Mikor számolunk már le a tűzijáték nevű drága hülyeséggel?

Krisztus után kétezertizenötben a felesleges felvágás már unalmas. Főleg 128 millió adófizetői forintért.

Utoljára gyerekként élveztem a tűzijátékot, és ez teljesen természetes. Elcipeltek a szüleim Szombathelyről a budapesti rokonokhoz az ottani durrogtatásra, mint sokakat másokat, és fél órán át legeltettem rontatlan szemeimet a vizuális csinnadrattán (igaz, a vár alatti alagúton áthaladás már akkor is izgalmasabbnak tűnt, nem beszélve a sok ismeretlen kislányról). Át kellett esni ezen, mindenkinek át kell esnie ezen, de aztán van az a pont, amikor az ember leszokik róla, mint minden értelmetlen berögződésről. Jó esetben.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Csakhogy a magyar néplélek nem az a leszokós fajta. Egy ballagási ebéden az ételek változatos skáláját felvonultató étlap ellenére is biztosan érkezik az asztalhoz rántotthús rizibizivel, nincs gólyatábor régi és vállalhatatlan magyar slágerek nélkül, négyévenként hajlamosak vagyunk megválasztani ugyanazokat a balfaszokat, és

ha tűzijáték van, akkor a tűzijátékon ott kell lenni.

Egyesek ráadásul annyira ott akarnak rajta lenni, hogy ehhez még futni is képesek, mint az az alábbi, augusztus 20-án este készített felvételünkön látható:

Egyesek azzal érvelnek, hogy de hát ez megszépít egy korzózós estét, égi látványpékség, ami ha ideig-óráig is, de megnyugvást plántál a szívekbe.

Ezzel szemben: egymást lekönyöklő családok, felspriccelő stresszbuzgárok erre, eltűnő gyerek miatti infarktus arra, nincs parkolóhely, nem jutunk ki, hol az Árpi, sok a paraszt. Ráadásul a félórás jelenségért annyi pénzt eltapsol az állam, amiből több tízezer hátrányos helyzetű iskolakezdőt segíthetne ki egy ötszámjegyű összeggel. Vagy takaríthatná ki a főváros összes aluljáróját. Vagy újíthatna fel legendásan szar körülményekkel bíró hajléktalanszállókat, esetleg intézhetné el pár hónapra, hogy rendes reggelit kapjon az ember egy kórházban, ne egy parizeres zsömlét.

Speaking of közérzet és megnyugvás, az ilyesmik hatékonyabbak tudnak lenni már rövidtávon is.

A Csitári hegyek alatt sírógitármetálos verziójára meg az egyik legrosszabb magyar popszemétre, a Kezdjetek el élni-re elhasznált hét tonnányi pirotechnika talán nem annyira az. Bár amikor tegnap az egyik mellékutcában belefutottam ebbe a látványba, akkor kicsit úgy éreztem, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel:

Nyugat.hu

De vissza a lángoló égbolthoz: lassan hozzá kéne látni a munkához, kedves barátaim! Elengedni bepókhálósodott szokásokat, mint ahogy betiltottuk a kutyaviadalt, vagy végre szavazati jogot adtunk a nőknek. A világ nyugatibb fele a villantásmentes, tudatos élet felé halad, közvetve például ide kapcsolódik, hogy egy csomó gazdag ember már régen nem akar Guccival meg Louis Vuittonnal pózerkedni. Inkább felvesznek egy organikus ruhát, amiről tudják, hogy olyan helyen készült, ahol nem gyerekrabszolgák húzzák a cérnát.

Giccs = feltűnősködés = ostobaság, márpedig sokkal menőbb okosnak lenni. Mondjuk tizedennyi pénzből egy speciális vetítést tolni valamelyik rakpartra, ami ráadásul a kreativitás ígéretét is magában hordozza, és a kutyák sem szűkölnek tőle a sarokban.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény