Milyen lenne, ha miniszterelnököt külföldről igazolnánk? Mondjuk Sacha Baron Cohent?

Van-e hálátlanabb feladat Magyarországon, mint újságírói szempontból eltűnődni a foci és a politika kapcsolatáról? Miért?

Orbán Viktor sóvárgó álmáról van szó, ami miatt egy egész nemzet áldozatokat hoz, függetlenül attól, hogy kedveli-e ezt a játékot, vagy negligálja. Én szeretem a focit, akár magyarok, akár brazilok művelik, de több olyan barátom is van, aki nem játssza, nem is nézi, s már a téma kapcsán is hányingert érez. A nemzet ebből a szempontból is megosztott, annak ellenére, hogy a felcsútiak ebben a kérdésben (is) meglehetősen monokulturálisan gondolkodnak, és politikai célkitűzéseikben elkötelezettek. Mutatja ezt a TAO-n keresztüli sporttámogatások rendszere, amiben a politikai lojalitás fejeződik ki. Ha valaki szeretne részt venni a magyar gazdaság fejlődésében, úgy is mondhatnám, szeretne a profit labdájába rúgni, annak ott kell ülnie Viktor mögött a lelátón. Szegény Leisztinger, szegény Csányi, hiába gazdagok, emiatt mégis illik rájuk e jelző.

-

Sokáig úgy tűnt, hogy minden sikerülni fog a felcsúti család legkisebb fiának, akár a mesében: szétverte az alkotmányt, leépítette a parlamentet, kinyírta szellemileg politikai ellenfeleit, bebetonozta családját és haverjait a jól fizető állásokba... hosszan lehetne sorolni, de mintha egy Shakespeare-féle királydrámában, megátkozottnak tűnt Orbán minden próbálkozása azért, hogy a fociban a magyar név megint szép legyen, régi, nagy híréhez méltóan. A lelátókon nemhogy tömeg őrjöngött volna, sőt, csendes, magányos érzés kerítette hatalmába a szurkolót, ha mondjuk egy Videoton - Puskás Akadémia-meccsen szotyizott. Hiába építette meg a tetszetős Fradi Stadiont, annak B közepe nem vette át. Hiába öntötte a pénzt játékosok vásárlásába, a bajnokság színvonala miatt soha nem remélhette, hogy egy Ibrahimovic vagy Suarez szintű játékos ide kívánkozzék. Sőt, az eredmények is ócskák voltak, úgy látszott, megint nem jutunk ki semmilyen nemzetközi versenyre. Ekkor jött Dárdai Pál.

MTI

Az a Dárdai, akinek hihetetlen szerencséje volt, hogy az elmúlt húsz évet nem itthon töltötte, hanem Berlinben, a Herthánál. Nem vett részt a mutyikban, nem nyomasztotta őt a helyi kiskirályok hatalma. Nem kellett könyvkiadók, gázszerelők, taxisok, adócsalók tanácsait meghallgatni a csapat összeállítása kapcsán. Nem kellett foglalkoznia sportfogadási csalásokkal, sem azzal, hogy teljesítés nélküli gigajövedelmeket fizettek ki falábúaknak. Na ja, könnyű annak, akinek a tehetsége mellett csak a saját munkájával kell foglalkoznia. Ebből a szempontból abszolút helyes döntés volt szövetségi kapitánnyá való kinevezése, ahogy az is, hogy a fiatalok nevelésének ellenőrzésére idegenből hozták ide Bernard Stockot, és meghonosították a német módszereket. (Analógiásan nekem is eszembe jutott már, mire jutnánk, ha miniszterelnököt, köztársasági elnököt külföldről igazolnánk? Sacha Baron Cohen, Salma Hayek, Bill Gates, Bill Clinton... számtalan jelöltem van.)

MTI

Király Gábor is erre a hazai kontextus nélküli személyiségre gondolhatott, amikor a "júniusi átok" megtöréséről szólt, miszerint magyar labdarúgók képtelenek ebben a hónapban mérkőzést nyerni. Valószínűen ez a hülyeséget, hogy júniusban a srácok már fejben leengedtek, nem hitte el, illetve mindent megtett, hogy ebből az idiótaságból ne legyen újra valóság. Ehhez kellenek pszichológiai képességek és edzésmódszerek is, de ezekkel rendelkezik. Vagyis van abban valami, hogy az átok az anyaföld rögei közül, a gyepen keresztül szivárog fel a fejekbe.

Több száz év után újra kacsingat ránk a remény, hogy magyar csapatnak drukkoljunk világversenyen, ami nagy szó. Jómagam már azt hittem, sem én, sem a fiaim nem fogják átélni azt az érzést, amikor egy Töröcsik megbőrözi az argentin Kempest saját otthonában a világbajnokságon. Oké, sem Dzsuzsákról, sem Geráról nem hiszem, hogy Flóri vagy Varga Zoli-féle nagyság lenne, de aki a kicsiket nem becsüli, megérdemli az utolsó pillanatban bekapott öngólt. Szegény finnek, nekik végül mi lettünk a mumus, és lássuk be, már ez is valami.

Még valamit. Az meg Orbán Viktoron nem fog politikailag segíteni semmit, ha mégis csak kijutunk az Európa Bajnokságra. A magyar foci hósipkás csúcsa, az aranycsapat tündöklése, pont a Rákosi-féle diktatúrára esett, aki a forradalom után mégiscsak az orosz barátainál kapott menedéket. Igaz, Putyin dácsájában is van elég hely, és úgy látom, értik is egymást, de nem hiszem, hogy Orbán jól érezné magát e szláv környezetben. Miután a haza nem lehet ellenzékben, gondolom, száműzetésben sem. Van tehát miért izgulnunk a stadionokban, az országban.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Tovább az oldalra