Revans (Belvárosi Savaria Mozi)
Valljuk be őszintén magunknak: filmes vonalon azért erősebbnek gondoljuk magunkat nyugati szomszédunknál! Ám fel kell, hogy tűnjön: az elmúlt évtizedre az osztrák filmművészet szép csendben megerősödött. Mi több: a futottak még kategóriából a nagyon is figyelemre méltó nemzeti gyártások közé emelkedett.
Valószínűnek tűnik, hogy mindez klasszikus, társadalomkritikus szerzőiség kortárs osztrák-német örökösének, a kétezres évek európai fesztiváljain taroló Michael Hanekének és mostanság szintén erős német új film hatásának is betudható. A mester jelentősebb darabjai ( Az ismeretlen kód, A zongoratanárnő, Rejtély és A fehér szalag) mellett azért emlékeztetném a filmkedvelőket a Kánikula vagy az Edukators című filmekre. Vagy egy évvel Götz Spielmann filmjének jelölése előtt a Pénzhamisítók Oscar-díjára. Valamit tudnak az osztrák forgatókönyvírók és rendezők - meg az alkotásokat gondozó és eladó producerek, filmdiplomaták…
Az alpesi tavacskába dobott kő esete
A Revans nyitó képén egy esti fényben úszó, kristálytiszta erdei tavacska tükörsima felszínét beledobott kő kavarja fel. Spielmann filmjének sztorija ugyanígy kavarja fel a jóléti Ausztria sztereotípiában mélységesen hívők lelkivilágát. A ráérősen kibontakozó történet a rendezett vidéki porták, az alpesi tetők alatt virágoktól roskadozó ablakok-erkélyek és úgy általában is a rendezett, nyugalmas és persze kissé unalmas osztrák prospektusvilág mélyére kalauzol el minket.
Mielőtt az erdei tóig eljutnánk, némi bécsi peremkerületi kitérővel kell megküzdenünk. Szolid albérletben itt tengeti életét filmünk egyik főszereplője, a börtönből szabadult és egy diszkrét bordély mindeneseként dolgozó Alex. A gyűrött arcú, jóakaratú férfi szerelmes a szintén sokat próbált és látott ukrán prostituáltba, Tamarába. Kibírható, ám mindkettejüknek megalázó helyzetüket a férfi egy vidéki bankrablással és az ennek révén kínálkozó spanyol vállalkozás ígéretével reméli megváltoztatni…
Görög sorsdráma az osztrák vidéken
A tökéletesnek hitt és sikeresnek induló tervbe (természetesen) hiba csúszik. A két társadalmon kívülálló sorsa ezen a ponton fonódik széttéphetetlenül össze a film másik párosának, a gyermektelen fiatal-középkorú házaspárnak az életével. A rendőr Robert ugyanis nem csak szemtanúja, hanem tragikusan beavatkozó részvevője is lesz a rablási kísérletnek. Tamara meghal és Alex a vidéki városkától nem messze lakó apjához menekül.
Rövidesen kiderül, hogy a szerelme haláláért felelős rendőr egyáltalán nincsen elérhetetlen távolságban tőle. A szép családi házban és boldognak látszó házasságban élő zsaru élete azonban korántsem irigylésre méltó. Hervadó szépségű asszonykájával kitartó próbálkozásaik ellenére sem sikerül összehozni a gyereket, a lány szülei pedig már aggodalmaskodóan türelmetlenek emiatt. Robertnek a lehető legrosszabbkor jön a félresikerült rendőri akciója. Ráadásul minderről képtelen beszélni a feleségével.
A társtalanná váló asszony pedig éppen Alex apjának, a feleségét több évtizednyi házasság után elvesztő, idős gazdálkodónak a gyámolításában talál kitörést. Így ismerkedik meg Alex- szel. A nőnek imponál Alex szótlan és nyers férfiassága. A férfi viszont nem tud szabadulni a Tamaráért állt bosszú gondolatától…
Az eszköztelenség diadala
A fenti leírásból is körvonalazódó összekuszálódó kapcsolatokból komor bosszúdrámát vagy sötét hangulatú thrillert is lehetett volna kerekíteni. Spielmann filmje el is játszik ezekkel a lehetőségekkel. A Revans mégis inkább az erőszak határán táncoló emberi sorsok és lelkivilágok elképesztően feszült krónikája és hiteles látlelete. Amely az egyes szereplőket mozgató motívumokról való elképesztően mély tudása ellenére mindezt nagyon visszafogottan, nem hatásvadász módon adagolja a nézőjének.
Pontosan megválasztott és ettől iszonyúan erőssé, súlyossá váló mondatok, vészterhes vagy éppen árulkodó gesztusok, hirtelen elhallgatások és kíméletlen kérdések. Bezáruló, megváltást és megértés már nem remélő, párhuzamos férfisorsok. Érzékeny, megértő, erős és mégis kiszolgáltatatott nők. És egy szépen fényképezett, lélegzetelállítóan gyönyörű vidéki táj. Amely hol baljós hangulatú kulisszája, hol vigasztaló közege, hol meg csak semleges színtere az emberi színjátéknak.
Vigyázó szemünket Bécsre vessük!
Emlékezetes, erős mozi a tavaly a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt alkotás. Mintaadó az olyan kis nemzeti filmgyártások számára, mint a mienk. Nem is annyira a művészi színvonal tekintetében, hiszen például a tavalyi Utolsó idők című alkotás egészen hasonló karakterű sztorit dolgoz fel. Inkább a populáris zsánereknek és archetípusoknak a társadalomkritikus és művészi látásmóddal egyensúlyban tartott változatára. Na meg filmjeink ügyes és eredményes piaci menedzselésére…
