Szombathelyen már hagyománnyá vált az éjszakai futás, amit most 12. alkalommal rendezett meg a Szombathelyi Futóklub Szabadidősport Egyesület.
A rendezvény mindig nagy népszerűségek örvend. A sport szeretői szívesen jönnek össze, hogy közösségi élményt kovácsoljanak a futásból, melynek a város éjszakai fényei adják meg a végső ízt.
A futók este 9-kor rajtoltak el a Csónakázó tó parkolójából, innen futottak be a belvárosba, majd vissza a kiinduló ponthoz. A teljes táv 7-8 kilométer.
Mi is kilátogattunk az eseményre, mert kíváncsiak voltunk, milyen a hangulat egy közösségi futáson. A rajt előtt mikrofonvégre kaptuk Pátkai Attilát is, az egyesület elnökét.
Ilyen az esti városkerülés futócipőben
A futók többsége ismeri azt az érzést, hogy nem tudja eldönteni, örüljön-e az esőnek, ami oly könnyen felmentést ad a futócipő felhúzása alól. Szombat este azonban egyértelműen annak örülök, hogy elmentek a csúnya felhők, ugyanis minimum három ok szól az esti városkerülő futás mellett: mozgás, társasági élet, lokálpatriotizmus.
A szervező Szombathelyi Futóklub ugyanis azt ígéri, a 6-7 kilométeres körben a város legszebb részeit érintjük. Miközben a Csónakázó parkolójában néhány tucatnyian várjuk a rajtot, újfent megállapítom, hogy ennél a sportnál nem kell jobb alakformálás, ahogy azt is, hogy nekem sem ártana még rendszeresebben művelnem.
Két csoportra oszlunk, egy erősebb és egy lazább tempójúra. Az újságírói ego arra kötelez, hogy az elsőbe soroljam magam, hogy aztán győzzek kapaszkodni az elkövetkezendő szűk egy órában.
Első gyorsmegállónk a pláza, ahol csak fényképezésre van idő, az esti díszkivilágításban fürdő víztoronynál már nagyobbat szusszanunk. Meg vagyunk elégedve a látvánnyal és magunkkal. Az autósok néha dudálnak a csapatnak, vannak, akik drukkolnak, egy-két enyhébb beszólást is kapunk, mi meg visszaszólunk, hogy lehet csatlakozni.
Megjárjuk a belvárost, megkerüljük a Savaria Múzeumot, futunk a Wesselényi és a Király utcán, átvágunk a Fő téren és a Berzsenyi téren, hogy csapdába essünk a Romkert sétányon: nagy ravaszul nyitva van a székesegyház melletti kapuja, viszont zárva az Ady téri. Egy padon ülő szerelmespár látható érdeklődéssel szemléli kis csapatunk ide-oda szaladgálását.
Aztán az Alkotmány és a Petői utca irányából érünk az Ady térre, ahol ránk csodálkoznak a szombati éjszakára gyúró tinik.
Mi pedig az utolsó hajrára gyúrunk a Perint parti sétányon, hogy nemsokára befussunk a Csónakázótó parkolójába. Nem mondom, hogy száraz maradt a pólóm.
Aztán nem marad más hátra, minthogy megtapsoljuk egymást és magunkat. Szép este egy szép város szép helyszínein. Gyalog is tudom ajánlani, de hátha megy futva is. (J.A.)
