Coco Chanel (Belvárosi Savaria Mozi)
Úgy tűnik, vannak szép számmal témák és filmek, amiket érdemes nem csak újdonságként, hanem a bemutatásuk után egy kis idő elteltével is megnézni. Erre érzett rá a belvárosi mozi, amikor a tavalyi premierje után (már nem először) ismét műsorra tűzte a Coco Chanel korai éveiről készült 2009-es francia életrajzi mozit. A női divatot az elmúlt évszázadban alapjaiban megváltoztató francia stílusművésznő legújabb biográfiája - stílusosan - különböző futó mozis trendeket egyesít…
Trendekkel vagy a nélkül?
Az eredetileg Coco, mielőtt Chanel lett című alkotás egyrészről az életrajzi mozik általában is divatos sorát gyarapítja. Másrészről ennek az utóbbi években feltűnően felerősödött feminista irányát, az autonóm női sorsokat bemutató művekét (a teljesség igénye nélkül: A királynő, Elizabeth - Az aranykor, Az ifjú Viktória királynő, Báthory, A grófnő, Utolsó jelentés Annáról, A hercegnő, A másik Boleyn-lány, Clara, Angel, Miss Potter, Agora, Julie és Julia).
Ráadásul az Anne Fontaine által a saját testvérével írott forgatókönyvből rendezett film több párhuzamos életrajzi projekt közül nyerte el sikerrel a közönség kegyeit. 2008-ban olasz, angol és francia koprodukcióban készült már egy televíziós életrajz a divatkreátor asszonyról (az idős művészt ott például Shirley MacLaine alakította). A …mielőtt Chanel lett-tel egy évben Galliában pedig egy érdekes szerelmi sztorit is elkövettek Coco Chanel és Igor Sztravinszkij csak a képzeletben megesett viszonyáról (a Dobermann-t is jegyző Jan Kounen).
Határozott elképzelések egy határozott nőről
A női projektnek is tekinthető filmtől mi sem áll távolabb, mint bármelyik említett divatot is puszta felszínességből meglovagolni. Múló feltűnősködésnél mélyebbre igyekszik ásni. Mindezt azonban nem a fontoskodás és a bizalmaskodás szándékával teszi. A film eredeti címéhez méltón Coco korai éveit látjuk. Az árvaházi gyerekkortól a füstös vidéki kabarékban megkísérelt és végül feladott színésznői karrierálmokon át, az útkeresés évein keresztül a divat világában megszerzett első sikerekig.
És megint felvetődik a jogos gyanú, hogy ez ismételten a mostanában eredményes, folytatásokat fialó sikerreceptúra alkalmazása. Hiszen mi másról van itt szó, mint a szokásos „így kezdődött” jellegű eredettörténetről? Biztosan jön majd a Chanel 2, 3 és talán valamikor még a No. 5 is! Az alkotók ennek a csábításnak is ellene mentek: alapos és lélektanilag is hiteles rajzot adnak egy erős és öntudatos személyiség formálódásáról. Mindezt úgy, hogy nem a sztori vége, vagyis a világsiker és a csillogó divatkarrier felől visszanézve építik fel főszereplőjük élettörténetét.
Férfiak a nő árnyékában
Azzal együtt, hogy Coco életében az énekesi próbálkozás mellett a biztos megélhetést jelentő varrogatás azt sejtetné, hogy íme, ebből lett a cserebogár - a film az önkeresésnek több rétegét is képes volt feltárni. Nagy hangsúlyt kap például az arisztokrata Etienne Balsan kastélyában eltöltött éveinek megidézése. A mélyen és képmutatóan rangkóros francia polgári miliő előítéleteinek fáradt és egyszerre fülledt világa.
És persze (hiszen filmet nem a raktárpolcokra szokás készíteni, pláne nem Franciaországban) az érzelmek, a szerelem. A Coco értékeit kezdettől fogva éles szemmel látó, sármos angol vállalkozó, Arthur „Boy” Capel iránt felébredő nagy és mindent elsöprő. És a Balsanhoz fűződő, a mellőzöttségből a kései házassági ajánlatig húzódó, barátságon alapuló csendesebb.
Csak egy jó mozi
Az évek során felkapott és sztárolt művészfilmes üdvöskéből igazi, érzékeny színésznővé érett Audrey Tatou számára valódi jutalomjáték Coco Chanel erőteljes személyiségének felépítése. A minden siker, minden megerősítő életfordulat ellenére is magányos asszonyt színészi sztereotípiákat kerülően, eszköztelenül és mégis hatásosan idézi meg. Ezen a színvonalon akár még a folytatás is jöhet!
A film legfőbb és a nézőt a saját sorsával is keményen szembesítő motívumai: a befelé forduló és önismeretet eredményező figyelem, az önmagával szemben is következetes nyíltság, a kreativitás magabiztos, ám nem hivalkodó megélése. Az érzelmek teljes skálájának megtapasztalása. Ahol a csalódás sem a világ vége, mert önmagába mindig és bárhol visszavonulhat az ember. És ezek, ugye bár, nem kizárólag nőknek érdekes dolgok…
