Új sorozatunkban egyesével vesszük górcső alá, hogy mit tudnak kínálni egy-egy szakma képviselőinek itthon és külföldön. Első epizódunk most a mérnökökről szól, később a tanárokkal folytatjuk, de terveink szerint a jövőben több érdekességgel is szolgálunk. Szívesen vesszük olvasóink javaslatait is, úgyhogy írják meg bátran, mely munkákat kellene még kiveséznünk! Azt még mindenképp jeleznénk, hogy írásaink kifejezetten szubjektívek, a kereseti adatokban pedig természetesen lehetnek eltérések.
Nyomulnak az idegen cégek
Idehaza nagyjából egy kezünkön meg tudjuk mutatni, hogy hány szakmát becsülnek meg. Ezek sorából talán most vegyük ki azt a munkát, amit Budapesten abban a bizonyos szép Kossuth téri épületben gyakorolnak, mert ott a „dolgozók” maguknak szavazzák meg a juttatásokat. (Megkockáztatjuk, ha a nép döntene a jussukról, akkor korántsem lennének ennyire jól eleresztve.) No, de vissza a mérnökökhöz, akik még manapság is elismert tagjai a magyar társadalomnak. Mérnök egyébként leginkább azért lesz valakiből, mert valóban érdeklik a műszaki dolgok, akár már gyermekkora óta.
Többségük elhivatott tehát, és belső motivációból áll rá erre a pályára, nem pedig azért, mert valamely büfészakról kell neki egy könnyen megszerezhető diploma. A motivációt a hazai egyetemeken működő nemzetközileg is elismert szakmai képzés egészíti ki, ami persze vonzó a külföldi munkaadók számára. És itt jön a történet árnyoldala. Boldogok ugyanis leginkább akkor lehetnénk, ha a hazai mérnökök neves magyar gyárakban kamatoztathatnák tudásukat.
Csak összehasonlításként: az átkosban nagyjából hatszor-hétszer több mérnök került ki az iskolapadból, mint manapság. (Igaz, akkoriban egyszer volt, hol nem volt, határainkon belül volt ám például elismert gépgyártás: Ikarus, Csepel, Rába) Helyettük lett a közelben Audi, meg Opel. Ezek talán még nívósabbak, nincs is velük semmi bajunk, de a mi kutyánk kölkének én magam mégis jobban örülnék. Csak sajnos a szóban forgó eb már fialni se nagyon tud…
Azt persze nagy dőreség lenne feltételezni, hogy a külföldi cégek pusztán a minőségi munkaerő miatt telepítik gyáraikat országunkba. Sokkal inkább a gazdaságilag előnyösebb feltételek, no meg az olcsó segéd és betanított munka miatt (Aztán, ha minden így megy tovább a vállalatok lassan továbbállnak Romániába, Bulgáriába). Nem is meglepő, hogy a külföldön dolgozó kollégáihoz képest jóval kevesebb egy magyar mérnök fizetése, ugyanannak a cégnek a magyarországi telephelyén.
Csak, hogy elkezdjünk kotorászni a malacperselyben: egy frissdiplomás kezdő fizetése bruttó 200-300 ezer között mozog havonta, míg egy többéves tapasztalattal bíró mérnök havi bruttója ritkán haladja meg a 400-500 ezer forintot.
Külföldre szökik a képzett munkás
Erre valószínűleg sokan rávágják, hogy ettől még nem kezdenek gyűjteni nekik. Nem is kell, hiszen a mérnökök a magyar átlaghoz képest jól élnek, ám összehasonlítgatni ettől még lehet. A fővárosi állásbörzékre ugyanis előszeretettel érkeznek cégek a világ minden tájáról, az USA-tól Szingapúrig, és hozzálátnak az agyelszíváshoz. Már kezdő fizetésként forintban mérve két-háromszoros pénzeket ajánlanak, ráadásul ők dollárról, vagy euróról beszélgetnek. Később pedig már a csillagos ég a határ, az előrelépési lehetőségekről már nem is beszélve.
Elvárásaik sem túl magasak: megfelelő képzettséget, jó angoltudást és némi érdeklődést várnak el. A fejlődő ázsiai országok ráadásul szinte limit nélkül tudnák fogadni a magyar munkaerőt. A lassacskán kibontakozó trend szerint pedig idehaza kifejezetten előnynek számít, ha valaki már rendelkezik külföldi munkatapasztalattal. Tudják, ilyenkor jön a ködösítés: kinti tapasztalataikkal új színt hoznak a hazai szakmába, meg felpörgetik a gazdaságot.
Csendben megjegyeznénk: a rövid szakmai gyakorlaton részt vevők kivételével, aki kint megveti a lábát, az a speciális eseteket leszámítva már nem nagyon kívánkozik vissza. A legtöbb magyar mérnök egyértelműen Németországban dolgozik, de egyre többen veszik az irányt a szakemberhiánnyal küzdő Hollandia, vagy Spanyolország felé is. A végére, hogy tényleg tudjuk hol a helyünk és, hogy ne csak az Európa által árgus szemekkel figyelt német gazdaságot említsük: Bulgáriában, Szlovákiában és Szlovéniában is magasabb fizetéssel kalkulálhat egy kezdő mérnök.
Fájdalmas konklúzió
Persze vannak, akiknek nem jön be az élet külföldön. Vannak olyanok is, akikkel odakint nem elégedettek. Összességében azonban becsületesnek, megbízhatónak, dolgosnak tartják hazánk fiait és leányait, általában csak egy baj szokott lenni velünk. Mi magyarok még mindig szívesebben követünk utasítást, ahelyett, hogy használnánk a saját fejünket. A kint szerencsét próbálóknál persze szükséges egy nagyfokú nyitottság és rugalmasság is, hiszen elvégre idegen országban, idegen munkakultúrában kellene helytállniuk.
Úgy tűnik tehát, a műszaki szakmák presztízse nem azzal indokolható, mert idehaza busásan megfizetett foglalkozásról van szó, hanem sokkal inkább azzal, hogy speciális szaktudást feltételez, és társadalmilag is elismert terület. A külföldi lehetőségeket látva pedig jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal: munkaerő itthon lassan csak a másod- és harmadvonalból marad.
