokan látogatják a sírkerteket, de olvasóink beszámolói szerint a probléma egész évben jelen van. Megkérdeztük őket, tapasztaltak-e már hasonlót, a válaszok pedig meglehetősen lehangoló képet festenek.
Az apropót két személyes történet adta. Egyik ismerősünk arról számolt be, hogy egy rokona sírjáról mindenszentek környékén eltűntek a mécsesek és a virágok. Fogorvosunknak is volt hasonló tapasztalata: az ő esetében még az öntözéshez használt műanyag flakont is elvitték. Nem egy értékes tárgyról, hanem egy egyszerű, néhány literes palackról volt szó.
A Nyugat.hu Facebook-oldalán azt kérdeztük olvasóinktól, jártak-e már úgy, hogy ellopták a sírról a kihelyezett virágokat vagy mécseseket, illetve tapasztaltak-e hasonlót a mindenszenteki időszakban.
A válaszok alapján egyáltalán nem elszigetelt jelenségről van szó. Többen arról írtak, hogy évről évre eltűnnek a sírokról a cserepes krizantémok, a selyemvirágok, az élő virágcsokrok és a különféle sírdíszek. Volt, aki arról számolt be, hogy egyetlen sírról több alkalommal is vittek el különböző díszeket, de olyan is akadt, akinek a beültetett virágait húzták ki tövestől.
A szombathelyi Jáki úti temető is többször előkerült a beszámolókban. Egy olvasónk szerint két különböző sírról is rendszeresen eltűntek a virágok és a sírdíszek, más pedig arról írt, hogy égő gyertyát vittek el a tartóból. Kőszegen szintén előfordult, hogy a sírba ültetett virágokat és a tulipánokat vitték el.
Nem minden történet szólt egyszerű viráglopásról. Egy olvasónk arról számolt be, hogy nagymamája urnafülkéjének márványfedelét szedték le és dobták a földre, így az urna fedetlenül maradt. Másvalaki arról írt, hogy a szülei sírjáról egy szobrot vittek el, egy másik esetben pedig még a cementtel rögzített kővázát is sikerült eltávolítaniuk.
A történetekben visszatérő elem az is, hogy a lopások nem kizárólag mindenszentekhez vagy halottak napjához kötődnek. Többen egész éves problémáról beszéltek, volt, aki tavaszi, nyári és évfordulós eseteket is felidézett. Akadt olyan hozzászóló is, aki azt írta, hogy a történtek miatt azóta már csak egyszerűbb sírdíszeket mer vásárolni.
A temetőkben természetesen nem egyszerű feladat minden sírt folyamatosan ellenőrizni. A Jáki úti temető mérete miatt gyakorlatilag lehetetlen állandó felügyeletet biztosítani, mindenszentek környékén pedig a megszokottnál jóval nagyobb a látogatói forgalom. Mindez azonban legfeljebb magyarázatot adhat arra, hogyan történhetnek meg ezek az esetek, felmentést semmiképpen sem.
Mert itt valójában nem a virág vagy a mécses anyagi értéke a legfontosabb. A sírra kihelyezett tárgyak az emlékezés részei, valaki időt és pénzt áldoz arra, hogy elhunyt szerette nyughelyét gondozza, feldíszítse. Amikor valaki ezt elviszi, nem egyszerűen egy cserepes növényt vagy egy gyertyát tulajdonít el, hanem mások gyászába és emlékezésébe is belegázol.
Egy társadalomról sokat elárul, hogyan bánik azokkal a helyekkel, ahol az élők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. Ha már a temetőben sem lehetünk biztosak abban, hogy mások tiszteletben tartják az emlékezésünket, akkor talán nem is a hiányzó virágok és mécsesek értékén kellene elgondolkodnunk, hanem azon, mi veszett el belőlünk.
