Hagyomány, hogy Szombathely polgármesterével minden év végén leülünk egy évértékelőre. Az idei beszélgetésnek különös apropót adott a Hende Csabával készült interjúnk: Szombathely országgyűlési képviselője ugyanis több témában is megszólította Hende Csaba: „Legfőbb ideje, hogy kitegyük ezeket az asztalra” 2023. December 13. 18:30 Nemény Andrást. A találkozóra a Szimfónia Kávézóban került sor, ahol a kávé mellett karácsonyi dekoráció és kellemes meleg várt ránk.
A város első embere gyalog, kíséret nélkül érkezik a helyszínre, láthatóan jókedve van, de az is látszik, jólesik leülnie. Ketten is kérdezzük, több mint egy órán keresztül.
Fáradtnak tűnik.
Szerintem ez természetes. Egy polgármester bizonyos szempontból olyan, mint egy kutya: akkor boldog, ha fáradt, merthogy sok dolga van. Én most a Micimackó Óvodából jövök, reggel a papi idős otthonban kezdtem, este pedig KISZ-karácsonyra megyek. Hamarosan édesanyám születésnapját ünnepeljük, a családdal együtt elmegyünk ebédelni.
Hány rendezvényre megy egy nap?
Ebben az időszakban sokra, van, hogy nyolcra is.
Fontos mindegyikre elmenni?
Várnak, hívnak, és ha azt kérik, hogy mondjak néhány szót, akkor azt is szívesen teszem.
Néhány napja jelent meg a Nyugat.hu-n a Hende Csabával készült interjú Hende Csaba: „Legfőbb ideje, hogy kitegyük ezeket az asztalra” 2023. December 13. 18:30 , amelyben hosszan és több témában is meg lett szólítva.
Az emberi minősítéseket tartalmazó kijelentésekre nem kívánok reagálni, mert azok nem viszik előre a város ügyeit, ezekhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy boldog karácsonyt neki is. Amire szeretnék reagálni, azok a közpénzt érintő kérdések. Ilyen például a balogunyomi kerékpárút, és Hende Csaba pontosan tudja, hogy nem mond igazat az építkezés késéséről. A Nyugaton is megjelent, hogy az úthoz negyvenvalahány ingatlant kellett megvásárolnunk, illetve kisajátítanunk, és arról sem tehettünk, hogy a GYSEV az utolsó bejáráson visszavonta 
Honnan jött a Szombathely és a Balogunyom közötti bicikliút 70 milliós pluszköltsége? 2021. December 10. 07:32 a korábban az engedélyezési eljárás során kiadott kezelői hozzájárulását, mivel az érintett szakaszon a kivitelezést jelentősen befolyásoló fejlesztéseket hajtott végre. Így újra kellett terveztetnünk a vasúti átjáróval érintett részt, amit saját pénzből meg is tettük, és kiírtuk a közbeszerzést is.
A szombathelyi önkormányzat miatt az építkezés egy percet sem késett, hogy a kampány miatt én visszatartottam valamit, teljesen valótlan állítás. Az aktuális kivitelezési árak pedig nagyban függenek attól, hogy milyen építőipari kapacitás van lekötve a környéken. Mi is örültünk, hogy olcsóbb lett a kerékpárút a tervezettnél.
A polgármesteri működésének egyik kezdeti alapelve volt a megbékélés, hogy ünnepségeken, eseményeken együtt vegyen részt a kormánypárti politikusokkal, hogy mindenkivel hajlandó leülni tárgyalni. Nem gondolja, hogy ez stratégia zsákutca, mert a magyar politika nem így működik?
