9 (Belvárosi Savaria Mozi)
Kétség sem férhet hozzá, hogy a 3D technológia térhódítása miatt a digitálisan létrehozott fantáziavilágok idejét éljük: napjaink egyik legerősebb mozis trendjét az animációs filmek alkotják. Ezek legtöbbször klasszikus mesei motívumokra és elbeszélésre épülő, vicces-humoros, éppen csak kicsit ijesztő (de inkább bumfordi) szörnyekkel teli történeteiket a család közös szórakoztatására és erkölcsi épülésére alkalmas formában tálalják.
Az ármánykodás csak rövid kitérő bennük, a főhősök bátorsága, kitartása és saját gyengeségeiket legyőzni képes összefogása minden esetben megnyugtató végkifejletet eredményez. Korántsem ezt az ártatlan víziót, megnyugtató képzelet-univerzumot kínálja nekünk Shane Acker 9 című tavalyi animációs mozija.
Anti-utópia a javából
A film nagynevű producerei, az amerikai Tim Burton és a zseniális Éjszakai őrséggel feltűnt, kazah származású Timur Bekmambetov neve garanciát jelentett, hogy egy komor, sötét színekkel dolgozó felnőttmozi kerekedik az alapötletből. Amely ezúttal nem csak egy szavakba öntött forgatókönyv volt a producerek asztalán. A film 2004-es, ( itt megnézhető) tízperces verziója ugyanis már eljutott az Oscar-jelölésig.
A sztori középpontjában egy porig rombolt civilizáció-utáni világ áll. Az emberek és az általuk létrehozott önjáró és magukat reprodukáló gépek közti háborút nem sok minden(ki) élte túl. A leginkább az ipari forradalom korabeli Londonra emlékeztető város poros romjai közt apró rongybabák bolyonganak. Ők a túlélők. A sztori során lassan adagolt információk szerint az emberi kultúra és tudás, leginkább pedig az érzések, a lélek továbbvivői. Durva zsákvászon, néhány fémkapocs és cipzár, hatalmas és csodálkozó üvegszemek - ez maradt a dicsőséges és önhitt emberiségből…
Komor ég alatt
Az egyszerre bohókás és egyszerre enervált mozgású rongybabák a reménytelenül szürke ég alatt lassan egymásra találnak. Kiderül, hogy a hátukon számokkal jelölt kilencükből az emberi személyiség különféle karakteres tulajdonságait képviselő apró közösség jött össze. Akad köztük misztikus és félelemre alapozó szellemi vezető, tudós feltaláló, gesztusnyelven kommunikáló és memóriabankként működő ikerpár, buherátor mérnök, kissé buggyant művész, izomagyú és közben mégis jó érzésű végrehajtó, feminista harcos meg egy lassan öntudatára és küldetésére ébredő vezér.
A kis csapat egy ideig pusztán csak az ilyenkor szokásos közösségen belüli pozícióharcokkal lenne elfoglalva, ám világuk komolyabb veszélyeket is rejteget. A romok között ugyanis időről-időre kegyetlen, vöröslő szemükkel a túlélő életformák után kutató, gyilkoló gépezetek portyáznak. A rongybabáknak a békességért ezekkel a sosem pihenő, bulldogtermészetű automatákkal kell felvenniük a harcot.
Akció, menekülés és harc über alles
Az élesebb szemű néző persze ráismer néhány előképre: 2001. Űrodüsszeia, Terminátor-sorozat, Szárnyas fejvadász, Mátrix-trilógia, Kocka, itt-ott A gyűrűk ura és a techno-jövőről vizionáló japán animék vagy éppen a cyberpunk irodalom alapművei. Érzékelik az alkotók is, hogy sztorijukban ott egy emlékezetes és teljesen egyedi mitológia lehetősége.
A végső küldetés és a siker útjában álló külső és belső akadályok, a közösséget erősítő és gyengítő tényezők küzdelmét mégsem képesek végi magas fordulatszámon tartani. A hátborzongató és nyomasztó kezdő vízió, a sztorit és főként a karaktereket szerethetővé és rokonszenvessé tenni képes meseszövés egy idő után kifárad. A 9 egyszerű „mentsük meg a mieinket” és „rongybabát hátra nem hagyunk” típusú sablonos akció-mozivá egyszerűsödik.
Amiért érdemes megnézni
Van azonban egy-két olyan tulajdonsága Acker filmjének, ami kiemeli a mozikat mostanában ellepő blöffök és tucatáruk özönéből, és amiért érdemes rászánni a nézőbarátinak szánt 80 perces vetítési időt. A 9 vizuális világa ugyanis lenyűgözően ötvözi a régimódi, kézműves rajzfilmek látványvilágát a 3D animációk korszerű hatásaival.
Az önmozgó gépezetekkel vívott küzdelmek jelenetei izgalmasak és néhol egészen kreatívak. A rongybabák mozgása, durva zsákvászon alapjuk ellenére élénk arcjátékuk és gesztusaik élvezetesek. A film atmoszférája és zaj-zörej hatásai pedig hitelesen idézik meg a lehetséges jövő nyugtalanító, a kedves hősöknek hála mégsem teljesen reménytelen világát.
