Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Utcanévcserék parancsszóra

Celldömölkön egy darabig biztosan nem lesz Marx, Ságvári és Április 4. utca. Vajon mit szólnak a lakók a kötelező névváltoztatásokhoz?
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A celldömölki Marx utcában téblábolunk fotós kollégámmal, arról tudósítanánk lapunkat, hogy mi a véleményük a helyi magyar embereknek a közelgő utcanév-változtatásokról. (Január elsején lép életbe az a törvény, amely előírja, hogy az önkényuralmi rendszerekhez köthető utcaneveket meg kell változtatniuk az önkormányzatoknak. Vas megyében - miért, miért nem - Celldömölkön van a legtöbb törlendőnek minősített elnevezés, így hát az illetékeseknek bőven lesz alkalmuk kreativitásuk bizonyítására. Az Április 4., a Marx Károly és a Ságvári Endre utcát egészen biztosan át kell keresztelniük, de ezeken kívül is akad még egy-két úgynevezett véleményes, ám egyelőre megmenekülni látszó elnevezés.)

Semmi Károly

Szóval a Marx utcában járunk-kelünk fotós kollégám és jómagam, de egyelőre egyetlen teremtett lelket - magyar embert - sem látunk, akitől megkérdezhetnénk, mi a véleménye utcája közelgő nagy eseményéről. Úgyhogy bőven van időnk elgondolkodni a világ folyásáról, elsősorban persze a szóban forgó törvényről, aztán arról is, hogy egyáltalán a Marx Károly utcában vagyunk-e.

Marx utca, Celldömölk
A Marx utca - Változás előtt
Bonyhádi Zoltán

A házak falára erősített táblácskákra ugyanis kivétel nélkül az van írva, hogy: Marx utca. Semmi Károly, vagy éppenséggel Karl. Ilyen alapon, gondolhatná az ember, például én, az önkormányzat nyugodtan hivatkozhatna arra, hogy ez az utca nem is a mostani rezsim által elutasított szakállas bácsiról, hanem egy másik, Marx vezetéknevű emberről van elnevezve, éppen ezért nincs itt szükség semmiféle változtatásra. Vajon véletlen-e, hogy mindenütt elhagyták a Károlyt vagy a Karlt? Nagy és fogas kérdés ez, de a választ nyilvánvalóan sosem tudjuk meg.

Később azon is elmélázunk - mégpedig jó alaposan -, hogy mikor láttunk utoljára ilyen reménytelen állapotban lévő, termetes kátyúk sokaságával megtűzdelt utcát, mint ez, ahol járunk. Hazudni magunknak sem akarunk, úgyhogy azt a határozatot hozzuk meg végül, hogy elég régen.

Múltbéli emberek

Tovább aztán nem kell töprengenünk, dologtalanul bolyonganunk, mert egyszerre csak egy középkorú úriember kinyitja annak a háznak az ablakát, amely előtt éppen álldogálunk, s udvariasan így szól: - Kit tetszenek keresni? Régen örültünk már meg ennyire kérdésnek, még ha ilyen egyszerű is, úgyhogy azonnal - hogy még véletlenül se gondolhassa meg magát az úr - elhadarjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, mit szeretnénk. A jóságos ember türelmet kér, rögtön magára kap valamit, mondja, s máris áll a rendelkezésünkre. S be is tartja az ígéretét, egy-két perc múlva már a háza udvarán beszélgetünk.

- Hát, nézzék, uraim - mondja a neve elhallgatását kérő úriember -, nekem az a véleményem, hogy a múltbéli embereknek a szemétládában a helyük, ne legyen róluk utca elnevezve. Kemény, karakán férfiúra valló szavak ezek, szó se róla, s noha magam nem akarok rögtön a beszélgetés elején kötözködni kedves házigazdánkkal, most azt azért mégis muszáj megjegyeznem, hogy Csokonai vagy Petőfi is múltbéli ember, mégis rengeteg utca viseli a nevüket szerte az országban.

Marx utca, Celldömölk
Keresztnév nélkül - Vannak fontosabb dolgok is
Bonyhádi Zoltán

- Hát persze, igaza van - így az úriember. - De a múltbéli embereket ugye nem lehet azonos mércével mérni. Meg kell nézni, hogy ki mit tett le az asztalra, aztán eldönteni, mire méltó ez, vagy éppen mire nem méltó amaz. Az a fontos, hogy senkinek se kelljen szégyenkeznie amiatt, hogy milyen utcában lakik. - Ha jól gondolom, akkor ön már szégyenkezett az utcája neve miatt. - Nem is egyszer. Tudja, én horgász ember vagyok, sokfelé járok az országban, de olyan hivatalos helyen még nem fordultam meg, ahol meg ne kérdezték volna tőlem, de teljesen hitetlenkedve ám, hogy: Maguknál még mindig van Marx utca?

