Tartom a kezemben a fényképét, és azon tűnődöm, miért is nem szeretem Andrew Vajnát? Ha ránézek, inkább egy kedves kópé arc, élő szemekkel mosolyog vissza rám, vagyis nem kellemetlen a látványa, in nuce, hogy latin fogalmakkal pontosítsam mondandómat.
Talán, még a gusztusunk is hasonló, hisz az én fiúgyermekeimnek az anyja is generációkkal fiatalabb nálam, vagyis nem utáljuk kapásból azt, aki kevesebb élt a földön. Ráadásul úgy tudom, ahogy én, úgy ő sem ismeri a tréfát gasztróban, példa rá - a nekem nem megfizethető - étterme, vagyis még az is előfordulhat, hogy ugyanaz a mákos nudli a kedvencünk.
Most ment el a kedvem az egésztől
- idézte Királyhegyi Pált Schreiber István, majd lemondott a Szerencsejáték Szövetség elnökségéről, amikor meghallotta, hogy Vajna öt, egy másik csókos meg két kaszinót kapott, evvel pedig kezükbe került Magyarországon a kaszinók működtetése.Schreiber idézete pont ide illik: Királyhegyi Pált a munkaszolgálaton egy nyilas seggbe rúgta, akkor csúszott ki a száján a zseniális
utolsó
mondat. Valóban, ha egy rendszer arra törekszik, hogy mindenkit, aki nem tartozik a bandájához, kivégezzen, akkor előtte a seggbe rúgás kisstílű nonszensz, annyira, hogy az áldozatnak (az embernek) elmegy a kedve még a fasisztáktól is. És tényleg, nem lehetett volna úgy, hogy Hollywoodban fényesült emberünk nem kapja meg egészében az országot? Vagy ez nagyon nemecseki kérdés volt tőlem, és ebből is látszik, ki a lúzer, és ki a győztes típus?Vajnáról eszembe jut egy másik producer, bortermelő és forgalmazó, aki amúgy nem is olyan szar filmrendező, F. F. Coppola, és az Ő Keresztapa című trilógiája. A filmeposzból kiderül, miként szerezte meg magának az olasz-amerikai maffia a szórakoztatóipart a filmgyártás mellett. Régi történet ez, mennyit is köszönhet a művészvilág az adózatlan jövedelmeknek, de ebbe nem megyek bele, mert nagyon fárasztó bíróságra járni. Sőt, megmondom az őszintét, valószínűen azért most írom ezt a cikket, mert lesz idő, amikor már nem lehet majd ilyeneket írogatni. Vagy azért, mert az ember szereti az életet, vagy azért, mert az életén túl a szabadságot is.
Majd egyszer megrendezi egy magyar filmrendező is (lehet Mundruczó vagy Szabó István, nekem mindegy) azt a korszakot, amikor esküvőkön találkozik az ország vezetése egy kertben, mindenki gratulál a donnak, és közben szétosztják az ország vagyonát. A jelenet majd csak utal a Keresztapára, annál magyarosabb lesz, mert az ország lakossága pontosan tudja majd, ki az a fiatal színésznő az ország legnagyobb pálmafa-tulajdonosának oldalán? A háttérben Ákos énekel, körülötte fiatal kereszténydemokrata csajok.
Na, nekem nem most ment el a kedvem az egésztől, de én szerencsés fickó vagyok, hamar kiestem a pikszisből. Van egy kedvenc jelenetem a Sopranosból (Maffiózok néven futott sorozatként a tévében, főszerepben a zseniális Gandolfini), amikor egy olasz baráti társaság, köztük művészettörténész, orvos, pszichológus, munkás vörösborral koccintanak arra, hogy úgy sikerült a karrierjük, hogy nem kellett ezért bűncselekményeket elkövetniük. Megható, szép, bölcs jelentésű ünnep volt az övék.
Na, kinyitok egy üveg vörösbort, és megiszom itt a fa alatt vajdasági magyarokkal.
