„Ha az óvodában vagy iskolában felteszik a kérdést, hogy miért van a társuknak két anyukája vagy apukája, rögtön napirendre térnek a válasz fölött, és tényként fogadják el, hogy valakinek azonos nemű szülei vannak.”
Szivárványcsalád. Mostanában egyre több szó esik erről az "alternatív" modellről.„Attól, hogy a gyereknek nincs valamilyen nemű szülője, rengeteg alkalma van a másik nemmel találkozni: van tágabb családja, vannak a családnak rokonai, ismerősei” (Sándor Bea).
Ízlelgessük kicsit ezt a nagyszerű mondatot. Ugye, milyen megnyugtató? A hagyományos családmodell minden konzervatív igyekezet ellenére veszendőben van, de itt vannak az alternatívák – aki már nem szingli (persze ez is népszerű státusz), annak ott a patchwork, vagy legújabban a szépségesen hangzó szivárványcsalád-modell.
A hagyományos családmodell nem most került válságba, már régóta nő a válások száma, és egyre több a patchwork-család – az azonban az elmúlt évek, évtizedek „eredménye”, hogy a liberálisnak nevezett oldalról kifejezetten támogatják a férfi-nő felállással szakító törekvéseket. Érveik jól ismertek: a hagyományos párok között sok a részeges, agresszív, vagy egyéb módon züllött apa vagy anya, persze azért nyilván főleg apa. És ennél ugyebár minden jobb – az ezt elszenvedő másik félnek, és főleg a gyereknek. A negatív példa „liberáliséknál” nem példa, nyilván az a jó, ha van a gyermeknek két szerető, megértő, az otthon melegét nyújtó szülője, az már csaknem mellékes, hogy a két „szülő” melyik nemhez tartozik. Lényeg, hogy szeressék egymást, és persze a gyermeket.
Hiszen „a gyermek nem homofóbnak születik”. Legfeljebb azzá teszi az a sok fránya heteroszexuális. Akiknek nagy része vagy ver, vagy szipózik, vagy komondorja van, és persze általában férfi. Így aztán a humanitás nevében egyre erősebb a homoszexuális modell minél szélesebb körben történő elfogadására való törekvés – a regisztrált partnerség volt az első lépés, aztán a polgári, sőt egyházi esküvő, és a sorban logikusan következik a gyermeknevelésre benyújtott igény is.
A szivárványcsalád gyönyörű dolog, már az elnevezés is ezt sugallja. Aki nem ilyenben él, az szürke vagy fekete (na ez utóbbi nem úgy!) vagy alkoholista vagy egyéb színtelen maradványa a meghaladott párezer évnek. Aki meg nem meleg, az nyilván hideg. Ki az, aki jobban kedveli a szürkét meg a feketét (tényleg nem úgy), mint a szivárvány színeit? És ki az, aki jobban szereti a hidegfrontot, mint a meleget? Na ugye.
Aki félve megemlíti, hogy néha a negatív példa is lehet jobb, mint az abszurd és nem túl jövőbe mutató, az könnyen pórul járhat. Mert megvádolják mindennel – náci, homofób, haladás-ellenes, komondorimádó, fideszbérenc, akármi. Csupán azért, mert csöndben megjegyzi, hogy azért mindennek van határa. Hogy a regisztrált partnerség okés, de talán nem kellene átesni a ló túloldalára. Hogy azért nem olyan biztos, hogy a két azonos nemű szülő által felnevelt gyermek tényleg ugyanolyan, vagy jobb lesz, mint a heteroszexuális párok vagy az utódot egyedül nevelő nő vagy férfi gyermeke.
Ejnye, hát hogy-hogy ezt kétségbe vonják egyesek – hiszen nem az a lényeg, hogy milyen neműek a szülők, hanemhogy szeressék egymást. Persze. Mert a szeretet ugyebár nemtelen. Mondhatnánk, aszexuális. Az egyelőre külön pech, hogy azonos neműeknek nem lehet természetes úton gyermekük. De a helyzet nem reménytelen – a tudomány mindenre képes.
- Gratulálunk a gyermekhez, fiú vagy lány?
- Micsoda kérdés – majd eldönti, ha nagykorú lesz.
Ez régi vicc. Ha megvalósul a kultúrbaloldali álom, valahogy így hangzik majd:
- És te mi leszel, apuka vagy anyuka?
- Micsoda kérdés – Majd eldöntöm, ha nagy leszek.
Most sorolhatnék érveket amellett, hogy miért nem olyan tuti ez a szivárványos családmodell, és ha valamilyen vita elindul a téma kapcsán, szívesen folytatom komolyabban, irónia nélkül. Hát ennyit a szivárványról és a családról, első lépésben.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