Elhanyagolt városrész

- Szóval Marxszal nagyok a bajok - mondom némi hallgatás után, mintegy rátapintva a lényegre. - Nekem személy szerint semmi bajom Marxszal, de ugye, amit ő akart, azt nem lehet megvalósítani. - Ennyi csak a kifogása, semmi több? - Igen, ennyi. Tudja, uram, ezt a kérdést már régen, a rendszerváltozáskor le kellett volna zárni, s akkor most nem kellene bajmolódni vele. Mert akadnak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Itt van mindjárt például az utcánk állapota. A neve megváltozik, ez rendben van. De mikor javítják meg? Hiszen szinte már járhatatlan, láthatják önök is.

- Hát, valóban harckocsiknak való terep - mondom egyetértően, s talán nem is járok messze a valóságtól. - Az az igazság - folytatja a fontosabb dolgokról szóló beszámolóját vendéglátónk -, hogy ez a városrészt teljesen elhanyagolja az önkormányzat. Alsóság nem más, mint Celldömölk lélegeztető gépe. Nem kapjuk meg azt a pénzt, ami megilletne bennünket. Ha megkapnánk, erre a városrészre nagyon rövid időn belül rá se lehetne ismerni. Higgyék el, uraim.

Okosan bólogatunk egy darabig, aztán - megköszönve hozzánk való jóságát - lassan búcsút veszünk az úriembertől, mert ő is, és mi is úgy érezzük, hogy minden megbeszéltünk már, amit akartunk.

Bosszantó okmánycserék

Pár perc múlva egy Marx utcai vállalkozó telepére térünk be, hogy megtudakoljuk az ő véleményét is a jövendő utcanév-változásokról. A vállalkozó - ellentétben az úriemberrel - igen szűkszavúnak bizonyul. Annyit mond csak, hogy neki Marxszal nincsen az égvilágon semmi baja, őt teljesen hidegen hagyja, mi az utcája neve.

Annál inkább bosszantja viszont a névváltoztatással járó okmánycserék sokasága, még akkor is, ha nem kell értük fizetni. S az is megnehezíti valamelyest a cég életét, mondja végezetül a főnök, hogy talán többször is meg kell majd hirdetnie a telephely új címét leendő és meglévő üzletfelei tájékoztatására. S ez sem lesz olcsó mulatság.

Marx utca, Celldömölk
Bevásárlás után - Nem számít az utcanév
Bonyhádi Zoltán

Ahogy kifordulunk a vállalkozó udvarából, nyomban sikerül egy fiatalasszonnyal szóba elegyednünk - úgy látszik, azért ebben az utcában is van élet. A fiatalasszony siet tudtunkra adni, hogy őt aztán egy cseppet sem érdekli, mi az utcája neve. A Marx is tökéletesen megfelelne neki, csak ne néznének rá egy-két helyen furcsán, csodálkozva, amikor elárulja a lakcímét.

Legutóbb Szombathelyen járt így. Orvoshoz vitte a kisfiát, s az asszisztensnő csak ámult-bámult, amikor kiderült, hogy ő a Marx utcában lakik. - Nem is akarta elhinni - mondja mosolyogva a fiatalasszony -, úgyhogy megkérdezte még egyszer, mintha én nem tudnám, mit beszélek, hogy: Tényleg? Maguknál van még Marx utca? Majdnem azt mondtam neki, hogy nem, nincs, csak vicceltem.

Sáróceán

Ha már arra járunk, bemegyünk a Sági utca és a Marx utca találkozásánál lévő élelmiszerüzletbe is. Azonnal a lényegre térünk, azt kérdezzük az eladóhölgyektől, hogy a bolt a Marx vagy a Sági utcában van-e. - A Sági utcában - felelik a meglepett dolgozók. - S ha a Marx utcában lenne? - Akkor ott lenne - mondják vállat vonva a hölgyek. - Olyan mindegy, mi az utca neve… Ezzel a névváltoztatással is csak hercehurca lesz, nem más…

Hasonló a véleménye annak az idős asszonynak is, aki az ünnepekre vásárol be az üzletben. - Én itt születtem - mondja a néni -, itt is öregedtem meg, úgyhogy nekem már egyáltalán nem számít, hogy hívják majd ezt az utcát.

Az Április 4. utcába érkezve rögtön tisztán látjuk, hogy át kell értékelnünk a Marx utcáról alkotott véleményünket. Kétség sem férhet ugyanis ahhoz, hogy most járunk életünk egyik legrosszabb állapotú utcájában, a Marx utca ehhez képest valóságos Promenade des Anglais. Az Április 4. utcát már nem is sártenger, hanem egyenesen sáróceán lepi, kiadós gödrök mindenütt, errefelé közlekedni akár gyalog, akár autóval vakmerő vállalkozás.

Az utcanévtől a munkanélküliségig

Szeméthalmok amerre a szem ellát, a közelünkben egy kispolski lepusztult, lámpátlan váza, élő ember egy szem se, sehol. Nekidurálom magamat - első a munka -, valahogyan átevickélek a sáróceánon a legközelebbi ház udvaráig. Három vagy négy jó napotot is elkiabálok, mire előjön a házból valaki, egy negyvenes forma férfi. Parolázunk, illendően bemutatkozunk, magam hamar elmondom, mi járatban vagyok.

