Szégyellem kicsit, de attól még tény: életemben most jártam először Szegeden. És még az is lehet, váratott volna magára a város, ha nem költöznek a környékére ismerőseim.
Azt megfigyeltem már előzetesen, hogy megosztó város. Amikor egyik, sokat utazó kollégámtól megkérdeztem, mit lehet ott megnézni, csak annyit mondott csendesen a telefonba, hogy „semmit”. Aztán nagy nehezen összevakart egy két dolgot, de nem volt túl meggyőző.
Mások szerint viszont az ország egyik legszebb és legbarátságosabb városa, különösen azok áradoztak a szegedi szellemiségről és hangulatról, akik az ottani egyetemre jártak.
Nézzük, szombathelyiként hogyan éltem meg az első találkozást!
Szombathelyen is sok, de Szegeden talán még több a körforgalom. Mire kiértem az egyikből, kis túlzással jött a másik, ráadásul több sávos. Izgatottan kacskaringóztam a szállásig. Mivel volt még időm, amíg a szállodai szobámat elkészíttették, és ott kanyargott mellettem a Tisza, le is mentem a partjára és elkészítettem az első fotót. De nem, nem a Tiszáról.
Mivel két éjszakát töltöttem itt, igyekeztem egy kis városnézést is belezsúfolni a programba. Szeged elsőre nagyon modernnek és tisztának tűnt. Egy rövid mondattal össze tudnám foglalni az első benyomásaimat: hatalmas, szép épületek.
Meg hatalmasak a terek. Minden nagy. A szállásomról gyalog indultam a városba a villamos vonalán, ami átfut a Hősök kapuján. Az ember csak áll és leesik az álla. A boltívet belülről freskók borítják, kívülről pedig a halott és az élő katona szobra.
Aztán megláttam egy nagy fás koszorút, és embereket, akik sürögve töltögették kulacsaikat a közepén álló szobor alatti kút vizéből. Hamar kiderült, hogy ez egy olyan kút a város közepén, amiből valódi földalatti forrásvíz folyik.
Az Öreg hölgyet mindenképp látni szerettem volna. Persze nem egy személyről van szó, hanem Szeged impozáns víztornyáról. Bár
egy összehasonlításban
Tudta, hogy hány hasonló víztorony van még Magyarországon, mint a szombathelyi?
2021.
May
02.
15:24
már tettem említést arról, hogy létezik, de végre élőben is megnézhettem.
A Dóm tér és maga a templom tényleg grandiózus és éppen karácsonyi díszekben pompázott. Áll itt egy óriáskerék is, amire este fel kellett ülnöm. Előbb azonban megnéztem a templom belsejét. Valamiért nagyon tetszenek a freskók, és bizony itt akad bőven. A festett üvegeken beszűrődő fény és a díszítés egészen szemkápráztató.
Már szépen lement a nap, de még nem voltam fáradt, hajtott a kíváncsiság. Biztos önök is tudják, milyen ez.
Mikor már kisétáltam magam, visszatértem a Dóm térre. Meglepő módon már nem égtek a karácsonyi fények. Csak a lámpák, pavilonok és az óriáskerék fényei ragyogtak. Mivel Szombathelyen idén nem lehetett felülni a kerékre, gondoltam, itt bepótolom. Be is álltam a hosszú, kígyózó sorba.
Bár gyönyörű a város felülről, azért eszembe jutott, hogy korábban kellett volna kipróbálnom. Sötétben azért sokkal kevesebbet látni az épületekből, mint gondoltam.
Hamar lepörög a három kör, potom kétezerötszázért. Nem mintha megbántam volna. Sem az óriáskereket, sem Szegedet.
