(Michael Jackson’s) This is It
Ez az! Pontosabban: ez lett volna. A nagy durranás, a
big kambek
. A visszatérés és a tehetség kétkedőket lecsendesítő ismételt bebizonyítása. Vagy inkább annak nyilvánvaló megmutatása, hogy Jako igazi lényege nem a balhés bulvársztárság, hanem az időközben érett férfi külsőt öltő örök fiatalság és a mindenen átsütő tehetség. Mert a show-nak folytatódnia kell! És aki színpadra született, annak mindenekelőtt ott kell bizonyítania. Élni, és ha úgy hozza a sors - ott vagy onnan meghalni.In memoriam – újratöltve
Kenny Ortega (a sokak számára a kortárs zenés-táncos-szerelmes filmet egyedül képviselő High School Musical trilógia elkövetője) és stábja végig dokumentálta Michael Jackson feszített tempójú visszatérő koncertsorozatának próbafolyamatát. A majd kétórás anyagban az 50 előadásra tervezett széria kulisszatitkainak megmutatása mellett helyet kaptak interjúk és ellesett pillanatok a stáb hétköznapjaiból. Gyakorlás, kemény munka, színfalak mögötti pillanatok. Fáradtság és reménykedés, hit a tehetség mindent elsöprő erejében.
Miközben látszólag egyszerű dokumentálást látunk, tovább épül és gazdagodik a mítosz. A rajongóknak és azoknak, akik a váratlan haláleset miatt lettek nyitottabb befogadók, a This is It újabb adalék a zsenialitásról. A többieknek meg marad a csendes eltűnődés a sztárcsináló gépezet tragédiát is magába építő működéséről. A dalok és a legendás mozgás, a kamaszos kacsintás - az ugyanaz marad. (Amíg nem tudjuk, hogy műsoron marad-e, addig egyelőre szerdán négy előadás a Cinema City Savariában.)
District 9
Tarantino e rovatban is sokat méltatott új mozija mellett ez a Peter Jackson bábáskodásával elkészült amerikai-újzélandi film az őszig tartó szezon eddigi legnagyobb szenzációja. Igazi többértelmű, a már ezerszer látott szórakozató-borzongató sablonokat ügyesen felhasználó és zseniálisan újszerű szemszögből megmutató darab. Alien-mozi, mondhatnánk. Merthogy a sci-fi műfaj terepén játszódó sztoriban furcsa harmadik típusú (vagyis eredetileg ismerkedős-barátkozós) találkozást látunk napjaink földi civilizációja és a majdnem 30 éve Johannesburgban lehorgonyzott idegenek között.
Josef K. Dél-Afrikába megy
A dél-afrikai fővárosban a rendért felelős félkatonai magáncég ugyanis éppen a garnélarák-külsejű és a szemétdombok között vegetáló vendégek szociális katasztrófát megelőző kitelepítésén munkálkodik. Az akciót egy szorgalmas és kellően hithű hivatalnok vezeti, aki váratlanul megsérül a gettóbeli akció során. A sebesülés miatt nem sokára az idegenek oldalán találja magát. És a kafkai személyiségű kisembernek saját bőrén kell megtapasztalnia azt az udvariassággal takargatott gyűlöletet, amivel az emberi világ a távoli látogatók felé fordul.
Alig ismerünk rá a róka hetedik bőrére
A forgatókönyv többszörösen is zseniálisan keveri a sci-fi történetbe a rasszizmus és a szociális feszültségek motívumait. Mindezt nyakon önti a melodráma zsánerével és az abszurd nézőpontjával. Az így elkészült egyveleget pedig a mostanában divatos áldokumentarista, valóságtévés formában tálalja elénk, a fináléban a kötelező, látványos akciós sablonokkal.
Rasszisták kíméljenek!
Neill Blomkamp filmjének zsenialitása leginkább a helyszínválasztásban rejlik. A hajléktalan idegenekről nyilatkozó helyiektől nem előre megírt véleményeket hallunk: ők Johannesburg létező százezernyi gettólakó menekültjéről beszélnek. Kik is akkor az idegenek, a mások, kedves rasszista barátaink? A gyűlöletügyi szakdolgozatot is a plázában tessék keresni!
Két szerető
James Gray romantikus drámája is régen bevált és ezerszer felhasznált sablonok izgalmasan egyedi feldolgozása. A jó öreg szerelmi háromszög elevenedik meg benne. A szívügyi labirintus helyszíne pedig megint New York. Vagyis a film sanszai arra, hogy elkerülje a giccset és a lerágott csont minősítést, szinte a nullával egyenlők. Direktorunk mégis megoldja! Ezen persze ne tessék csodálkozni: átlagosan és ismeretlenül csengő neve ellenére eddigi négy filmjéből hármat Cannes-ban fődíjra jelöltek, ami jenki filmesnek nem kis eredmény.
Mindenki a másét kívánja
Adott egy szerelmi csalódás és az ebből következő öngyilkossági kísérlet után az érzelmileg kellően süket és vak családja körében lábadozó harmincas fiú (a mindig nyugtalan és nyugtalanító Joaquin Phoenix). Mellette a srácnak csak a legjobbakat akaró szülők által is elfogadott fiatal lányka, az odaadó és törekvő Sandra ( Vinessa Shaw). És a kör háromszögesítése jegyében a szomszédba költöző izgatóan szép, érett és főként titokzatos, középkorú Michelle (a vásznon régen látott Gwyneth Paltrow).
Örök (mozis) dilemma
Nyugalom vagy vágy? Fiatal energikusság vagy tapasztalt érzékiség? Barna vagy szőke? Higgyék el, bármennyire banális mozis dilemmák ezek, ebben a filmben fájdalmasan hitelesen tárulnak fel az eldöntésükhöz (értsd ezúttal is: eldönthetetlenségükhöz) szükséges érzelmi kacskaringók! Inkább stabil párkapcsolatban élők randimozija ez a film - a belvárosi Savariában.