Április 4. utca, Celldömölk
Az Április 4. utca - Elgondolkodtató állapotban
Bonyhádi Zoltán

- Szerintem nem árt, ha megváltoztatják ezeknek az utcáknak a neveit - mondja a férfi. - Április 4. meg Ságvári Endre? Hát hol élünk, uram? Ilyen neveket csak a múlt rendszerben volt szokás adni egy utcának, nem? Változtassák csak meg őket. De az az igazság, hogy nem ez a névadósdi lenne most a legfontosabb ebben az országban. A kormánynak se. Hanem az, hogy szüntesse meg ezt a nagy munkanélküliséget, ahogyan megígérte. Meg hogy a gyerekek ne essenek ki a padból az iskolában éhségükben. Mert otthon már nincs mit enni. Nincs igazam? - De, igaza van - mondom én is az igazsághoz híven. - Nézze meg, ez az utca is hogy néz ki - folytatja a nekihevült ember. - Az önkormányzat egy lépést se tesz már évek óta, hogy rendbe tegye egy kicsit. Eh, uram, szar egy világ ez. Itt van ez az Orbán is. Amit csinál, már az se az emberek jobblétéről, hanem az ő hatalomvágyáról szól. A pénzről már nem szólhat, hiszen annyi van már neki, hogy az unokái se tudják elkölteni.

- Elég messzire jutottunk az utcanevek megváltoztatásától - akasztom meg egy kicsit a lendületes embert. - Érdekes, nem? - De, tényleg – ismeri el a tényvalóságot szintén mosolyogva a férfi. - Az ember észre se veszi magát, csak mondja, mondja. Na de ha egyszer ez van…

Aztán a férfi elbúcsúzik tőlünk, azt mondja, ne haragudjunk, de sürgős dolga van. Mi természetesen nem haragszunk, ellenkezőleg, megköszönjük neki, hogy szakított ránk egy kis időt, s elindulunk a Ságvári utcába.

Jó húzások, rossz lépések

Az új helyszínen aztán ugyanarra a furcsaságra figyelünk fel, mint a Marx utcában. Az itteni házakra erősített táblácskákon sincs semmiféle keresztnév, sehol egy árva Endre, annyi van csak rájuk írva, hogy Ságvári utca. Vajon miért? Nem morfondírozunk sokat ezen a ravasz, fogas kérdésen sem, úgysem tudjuk meg sosem a választ. Járunk inkább egy kicsit a takaros, aszfaltos burkolatú utcában, s végre-valahára neves emberrel beszélgethetünk. Finta Sándor az, aki leáll velünk néhány szóra a háza előtt.

Ságvári utca, Celldömölk
A Ságvári utca - Takarosan, aszfaltos burkolattal
Bonyhádi Zoltán

Az idős úr azt mondja, hogy valószínűleg ő az utca legrégebbi lakója. 1936-ban született, s akkor még Szent Imre hercegről volt elnevezve ez az utca, s ő maga ismét ezt a régi nevet szeretné látni a háza falán. Nem azért, mintha Ságvári Endrével valami baja lenne – amúgy sincs semmiféle emléke, tudomása arról, ki volt, mi volt a szóban forgó ember -, egyszerűen csak jobban szeretné a Szent Imre herceg elnevezést. Ennyi az egész.

Az utca másik végén lakó Máté Zoltán is szívesen adja a nevét a véleményéhez, azt mondja, nem is érti azokat az embereket, akik másként cselekszenek. A középkorú, joviális férfi is Szent Imre hercegről nevezné el újra az utcát, bár a neki szinte teljesen ismeretlen Ságvári Endre ellen sincsen különösebb kifogása.

- Nézze, a régi rendszer embereinek is voltak jó húzásai, s ennek az újnak is vannak közbe-közbe rossz lépései - mondja Máté Zoltán. - De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha már ennyire megfordult a világ, ha már a legtöbb helyen átnevezték az utcákat, akkor nekünk se kellene kimaradnunk belőle. Meg aztán nagyon sokan, főleg az idősebb emberek nem is tudják, hol vannak ezek a furcsa nevű utcák. A múltkor például benn a városban megkérdezte tőlem egy ember - jó ismerősöm az illető -, hogy tudom-e, hol van a Ságvári Endre utca. Hát persze, mondtam. De te tudod-e még, hogy hol lakok én? Emlékszel-e még rá? Hát hogyne, felelte az ismerősöm. Na látod, mondtam neki, az a Ságvári utca. Hát, uram, ennyit az utcanevekről.

Megköszönjük Máté Zoltán irántunk tanúsított jóságát is, aztán elsétálunk a polgármesteri hivatalba, hogy megtudakoljuk, hányadán áll az önkormányzat az utcanévcserékkel. Megfelelő illetékes híján azonban csak másnap - telefonon - kapunk némi információt, azt, hogy a képviselők január végi ülésükön foglalkoznak az üggyel.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés
Hirdetés
Tovább az oldalra