Sokáig kérdéses volt, hogy megrendezik-e egyátalán az idei Szigetet, de az alapító, Gerendai Károly visszatért és megmentette!
A Duna alacsony vízállása okozta energiaválság is veszélyeztette, de mégis megkezdődik a 32.
32 éves vagyok én is
32 éves vagyok én is, nekem ez zsinórban a 15. Szigetem, amire elmegyek, mondhatni,együtt nőttünk fel a fesztivállal. Rengeteg minden változott az első látogatásom óta, de mégmindig ugyanolyan lelkesedés fog el, amikor átszelem a K-hidat. Sokévnyi tapasztalattal a hátam mögött elriaszthatna a tömeg, az árak, az állandó por és a szigetbetegség, vagy éppenhogy a korábban kilátogató barátaim közül többen sem tartanakmár velem más élethelyzetek miatt.
Mégis valami nehezen megfogalmazható vonzereje még mindigvan számomra a Szigetnek.
Mi itt lázadtunk, hogy egy másik orszagba csöppenhessünk
2010-ben voltam ott először, ami egészen véletlenül egybeesik amásodik Orbán-kormány kezdetével. Ezt akkor még nem lázadásként éltem meg, de egyre inkább azzá (is) vált számomra az évek során, hogy kimentem minden nyáron a “szabadságszigetére”, hogy egy másik országba csöppenhessek.
A külföldi látogatók önfeledtsége, sokszínűsége, elfogadásaszámomra jellemformáló volt, és sokat tett hozzám, különösen meghatározó életkorban. Aztán később még tovább épített, valamiféle reményt adva a terhelt politikai légkörben.
Az idén egy új rendszerben megyek Szigetre, és nagyon kíváncsian várom, hogy mennyiben lesz ez más érzés, ha egyátalán az lesz.
Izgatott vagyok, hogy a tavalyi feszült hangulatú, nyárifesztiválokra is bekúszó közhangulat után a magyar látogatókonfogok-e bárminemű felszabadulsgágot látni. Őszintén remélem, hogy igen, megérdemeljük mindannyian!
Már nem sátrazok és nem számt a trendi outfit
Én magam is sokat változtam: már nem foglalkoztat, hogya legtrendibb outfitekben menjek, sokkal többet számít, hogykényelmes és praktikus legyen, amit viselek, és már a drága mörcsök sem hoznak lázba, inkább például kézzel hímeztem magamnak egyet az egyik kedvenc zenekarom logójával. Sokkal egyedibb és olcsóbb: win-win!
Már nem sátrazok kint, sőt, munkából megyek a fesztiválra, ésmásnap is dolgozok, így mértékkel és megfontoltabban eresztemel a hajam.
Emiatt már az sem kivitelezhető igazán, hogy bejárjam minden szegletét a Szigetnek, pedig van egypár, ahol régen még bőszen pecséltetlem az útlevelembe a különböző helyszíneket: a cirkuszt, a lumináriumot, a művészek zónáját, a Magic Mirrort, vagy a chillzone-t és megannyi mást.
Némileg pedig jobban érzem a testemen is a tűrőképességem határait, ezért tartalékolniis igyekszem az energiámmal. Bár bevallom, az is motivál azévközbeni rendszeres mozgásra, hogy bírjam szusszal a bulikat.
A koncertek iránti lelkesedésem viszont változatlan
Ami viszont változatlan, az a koncertek iránti lelkesedésem: még mindig előre megnézem, hogy milyen setlistekre számíthatok az egyes fellépőktől, de szeretek új előadókat is felfedezni a lineup-ot böngészve.
Szeretek ésszerűen költekezni: az egész évben nyitvatartó és még Sziget alatt is nyomottabb árakkal dolgozó Csónakházban sörözgetni, a fesztiválra kitelepülő közértben vásárolni pár életmentő péksütit, sokat hidratálni vízzel ebben a kánikulában, és ha indokolt, maszkkal/kendővel az arcomon védekezni a por ellen.
Tudom, tudom: az évek és a rutin...