Nekem alapvetően pozitív tapasztalataim vannak. Az elmúlt négy évben számos államtitkárral és miniszterrel találkoztam, szerintem sokkal többel, mint a fideszes elődöm, és nem eggyel nagyon jó a kapcsolatom. Hogy Hende Csabával így alakult a viszonyom, arról nem tehetek. De nem adom fel, lesznek olyan közös ügyek, ahol mindkettőnknek ugyanaz az érdeke. Amikor 2019-ben, egy nagyon csúnya, személyemet célzó kampány után megtudtam, hogy polgármester lettem, egy perc múlva kimentem nyilatkozni a sajtónak, és azt mondtam, hogy a város érdekében húztunk egy vonalat, innentől előre nézünk, és Hende Csabával együtt kell működnünk. Ehhez képest meg kell nézni, mit mondott ő azon az országgyűlési választások utáni videóüzenetében, hogy új többség van, hogy ők jönnek, mi már ne nagyon csináljunk semmit. Most meg azt mondják, hogy vissza akarják szerezni a várost - maguknak! Érdemi különbség. Én hiszek abban, hogy június 9-én eljön az igazság pillanata, és a választók elmondják, mit gondolnak minderről. Én vállalom a felelősséget az eredményért, ha kudarc lesz, levonom a politikai következtetést, és bízom benne, hogy Hende Csaba mint választókerületi elnök ugyanígy tesz. És akkor így vagy úgy, de új élet kezdődik Szombathelyen.
Konkrét kérdések hangzottak el a 99 Mozgalommal való kapcsolatáról.
Szimbolikusan támogattam a pártok feletti mozgalmat, mint sokan mások. Ez a gyakorlatban abban merült ki, hogy egyik rendezvényen ott voltam, mert hívtak, részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen. Aztán elhalt az egész. Nemhogy a vezetőségben nem voltam ott, még tag sem voltam az egyesületben. Hogy mi történt, nem tudom, nem is igazán vagyok képben, azt látom, hogy ez egy erősen épített történet lesz és Budapestre irányul, de fogalmam sincs, mi lesz a vége.
Az biztos, hogy nagy aránytalanságok vannak, a kormánypártokat támogató civil szervezetek például mindent megtehetnek, míg az ellenzékieknél teljesen más a helyzet. Az is furcsa, hogy a kormány hoz egy szuveneritásvédelmi törvényt, közben hatalmas összegekkel támogat külföldön működő pártokat, szervezeteket.
Valóban járt annak idején Hende Csaba lakásán?
Igen, de nyilvános történet volt az is. Az Aptiv éppen költözni készült 
Papíron Írországba költözik az Aptiv jó része, ami újabb mély sebet ejt a szombathelyi költségvetésen 2021. January 27. 19:08 papíron Írországba, ami nagy bevételkiesést okozott a városi költségvetésnek. Láttam, hogy ezt városi szinten nem tudjuk kezelni, így Hende Csaba segítségét kértem. Azt mondta, találkozzunk a lakásán. Normális beszélgetés volt, valóban próbált segíteni. Ez nem sikerült ugyan, de jó irányba indultunk, mindig megmutatta az sms-eket, hogy hol tart az ügy. Akkor szakadt meg a kapcsolat, amikor a kormánypárti települések kaptak 1,4 milliárdot, mi pedig nem. Kérdeztem, mit mondjunk erről, és az a válasz jött, hogy mondjak, amit akarok. Innen változott meg a viszonyunk. Én később elmondtam nyilvánosan, hogy az az ő lakása, igaz, más összefüggésben. Amikor mi a szentkirályi, ő pedig a kórház melletti hidat szerette volna felújítani, megjegyeztem, hogy nem abban kell gondolkodni, ami a legközelebb van a lakásához, hanem ami a legrosszabb állapotú. Erre Hende Csaba közölte, nem ott lakik, hanem a Csónakázótónál. Aztán amikor kiderült, hogy az a ház ki van adva vendégmunkásoknak, azt bizonygatta, hogy mégis a kórháznál lakik. Mindez megjelent a sajtóban.
Abban igaza volt, hogy az első kapcsolatfelvételnél az e-mail elkeveredett. Kolléganőm akkor bocsánatot kért, én pedig a közgyűlésen mondtam el, hogy mi történt és ezért elnézést kértem. Ennél többet nem tudok tenni ebben a történetben. Ami sérelmeket Hende Csaba felsorolt az interjúban, azok a sérelmek leginkább az ő fejében vannak.
