Ez most a jó értelemben vett reklám helye
A filmek digitális kópiának (helytelenített, hatóságilag sokfelé és sokféleképpen üldözött) egyéni lementését és birtoklását lehetővé tevő internetes letöltő-oldalak mellett elterjedtek az alkotásokat legális úton kínáló, on-line filmes tékák. Kies hazánkban ezek közt a vezető helyen az Index filmportálja, az Indavideo filmes mutációja áll.
Érdemes kicsit bogarászni és elmélyülni a kínálatban, mert olyan alkotások jönnek itt szembe (monitorra, kivetítőre), amiknek javát még az művészmozi hálózat sem, vagy csak elvétve hozta el nekünk. És ha már kultúrmisszió meg „védd a magyar munkahelyet!”: a játékfilmek és kisfilmek mindegyike, a dokumentumfilmek és az animációk döntő része hazai gyártású, honi alkotó munkája.
A filmforgalmazás és a mozizás egyik jövője?
Egy-egy ilyen oldalon összehasonlíthatatlanul több nézőhöz jutnak el a magyar filmgyártás alkotásai, mint ahányan a jegypénztáraknál kicsengetik a belépődíjat. Csak érdekességként álljon itt néhány elgondolkodtató adat! A nagyközönség számára csaknem ismeretlen, mágikus realista játékfilmeket ( Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei) elkövető Miklauzic Bence Barbárok című izgalmas témájú rövidfilmjét majdnem 50 ezren látták.
A mozikból visszhangtalanul kikopott és 2009-ben legjobb elsőfilmes díjat bezsebelő, Intim fejlövés (a legtöbb hollywoodi tucatárut lepipáló) negyedmillió letöltést ért el. A jelenleg egyetlen természetfilmként elérhető Vidrasors-ot is több mint 45 ezerszer keresték, és 23 ezer ember megnézte a TASZ fogyatékosokról készített Láthatatlanok-ját. Bár ezek csak kiragadott példák, de pontosan jelzik, hogy a kalózkodással spékelt torrentezés, a warez-oldalak és a DVD-másolás ellenében mivel lenne érdemes próbálkozniuk a jogtulajdonosoknak (az egyéni letöltők perelgetése és vegzálása helyett) és mit kellene a jó Andy Vajnáéknak komoly zsetonokkal támogatni...
Terülj-terülj asztalkám
Az oldal a következő kategóriákban kínál néznivalókat: játékfilmek, (a mára csaknem kihalt) tévéfilmek, kisfilmek, dokumentumfilmek, természetfilmek és animációs filmek. Az animációs filmek menü alatt a gyerekeknek szóló darabok mellett szép számmal akadnak párperces felnőtt-animációk - leginkább a világszínvonalú kecskeméti stúdió termékei (ez a sarok jócskán tuningolható lenne). És csak remélem például, hogy a vidrák mellett nem sokára elérhető lesz a Homoki Nagy filmjei óta legtöbbre értékelt, vadonatúj Vad Magyarország - A vizek birodalma című, idén bemutatott természetfilm.
A dokumentumfilmek mezőnyében találkozunk külföldi darabokkal: az oknyomozó filmet propagandával megújító Michael Moore-nak a 2001-es toronyrombolás hátterét és következményeit feldolgozó Fahrenheit 9/11-ével és a hétéves kitartó munkával 2004-re összehozott, Sundance-fődíjas Dig! - Ezt kapd ki! című rock-portrémozival. Ondi Timoner rendezőnő lebilincselő munkája az amerikai alternatív zene két nagyhatású zenekaráról ( Brian Jonestown Masscre és Dandy Warhols) és főként azok vezéregyéniségeiről (az ős-zseni és nehézéletű Anton Newcomb és a kult-sztárrá avanzsált Courtney Taylor) szól - teli vetélkedéssel, féltékenykedéssel, barátsággal és kutya jó zenékkel.
A valóságfilmek szocio-kategóriájában zsidó-indentitás, roma és szegénység témájú alkotásokkal találkozunk. Rábukkanhatunk ugyanakkor Forgács Péter eredeti archív anyagokból mesterien szerkesztett és egyedi hangulatú amerikás kivándorlást feldolgozó munkájára (az idei Mediawave egyik díjazottja is volt). És nyilván sokak érdeklődését elégíti ki a budapesti és balaton retrókat is elkövető Papp Gábor Zsigmond sorozata a kortárs Magyarország néhány emblematikus miliőjéről (plázák, partik és hajléktalan szálláshelyek).
Kincsek a mélyből
A játékfilmek menüben keverednek a tuti hazai közönségsikerek (pl. az Üvegtigris-széria első darabja vagy a magyar Bridget Jones-ként elhíresült Állítsátok meg Terézanyut!) az összeomlás előtti filmes közelmúlt nemzetközileg is jegyzett művészfilmes sikereivel (pl. Tarr mester Werckmeister harmóniák-ja, Mundruczó Kornél Deltá-ja vagy a krimivel és thrillerrel keveredő szikár A nyomozó). Mellettük sok olyan alkotást érünk el, amelyek többet érdemelnek az aktuális mozi-bemutatás gyorsan kihúnyó reflektorfényénél. Amiket érdemes visszanézni, mert ilyen-olyan okból klasszikussá válhatnak (nem sorolom, tessék rákeresni).
A kínálatból egy olyan fiatal filmes munkáját ajánlom nyugodt szívvel, aki amúgy is nagy kedvence az oldal szerkesztőinek, hiszen pillanatnyilag három-három nagyjáték- és rövidfilmje nézhető meg. Dyga Zsomborról van szó, aki az ezredfordulós nagy magyar filmes áttörés idején, a később nemzetközileg is méltán jegyzett nagy nevekkel egy időben indult, autodidakta filmes. Eddigi minden bemutatott mozifilmje ( Gyilkosok, Tesó, Kész cirkusz, Köntörfalak) igazi csemege. A kortárs populáris zsánerek és nemzetközi trendek (sorozatgyilkos-skizofrén thriller, tini romkom, akcióvígjáték, románc) eredeti, utánozhatatlanul magyar ízeivel - egyre pontosabb filmes fogalmazással, egyre minőségibben.
A Kész cirkusz 2005-ben egy hamisítatlanul guyritchie-s hangvételű, elképesztő tempóban előadott és fergeteges fordulatokkal teli bohózati sztorit kerekített egy váratlanul elkallódó, zsaroló fotókkal teli női táska köré. Mindezt egy „káeurópai” panellakótelepen és külvárosi lakóparkban levezényelve. Pitiáner kisgengszterekkel, unatkozó lakótelepi srácokkal, félrekettyintő szépasszonyokkal, korrupt zsarukkal és levitézlett focistákkal. Hogy a tengerentúlról is megidézzünk egy példaképeket: a fináléban a filmben amúgy is többször
megidézett mexikói felállásnak olyan magyarításával találkozunk, hogy arra valószínűleg Tarantino és Rodriguez is csak elismeréssel csettintene...
Tessék azért igyekezni, ha valami akár a fentiekből is érdekes néznivalónak tűnik, mert a filmeket néha lecserélik az egyes menüpontokban (a szerzői jogok itt is működnek). Meg aztán: reményeink szerint a közeljövőben újraindul a kissé szétvert hazai filmgyártás és szükség lesz a tárhelyekre.
