Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Nem tudnak mit kezdeni a gyermekotthonok a drogproblémával

A nevelők nincsenek felkészítve a drogfogyasztásból fakadó problémák kezelésére, keveset tudnak arról, mik azok a dizájner szerek és milyen veszélyeik vannak. Ritkán van pszichológus vagy addiktológus az intézményekben, akihez segítségért fordulhatnának, jobb híján azonnal mentőt hívnak a gyerekekhez, ha droghasználatra gyanakodnak. Pedig az otthonokban élő fiatalok különösen veszélyeztetettnek számítanak szerhasználat szempontjából: a dohányzás mindennapos, és a dizájnerdrogok is egyre elterjedtebbek körükben. Főleg a lányok kerülnek könnyen bajba, mert ők jellemzően a korábban átélt traumáik és nehéz élethelyzetük miatt nyúlnak a különböző szerekhez.

Gyermekotthonokban élő lányok és fiatal felnőttek szerhasználati szokásait elemezték az Esély szociálpolitikai folyóiratban megjelent friss tanulmányban. A kutatók – Kaló Zsuzsa, Hegedűs Judit, Bihari Zsófia és Szécs Judit – arra voltak kíváncsiak, hogyan jutnak ellátáshoz ezek a lányok, illetve, hogy a gyermekotthonokban dolgozó szakemberek hogyan kezelik a szerhasználatból fakadó problémákat, milyen eszközeik, stratégiáik vannak ezek megoldásához. Az interjúk és a fókuszcsoportos beszélgetések során összesen 25 olyan, 18 és 24 év közötti lányokat, fiatal nőket kérdeztek meg a kutatók, akik korábban éltek gyermekotthonban. A kutatásba bevont 43 szakember nagy része nevelőként dolgozik az intézményekben, de pszichológus, orvos és rendőr is volt köztük. Cikkünkben a tanulmány legfőbb megállapítását és az interjúkból kiemelt idézeteket mutatjuk be.

Több szempontból is érdekes a tanulmány; eleve keveset kutatott terület a gyermekotthonokban élő fiatalok szerhasználata. Azon belül is a lányok helyzetéről esik kevés szó, pedig az az általános trend – nem csak a gyermekotthonokban nevelkedő fiatalokra értve – , hogy bár számszerűen több fiú fogyaszt alkoholt és drogokat, a lányok kezdenek felzárkózni hozzájuk. (A női szerhasználatról ebben a cikkünkben írtunk részletesen .) Másrészt a dizájner szerek megjelenése óta nem készültek felmérések a témában, pedig a biofűhöz és a kristályhoz hasonló pszichoaktív anyagok gyökeresen megváltoztatták a droghasználati szokásokat, ami a fiataloknál érzékelhető leginkább.

Mivel ez egy feltáró jellegű vizsgálat volt, a megjelent vélemények nem az általános képet mutatják be, hanem csupán rámutatnak különböző véleményekre és tapasztalatokra. Ezek alapján célszerű lenne egy országos felmérést készíteni, hogy pontosabb képet kapjunk a probléma elterjedtségéről és a lehetséges megoldásokról

– mondta Kaló Zsuzsa, az ELTE Pszichológiai Tanácsadás Tanszék adjunktusa, a hátrányos helyzetű emberek társadalmi integrációjával foglalkozó AKUT Alapítvány elnöke. (Az állami gondozás problémáiról ebben a cikkünkben írtunk .)

Tehetetlenek a gyermekotthonok

A gyermekotthonban élő fiatalok különösen veszélyeztetettnek számítanak szerhasználat szempontjából: több korábbi kutatás kimutatta, hogy kortársaikhoz képest hamarabb kezdenek el dohányozni, drogozni és alkoholt fogyasztani. Az intézményekben élők háromnegyede naponta dohányzik, nagy arányban próbálják ki a marihuánát, a különböző amfetaminszármazékokat és az extasyt.

A szakemberekkel készült interjúkból mégis az a kép rajzolódott ki, hogy sokszor tehetetlennek érzik magukat az intézmények, ha drogproblémával kerülnek szembe. Jó példa erre, hogy amikor kimenőről vagy szökésből valamilyen szer hatása alatt, esetleg elvonási tünetekkel kerülnek vissza az intézménybe a fiatalok, legtöbbször egy külön szobában helyezik el őket, hogy kialudják magukat. Ritkán van olyan szakember az otthonokban, – pszichológus, addiktológus vagy szociális munkás – akihez segítségért fordulhatnának.

Ha bejött tényleg kicsit részegen, vagy tudjuk, hogy egy héten egyszer elszív egy spanglit és alszik utána, meg folyadékot…, rendben. De azért ez ritka, és akkor nincs más, mint mentő és továbbküldeni...

– mondta egy gyermekotthonos dolgozó.

Másrészt ismereteik sincsenek, hogy kezelni tudják ezeket a problémákat: mik azok az új pszichoaktív szerek, hogyan hatnak, milyen veszélyeik vannak.

Arról beszélnek a fiatalokkal, hogy ne drogozzanak, de ez kevés. Nem ismerik azokat a technikákat, amivel a változásra motiválhatják őket, nem tudják, hogyan segíthetnének nekik problémáik, esetleges traumáik feldolgozásában

– mondta Szécsi Judit, a tanulmány másik szerzője, az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszékének oktatója.

