Vas megyei gazdaságával foglalkozó legutóbbi írásunkat azzal fejeztük be, hogy a szakember szerint egészségtelen a megye gazdasága: egyrészt mert roppant módon kitett a járműiparnak, másrészt pedig mert nagyon kicsi a szerepük a hazai közepes és a kisvállalkozásoknak.
„Ha bármi történik a járműiparban, az ostorcsapásként éri a térséget” – jellemezte a helyzetet még a korábbi beszélgetésünk kapcsán Balogh Károly Zsolt, a Vas megyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára.
És hogy mennyire nem elképzelhetetlen az ostorcsapás, arra itt van a legfrissebb szlovák példa. A szomszédok szintén a gépjárműgyártásra alapozták a gazdaságot, és ahol megkezdődött a tömeges leépítés, és ahol már kezdik megbánni a folyamatos béremeléseket.
Ehhez jönnek hozzá a gépjárműipar általános bizonytalanságai.
Ha megnézzük Vas megye gazdasági szerkezetét, ennek fényében akár azt is kiolvashatjuk belőle, hogy egy időzített bombán ülünk.
Miközben a megye 41 ezer vállalkozásának közül 97 százalék (!) kisvállalkozás és hazai vállalkozások foglalkoztatják a munkaerő kétharmadát, addig a mindössze 0,4 százalékot kitevő nagyvállalatok generálják az összes árbevétel több mint a felét, az exportképes vállalkozások 90 százaléka pedig külföldi kézen van.
Vas megyében az ipari termelés több mint a fele (kb. 56%) a nemzetközi folyamatoknak hatványozottan kitett járműgyártáshoz kapcsolódik, és az sem életbiztosítás, hogy a multinacionális cégek között lámpással kell keresni azokat, akik nem beszállítók, hanem saját termékekkel vannak jelen a nemzetközi piacon. (Ilyen például a sokat szapult szombathelyi Falco, a lukácsházi Schott vagy a körmendi ADA.)
Megérdemlik, hogy tudjunk róluk
A Vas megyei iparkamara adatai szerint az itteni 41 ezer vállalkozás közül mindössze 27 darab olyan magyar tulajdonú van, amelynek árbevétele meghaladja az évi egymilliárd forintot.
Sorszám | Vállalkozás | Székhely |
1. | Taravis Kft | Sárvár |
2. | Hétforrás Zrt | Szombathely |
3. | Liss Kft | Répcelak |
4. | Gravitáció Kft | Szombathely |
5. | Harmadik Forrás-Coop | Szombathely |
6. | Rábaparti Járműjavító Kft | Körmend |
7. | Domino Trans Kft | Viszák |
8. | Duna Coop Kft | Szombathely |
9. | Sághegy Kft | Kemenesszentmárton |
10. | Miell Quality Kft | Vasvár |
11. | Autófókusz Kft | Szombathely |
12. | Sárvári Mezőgazdasági Zrt | Sárvár |
13. | AKMÉ Kft | Szombathely |
14. | PVS-Hungary Kft | Celldömölk |
15. | Concordia Kft | Szombathely |
16. | Szombathelyi Coop Zrt | Szombathely |
17. | Pandan Kft | Szombathely |
18. | Babati és Társa Kft | Körmend |
19. | WestRoll Kft | Szombathely |
20. | Mezort Zrt | Sárvár |
21. | Vasi Árcsi Kft | Szombathely |
22. | Autó Baumgartner Kft | Szombathely |
23. | Lorry GM Kft | Körmend |
24. | Sabina Zrt | Szombathely |
25. | Domino Logistic Kft | Viszák |
26. | Vasi Árcsi Építőipari Kft | Szombathely |
27. | Szombathelyi Tangazdaság Zrt | Sárvár |
Sajnos jelenlétük inkább kuriózum, semmint általános. Pedig az ilyen és ehhez hasonló vállalkozások stabilizálnák a helyi gazdaságot, lehetnének partnerei a külföldi multiknak, nőhetnének fel a nemzetközi piacokhoz.
Egymásra épülő gondok sorozata
Ahogy korábban jeleztük, egyetlen lehetséges út van: a magyar tulajdonú közepes és kisvállalkozások megerősítése, felfuttatása.
Elég szomorú, hogy három évtizeddel a politikai és gazdasági rendszerváltás után még mindig ezt kell hajtogatni, de tényleg nincs más megoldás.
Új Haladás-stadion és fociakadémia nélkül túl lehet élni valahogy a hétköznapokat, de egy megroggyant gazdasággal hirtelen olyan problémák zúdulhatnak ránk, amire már csak az idősebb korosztály emlékszik.
Az alapprobléma az, hogy létező szocializmus öt évtizede felszámolta a kis- és középvállalkozások működtetéséhez szükséges tőkét, hagyományokat, világlátást, tudás- és kapcsolatrendszert, amelyek oly remekül működnek a szomszédos Ausztriában.
Ezek a kisvállalkozási „hozzávalók” aztán azóta sem lettek pótolva, és nem feltétlenül a vállalkozások hibájából.
Az állam jobb esetben levegőnek, rosszabb esetben „fejőstehénnek” nézte, nézi eddig a hazai kicsiket, akiknek nem az volt a legfőbb gondja, hogy képezzék magukat a menedzsment, vállalkozási és piaci ismeretek terén, hanem hogy valahogy kiizzadják a megnyomorító terheket, befizessék az aktuális csekkeket. Mert az állami – és egyéb - csekkek valahogy mindig sűrűbben érkeznek, mint a segítség.
Közben kialakult a magyar vállalkozóról az ügyeskedő simlis képe, amelynek valami valóságalapja persze van, merthogy másként nem lehet megélni a piacon, de amely képet soha nem próbált megváltoztatni az aktuális politikai hatalom.
Ez utóbbi láthatóan a multinacionális cégek mellett tette le a garast.
De hiába voltak megállapodások az ide beruházó világcégekkel, hogy majd ennyi vagy annyi magyar beszállító lesz, valójában ezeket a megállapodásokat soha nem ellenőrizte senki.
A multiknak meg az a kényelmesebb, hogy hozzák magukkal külföldről a saját udvari beszállítókat, tovább erősítve a szigetszerű működésüket.
A magyar közép- és kisvállalkozásokat ugyanakkor egy újabb gond is sújtja.
Az új generáció már nem biztos, hogy szeretné folytatni szülei kisvállalkozását. Miért is kínlódjon napi 10-12 órát, amikor beülhet egy multinacionális cég légkondicionált irodájába vagy Nyugat-Dunántúlról átjárhat egy osztrák Billába árufeltöltőnek, dupla annyi pénzért.
Ennek a megannyi problémának és kérdésnek tükrében különösen érdekes az a kormány számára készülő 160 oldalas előterjesztés, amely a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésének stratégiájáról szól és elvileg a 2030-ig jelölné ki az utat. Ennek részleteire és Vas megyei fogadtatására még visszatérünk.