Mivel a postaládámon az a felirat van, hogy „kizárólag névreszóló küldeményeket kérünk”, és a mivel a kézbesítők, terjesztők be is tartják a kérést, ismerősömhöz mentem segítségért, hogy valamivel illusztrálni tudjuk a cikket.
„Ott van a doboz a postaládák alatt, abból bőven van merítés” – mondja.
És valóban, mint minden valamire szombathelyi lépcsőházban, a postaládák alatt ott van két jókora kartondoboz, szinte színültig megtöltve ingyenes reklámanyaggal, azokkal, amiket a lakók gyakorlatilag kinyitás nélkül eldobtak.
És ha arra gondolunk, hogy körülöttünk mindenhonnan árad a környezetvédelem fontossága, a klímaváltozás, a globális felmelegedés, a levegő-, víz.- és talajszennyezés, az esőerdők eltűnése, az elsivatagosodás, a tengeri egyensúly megbomlása, a műanyag zacskók környezetkárosítása, a nukleáris hulladék megoldatlansága, akkor valóban furcsa ez az irgalmatlan mennyiségű papír- (festék, energia, munkaerős stb.) pazarlás, amit ez a reklámtípus jelent.
Ebből a szempontból teljesen érthető a szeptember végén benyújtott javaslat, amely úgy írná át környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt, hogy egy kilogramm papírra kivetett adó nagyon durván, az eddigi 85 forintról 304 forintra emelkedne.
Mindez – ahogy arra a Marketing and Media Onlione felhívja a figyelmet - kb. 17,5 milliárd forint plusz adóterhet jelent majd a piaci szereplőknek.
Amit azok vagy ki tudnak gazdálkodni, vagy nem.
Így ha a javaslat átmegy, arra számítani lehet, hogy a reklámújságok egy része eltűnik, azaz kisebb lesz a kupac a postaládák alatti kartondobozokban, azaz kevesebb lesz a környezetterhelés.
Viszont megint a kevésbé tehetősek húzzák a rövidebbet.
Ugyanis ha ön ezt az írást olvassa, feltételezhetően a vásárlással kapcsolatos információit is az internetről gyűjti be.
Ugyanakkor Magyarországon még mindig nagyon sokan vannak, akik a papírból tájékozódnak.
Felmérések szerint az idősebbek több mint 80 százaléka az ilyen ingyenes kiadványokból értesül az árakról, kedvezményekről. Ezek az emberek különösen az élelmiszertermékek esetén akarnak és tudnak megtakarítani pénzt.
Nyilván egyszerűbb döntés lenne a reklámújságok betiltása, ha Magyarország nem lenne annyira szegény, mint amennyire az.
Mivel kellene kezdeni?
Én személy szerint azzal az egyszerű gyakorlattal kezdeném a papírspórolást, amellyel nyáron szembesültem Londonban.
Minden pénztáros megkérdezte, akarok-e blokkot. És mivel a válaszom szinte mindig „nem”’ volt - hiszen a legtöbb esetben az első kukába dobjuk ezt is, mint a reklámújságok zömét - számottevő papírt spóroltam meg két hét alatt.
Kb. annyira volt jó érzés, mint kiírni az postaládára, hogy csak névreszóló küldeményt kérek.