Ön azt mondja, nagyon jól együtt tud dolgozni miniszterekkel, államtitkárokkal. De amikor elmegy ilyen helyekre tárgyalni, azzal a hatalommal kell együttműködnie, aminek egyrészt nem biztos, hogy osztja az irányvonalát, és ami még aggasztóbb, senki nem tudja, merre visz ez az út.
Ezek egyrészt nem politikai egyeztetések, másrészt amikor valaki polgármester lesz, át kell gondolnia, mit szeretne ezzel a helyzettel kezdeni. Szombathelyen 2019-ben igen szoros választási győzelem volt a mienk, sokan támogatták Balázsy Pétert, a jobboldal polgármesterjelöltjét és a képviselőjelölteket is. Én komolyan gondoltam és gondolom most is, hogy az egész város polgármestere vagyok, így nem csinálhatok egy ellenzéki fészket Szombathelyből, mert az a város fejlődését akadályozza. Vannak, akiknek a pártpolitika a felelőssége, nekem az a feladatom, hogy a lehető legjobban vezessem a várost. Már csak azért is, mert példa lehetek arra, hogy nem kell félni attól, hogy egy ellenzéki politikus kerül városvezető pozícióba. Ettől ugyanis nem összedől egy város, hanem éppen ellenkezőleg, sok új dolog érkezhet. Hiszek abban, hogy mi kreatívabbak tudunk lenni, mert nincs meg az a szorongásos megfelelési kényszer, ami a kormánypárti polgármesterekben, döntéshozókban megvan. Nekünk „csak” a szombathelyieknek kell megfelelnünk. Egyébként államtitkári szinten soha nem éreztem politikát, mindig szívesen segítettek. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszterrel is kimondottan jó a viszonyunk.
Olyan dilemmák persze vannak, mint amikor a Megyei Jogú Városok Szövetsége – az én kezdeményezésemre – egyhangúlag elfogadott egy dokumentumot, amiben kértük az EU-t, hogy Magyarország kapja meg az uniós forrásokat. Meg kellett győznöm az ellenzéki polgármestereket, hogy ez közös érdek, más a felelőssége a pártoknak, és más nekünk.
Anélkül, hogy nyelvészkednénk: van még értelme annak a szónak, hogy ellenzéki?
Polgármesterek vagyunk, akiket az ellenzéki pártok is támogattak erre a pozícióra.
Igen, de mégis valamennyire belesimulnak a hatalmi gépezetbe.
Akkor mondjuk azt, hogy szabad polgármesterek. Nagyobb a mozgásterünk, saját felelősségünkre tudunk szabad döntéseket hozni, ki tudunk próbálni olyan dolgokat, amelyeket máshol nem engednek. Az is igaz, vannak nagyon jó kormánypárti polgármesterek.
Tudna mondani egyet?
Ilyen a székesfehérvári Cser-Palkovics András, akitől sokat tanultam. De jó polgármesternek tartom a zalaegerszegi Balaicz Zoltánt és a veszprémi Porga Gyulát is. Persze, amikor ilyet mondok, nem örülnek az ottani ellenzéki pártok, de a hitelességhez ez is hozzátartozik.
Nemrég valaki azt mondta, két ellenzéki polgármester van, aki egy új, jól működő rendszert épített ki, és Szeged mellett Szombathely lett megnevezve.
Én látok más kiváló ellenzéki polgármestereket is például Pécsett és Érden. Mi talán annyiban mások vagyunk, hogy már a választási kampányban egy csapat voltunk, nálunk nem voltak pártok, és azóta is nagyon erős bizalommal és hittel dolgozunk együtt. Négy év alatt nem volt olyan konfliktus, ami kintről látszott volna, amire az a magyarázat, hogy belül sem voltak olyan konfliktusok, amelyeket nem tudtunk volna emberileg kezelni és egy kézfogással rendezni. Egyetlen frakcióülésen sem jön elő, hogy az én pártom ezt vagy azt szeretné csinálni, inkább egymás segítik a képviselők. Négy év alatt egyszer sem csaptuk be egymást, ami a politikában nagyon nagy szó.
