A szombathelyi báli időszak mindig egyik fénypontja volt a Mokka zenekar bulija. A közönség már jól ismerte egymást és még ha évről évre rá is csodálkoztak, hogy miként hagyott nyomot rajtuk az idő vasfoga, akkor is jó volt megidézni régi időket.
Szabad Európa Rádióból lehallgatott külföldi slágereket, Orosz teázót és az ereje teljében lévő Mokka bulijait. Na nem mintha megkopott volna a mokkások zenei tudása, csak éppen mint a jó bor...mondhatták mosolyogva.
Főként a mindig vidám és huncut mosollyal a szemében játszó Guido vagyis Csorba Tibor volt az, aki motorja volt a csapatnak. Annyi régi tagtárs halála után, mindig volt ereje újraszervezni a csapatot. Legutóbb, az ősszel amikor beszéltem vele, még azt mondta:
Megyünk stúdióba, veszünk fel új dalokat, meg a régi megkopottakat is újrajátsszuk. Haladni kell a korral!
– mondta akkor is mosolyogva.
Azonban az élet közbeszólt. Ma délután olyan hirtelen ragadta el a halál, hogy eszmélni sem tudunk még. Guido már nincs közöttünk. Csatlakozott hát Pulihoz és Pepszihez. Ismerve őt, máris összehozta a fiúkat, kiáltja:
Próba!
, és felcsendül a Könnyes szemén.
