„Talán, az Óbudai Platán Könyvtár Ezüsthegyi Könyvtára hasonlít ehhez egy kicsit, szakmai terveiben hangsúlyos a zöld épület, a zöld működés és a zöld szemlélet” – mondja Baráthné Molnár Mónika, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója.
A helyszín az intézmény Kámoni Fiókkönyvtára, amely 2021 májusában, egy zöldmezős beruházás által nyitotta meg kapuit 
Zöldkönyvtár nyílt Kámonban 2021. May 25. 17:52 .
A zöldmező ebben az esetben nem pusztán egy gazdasági fogalom, hanem a valóság. Habár talán még közelebb lenne az igazsághoz a zölderdős kifejezés, merthogy az épület a Kámoni Arborétum önkormányzati tulajdonú telekrészén épült, és a tervező (Bajkai Gábor, Nagy Éva korábbi könyvtárigazgató szakmai útmutatása alapján) maximálisan ki is használta ezt az adottságot.
Kívülről – valljuk be – nem sok minden látszik. Az épület első ránézésre lehetne akármi, egy orvosi rendelő vagy egy gázcseretelep, de ha már bent vagyunk és kinézünk a könyvtárhelyiség hatalmas ablakán, azonnal megérezzük a hely különleges mivoltát, mintha egyszerre fogadna minket keblére a természet és az emberi kultúra. Nem rossz párosítás.
A könyvtárnak jelenleg 432 beiratkozott olvasója van, ami önmagában is jól hangzik egy ilyen kis intézmény esetében, de hozzátesszük, hogy jogelődjébe, a néhány utcával odébb található Szófiai utcai fiókba annak bezárását megelőzően kb. negyvenen jártak.
A tavalyi évben – tudjuk meg – közel 15 ezer kötetet kölcsönöztek innen, de legalább ennyire fontos az is, hogy sokan beugranak, akár regisztráció nélkül, hogy megpihenjenek, olvasgassanak. Nemcsak a környékről, de a város távolabbi részeiből, sőt vidékről is vannak olvasóik.
„Ha ez a könyvtár más környezetben lenne, nem lenne ennyire különleges, hiszen az épület energiatakarékossági szempontból nem zöld. De, talán, nem is technikai megoldásokban van a lényeg, a környezettudatos szemléletformálás e nélkül is működik. Ez a hely olyan megnyugvást ad, amire mindenki vágyik ebben a stresszes, rohanó világban. Amikor itt járt Szabó T. Anna író, költő gyerekfoglalkozást tartani, nem tudott betelni a könyvtár szépségével és egyedi atmoszférájával. És ezzel más is így van” – mondja Baráthné Molnár Mónika.
Amikor jó idő van, kitesznek a szabadba kerti bútorokat, nyugágyakat, függőágyakat. Vannak, akik ide menekülnek a lakótelepekről a forróság elől, és békésen olvasgathatnak a nagy fenyők árnyékában.
Csak amikor beköltöztek, mesélik a könyvtárosok, szembesültek a hely különlegességével. A fák közül, a patak felől érkeztek a mókusok, a madarak, a kacsák, az őzek, a vízipatkányok, a hódok, akikkel időközben barátságot kötöttek.
„Az emberek nagyon élvezik a csendet, a nyugalmat, hogy itt nem járnak autók, nem zizeg semmi. Ugyanakkor azt is látom, hogy nagyon vágynak családiasságra és figyelemre is. Hogy valaki szóljon hozzájuk és meghallgassa őket. Az olvasók azt mondják, nálunk olyan, mintha egy másik bolygóra cseppennénk” – mondja Nagy Marianna Zsuzsanna, aki gyakorlatilag egyszemélyes fiókkönyvtáros.
Hozzáteszi: „A hely adottságai miatt sok hasonló gondolkodású ember jár hozzánk, így barátságok és kisközösségek is kialakultak.”
De alkotóműhelyek is működnek itt, és nem ritkák a kulturális, zenei és családi programok.
Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a digitalizáció, az internet és a mobiltelefonok nagyon gyorsan maguk alá temetik a könyveket, de ma már az látszik, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A Kámoni Fiókkönyvtárban is vannak, akik digitálisan fogyasztanak híreket vagy könyveket, de nagyon stabil azoknak a száma, akik szeretik lapozgatni az újságokat és kölcsönözni a nyomtatott köteteket.
„Megváltozott a világ, de mi is változtunk”
– mondja az igazgatónő, aki szerint az olvasók napjainkban már nehezen tolerálják a szigorú szabályokat, így a könyvtáraknak is rugalmasabbnak kell lenniük.
A covid és az energiaválság nagyon nehéz helyzetbe hozta a Berzsenyi Dániel Könyvtárat, de a számok azt mutatják, visszatértek a látogatók. A könyvtárosok szerint ennek részben agyagi okai vannak, hiszen sokkal olcsóbb kölcsönözni, mint vásárolni, ami most fontos szempont ebben a gazdasági helyzetben, másrészt a pandémia ráébresztette az embereket a kultúra és a közösség fontosságára.
Nem feltétlen igaz, hogy az újabb generációk a digitális világot választják. Jól látható a fiatal szülők azon csoportja, akik fontosnak tartják, hogy a gyerekeik olvasók legyenek, így elhozzák őket, és ők itt is ragadnak. A kámoni könyvtár beiratkozott olvasóinak mintegy fele 14 év alatti.
Mindez szép és jó, de azért nem minden fenékig tejfel. A könyvtárosok el tudnának képzelni egy olyan anyagi helyzetet, ahol nem okozna napi gondot a külső környezet karbantartása vagy egy új, húzható létra beszerzése, nem is beszélve az olyan merész álmokról, mint egy második könyvtáros alkalmazása vagy az épület bővítése. Ez utóbbi a megnövekedett rendezvényigény miatt fontos, jó lenne egy külön helyiség, ha már egyszer ilyen sokan járnak ide.
Mindez – tesszük hozzá – egyszerű kívánságlistának tűnik, de a mai Magyarországon egyáltalán nem az. Ezt végiggondolva optimizmusunk kissé megcsappan ugyan, de talán ennél fontosabb, mit gondolnak az olvasók.
Akiket magukhoz kötöttek a fenyőfák
Horváthné Farkas Beáta és fia, a három és fél éves Mátyás hol sűrűbben, hol ritkábban jár a kámoni könyvtárba, de hetente egyszer általában megfordultak.
„Mert szép a természeti környezet és nagyon kedves a könyvtáros néni” – érkezik a válasz az anyukától, amikor az okokat firtatom. Az is kiderül, annak idején ő volt a baba-mama klub alapítója.
Mátyás nagyon szereti a kis gyereksarkot, ahol olykor belefut barátaiba. Életkorából kifolyólag főleg a keménytáblás könyveket lapozgatja, de már a magyar szerzők között is vannak kedvencei: Bartos Erika, Berg Judit, Marék Veronika.
A város másik végéből, a Parkerdő Lakóparkból járnak át, már a nyitáskor elbűvölte őket a hely szelleme, és ez a bűvölet a mai napig kitart. Aktívan részt vesznek zenei és barkácsolós programokon is, a nagyobbik fiú nyári táborban volt itt.
Szabó Imréné az utca túloldalán lakik. Mivel irodalomszerető, örült neki, hogy egy könyvtár épült a szomszédságában. Korábban a „nagykönyvtárba” járt, de így most egyszerűbb. Hetente-kéthetente néz be, akkor folyóiratokat vagy könyveket kölcsönöz.
Esténként 3-4 órát szán olvasásra, jelenleg egy Karády Anna-regény van soron. Igen kedveli az írónőt, akit könnyen lehet olvasni, mégis nagy történelmi tudást közvetít. Kedvence még Bauer Barbara és Sándor Anikó is, de emellett kertészeti és történelmi könyveket is kölcsönöz, főleg az első világháború előtti mindennapokról szeret olvasni.
44 éve lakik a házában, látta, hogyan fejlődött a környék, még megvannak a fényképei azokról a kis fenyőkről, amelyeknek a tövében épült a könyvtár. Az évek során sok tönkrement, kidőlt közülük, de a hely szelleme, a környezet szépsége változatlan – mondja. A könyvtárban gyakran találkozik ismerős kortársakkal, de az utca túloldaláról örömmel látja, hogy középkorúak és fiatalok és jönnek-mennek. A legjobb az – mondja – amikor a nyári gyerektáborok boldog zsivaja tölti be a környéket.