A szakemberek többsége ezért nem kockáztat, és mentőt hív, ha úgy ítéli meg, hogy komolyabb rosszullétről van szó. Találkoztak olyan intézménnyel a kutatók, ahol a 18 év alatti gyerekeknél minden esetben mentőt hívnak, ha felmerül a droghasználat.

Amikor már úgy ítéljük meg, hogy hány, rosszul van, tehát nincs magánál, nem tudjuk… van olyan gyerek, aki félóra alatt kijózanodik, így mondom, kitisztul az agya, de nem tudjuk, hogy mit szívott, ezért ez az egyetlen módja, hogy… Van még sok gyerekünk rajtuk kívül, nem tudjuk megítélni, a felelősség rajtunk van, mentő.

Szécsi Judit szerint ebből is látszik, hogy a mentő kihívása az egyetlen eszközük, ami viszont nem oldja meg a szerhasználati problémát. Ideális esetben a kórházi kezelés után tovább küldenék őket rehabra vagy gyermekpszichiátriára, de ez ritkán történik meg, mivel nincs elég férőhely az intézményekben.

Ritka, hogy ilyen esetekben rendőrt hívnak a gyermekotthonok, csak akkor kötelesek jelzéssel élni a rendőrség felé, ha kereskedelem gyanúja áll fenn. Akkor hívnak még rendőrt, ha a drog hatása alatt álló fiatal agresszív, bántja a társait.

A kamaszgyerekünkre sem hívunk rendőrt, csak mert kezelhetetlen vagy más problémáink vannak vele otthon

– mondta Szécsi Judit, ezzel érzékeltetve, miért rossz ez a gyakorlat.

Az egyik megkérdezett intézményvezető ezért azt a gyakorlatot rendszeresítené, hogy a nevelők kizárólag életveszély esetén hívjanak mentőt, rendőrt pedig egyáltalán nem.

Miért kell bűnözőt csinálni a gyerekből, adjuk meg az esélyt arra, hogy valamiféle segítséggel ki tudjon ebből jönni. ...az én szakmai ízlésemhez az kapcsolódik, hogy nem hívunk rendőrt gyerekre, mert nem hívunk rendőrt gyerekre. Rezsimet építünk, és hogy a rezsim, az fogja fenntartani az intézményt. A szakmai gondolatok kívül maradnak, és marad ez a rigid váz, amit meg lehet sérteni és bűnössé lehet tenni a gyereket. Erre való, másra nem. Szerintem, ha felelősséget vállalunk egy gyerekért, akkor meg kell tudni oldani ezeket a helyzeteket.

Bár vannak prevenciós programok, ezek jellemzően abban merülnek ki, hogy alkalmanként meghívnak egy külsős szakembert megelőző-felvilágosító előadást tartani. A legtöbb, amit prevenció címén tehetnek az intézmények, hogy próbálják különböző tevékenységekkel lekötni a fiatalokat, például kirándulásokkal, filmvetítéssekkel. A szakemberek ezeket is fontosnak tartják, mert tapasztalatuk szerint azok vannak leginkább kitéve a szerhasználat veszélyeinek, akiket nem lehet bevonni ezekbe a programokba.

Akárcsak a szegregátumokban, a gyermekotthonokban is megjelentek és elterjedtté váltak a dizájner szerek. Az alkoholfogyasztás visszaszorult, amit a nevelők azzal magyaráznak, hogy drága, a fiataloknak nincs rá pénzük, ezért inkább a könnyen elérhető, olcsóbb és intenzívebb hatású dizájner szerekhez nyúlnak.

Hát a szegények drogja ez a bio, akik szegények, ezeket a biodrogokat veszik. Akik meg egy kicsit – nem, hogy gazdagok, hanem hogy mondjam?– kicsit jobban megy nekik, ők a füvet, meg ezeket a szpídeket, akiknek meg jól megy, az meg kokainozik. Az a legdrágább. De amúgy így gyerekotthonok között a bio megy nagyon, ugye mert nincsen pénzük

– számolt be tapasztalatairól egy szakember.

Szigorúbb szabályokkal oldanák meg a drogproblémát a nevelők

Mind a szakemberekkel, mind pedig az érintett lányokkal készült interjúkban elhangzott, hogy szerintük csak akkor lép az intézmény, amikor már nagy a baj, egészen addig nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a nevelők, ha valakinek komoly problémái vannak.

A rendszer keretén belül nincs olyan jellegű támogatás a gyerekek részére, amire úgy gondolom, hogy szükséges lenne

– mondta egy szakember. A gondozottak is pontosan érzékelik, hogy nincs elég pszichológus vagy pszichiáter, a gyermekotthonok dolgozói pedig tehetetlenek. Szintén tapasztalatuk volt, hogy ha nagykorúról van szó, az intézmények hajlamosak máshogyan kezelni a drogproblémát, sokkal inkább rájuk hagyják a megoldást.

Nem tudnak mit kezdeni a gyermekotthonok a drogproblémával
Illusztráció

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra