Nagyon belelendültek ebbe a sajátos menetelésbe, ez kétségtelen. Feszegetnek minden határt, amit csak lehet, kivéve, ahol migránsok jöhetnek be az országba, mert azokat szigorúan kell őrizni. A többinél lehet kísérletezgetni, hogy meddig s ne tovább. A magyar nép nagyon türelmes, és akkor igyekeztem udvariasan fogalmazni. A nemzetközi hatásokat keltő lépések azonban néha rosszul sülnek el.
De ez sem igazán gond – lehet visszatáncolni (netadó, vasárnapi nyitvatartás, olimpia), van, ami a vártnál simábban átmegy (Népszabadság megszüntetése), és itt van még újraválasztott és bátor köztársasági elnökünk, aki simán vétózhat, ha úgy alakulnak a dolgok, ha a nemzetközi helyzet fokozódik. És akkor megint minden rendben lesz egy ideig.
A gondolkodás a legveszélyesebb dolog, amit valaki csinálhat
Ugyanakkor ne feledjük, hogy az eseményeknek megvan a maguk logikája. Az írott sajtó, a rádió és tv-csatornák után azokat a helyeket kell megszerezni, megszüntetni vagy szigorúan ellenőrizni, ahol a jövő nemzedék esetleg még gondolkodóképes része tanul. A simán hazai oktatási intézmények viszonylag egyszerűen megzsarolhatók, egy kis átszervezés, egy kis pénzelvonás, és máris jobb a helyzet. A CEU azonban kétségkívül jelképe a liberális-globális világ oktatási intézményrendszerének, az első lépés tehát nyilván a Soros-finanszírozta intézmény megrugdosása. Aztán lehet egy kicsit visszalépni, és akkor megint minden rendben lesz egy ideig.
A netadót visszavonták, a boltok ismét nyitva tartanak vasárnaponként, olimpikonjaink nyakába nem hazai terepen akasztják majd az érmeket – na és? A Népszabadság nélkül jól megvagyunk, a tankönyvek többsége már az állampárt véleményét tartalmazza múltról, jelenről és jövőről, az orbáni illiberális diktatúrácska tehát halad a maga útján, ilyen apróságok nem veszélyeztetik a létét, a választásokat úgyis megnyerik majd, és akkor megint minden rendben lesz egy ideig.
Nem robbant akkorát a lex CEU, mint sokan gondolták
A CEU sem igazán az a történet, amibe bele lehet bukni hazai terepen. Persze, ez is megmozgatja a pesti diákságot és az értelmiséget, még a vidéki nagyvárosok is be-bejelentkeznek tüntetésekkel, tiltakozásokkal, de valójában a CEU esetében a nemzetközi visszhang az, ami visszariaszthatja a kezdeményezőket. Egy próbát azonban megért nekik, és híveik akkor is büszkék lesznek a sztorira, ha végül egy lépést hátrafelé is tesznek. Ezen nem múlik semmi számukra, harcukat megharcolták, lesz majd még elég, most kicsit megpihennek, talán a következő választásokig, és akkor megint minden rendben lesz egy ideig.
És különben is: mint mondtam, megvan a lépések sajátos logikája. Magyarország a magyaroké, ezért őrizni kell a magyarságot a betolakodóktól. Akik jelenleg a migránsok és a zsidók. Az egyik Gonosz dél felől jön, ott már kerítés van. A másik Gonosz beszivárgásának jelképes fellegvára pedig a CEU, ugyebár. Bezáratni azért nem kell, nem vagyunk mi olyanok, de jobb, ha tudják – szemmel tartjuk őket. Mi, büszke és bölcs magyarok. Ha ez tudatosul bennük, akkor megint minden rendben lesz egy ideig.
És ha a sok „apróság” mégis összeadódik, és a jövő év májusáig valaminő csoda folytán mégis belebuknak majd az egészbe, akkor mi van? Ki jön majd helyettük? A Jobbik? Az LMP? A szépnevű Momentum? Vagy a bot(ka)csinálta baloldali ellenzék? Ugyan, kérem!
Tudom, tudom, ezeknél csak jobb jöhet, mondogatják ismét egyre többen, de én már nem hiszek ebben sem. Az elmúlt évtizedekben nem egyszer bebizonyosodott, hogy a nép fantáziája szűkre szabott, a politikusok disznósága határtalan. Úgyhogy szerintem itt még jóideig nem lesz rendben semmi sem, akármilyen fordulatot is vesznek az események. Rosszabb, az igen. Persze nem a migránsok vagy a zsidók miatt – az ok mi magunk vagyunk, büszke és bölcs magyarok.