Térjünk át az aktuális ügyekre. A Styl-gyár esetében úgy tűnik, elérkeztünk a végjátékhoz. 150 ember dolgozik, vagy inkább dolgozott a cégnél.
A cég még Puskás Tivadar polgármestersége alatt lett mesterségesen megtámogatva, úgy, hogy az önkormányzat sem tudta, hogy mi történik. Szerintem az akkori támogatás egy átfutó tétel volt, valójában a felszámolót akarták megmenteni. Ha nem történik meg, az igazság pillanata már akkor eljött volna. A mostani tulajdonosok sok pénzzel tartoznak a városnak az elmaradt bérleti díjak miatt. Mi eddig – tekintettel a dolgozókra - úgy segítettük a céget, hogy átütemeztük a tartozásokat. Nem tartom korrekt embereknek a tulajdonosokat, számtalanszor állítottak valótlanságokat az elmúlt időszakban, miközben reménytelen helyzetbe hozták a Stylt. Mivel magáncégről van szó, nem tudunk segíteni, egy lyukas hordóba nincs értelme vizet önteni, és ebben a történetben szerintem a kormánynak sincs felelőssége.
Valószínűleg azért került a cég a figyelem központjába, mert mégiscsak egy szombathelyi márkáról, az egykori könnyűipar zászlóshajójáról van szó. Arra mekkora az esély, hogy a munkaerőpiac felszívja a munkájukat elvesztő Styl-dolgozókat?
Biztos vagyok benne, hogy tudnak munkát találni az ott dolgozók. Mi most egyéni segélyekkel próbálunk segíteni, többen megjelentek már nálunk.
Egy másik kritikus kérdés a Haladás ügye.
A labdarúgócsapatnak Homlok Zsolt a többségi tulajdonosa és ott is hitegetés történik. Nagyon szomorúnak tartanám, ha magánélet okok miatt esne el forrástól a Haladás, de nem tudom kizárni, mert egy irracionális rendszerbe egy ilyen történet is belefér. A magyar foci a NER játszótere egyben felsőbb tagjainak státuszszimbóluma. Ebbe a versenybe önkormányzatok nem tudnak beszállni, egyszerűen nincs rá pénzük. Mint kisebbségi tulajdonos összehívtuk most a taggyűlést, de az biztos, hogy ezt a csapatot a város több száz millió forinttal nem tudja támogatni, ami összeg csak arra kellene, hogy ezt az évet lezárják, ráadásul a többségi tulajdonos arra költené, amire akarja.
Valamennyi anyagi felelőssége van a városnak ebben a helyzetben?
Szombathely teljesítette a rá eső befizetéseket, a kifizetetlen számlák a várost nem terhelik.
Felmerült akár formálisan, akár informálisan, hogy a város teljesen kiszáll a csapatból?
Közgyűlési döntés volt, hogy maradjunk a cégben, hogy valami rálátásunk legyen az ügyekre. Maga a cég bedőlhet, de a Haladás-brand továbbra is fontos nekünk, ha kell és lehetséges, újragomboljuk a kabátot.
Több helyről is hallottuk, hogy nagyon nehéz anyagi helyzetben van a szombathelyi színház.
A színházban rendkívül tisztességesen zajlik a gazdálkodás, a gazdasági vezető egy szigorú, precíz ember. Ugyanakkor kevesebb az emberek pénze, kevesebb bérlet fogy, elfogytak az intézmény tartalékai, ami több területen is feszültségek okoz. Mivel a központi támogatás nem nő, így a városnak kell jobban a zsebébe nyúlnia. Most úgy számolok, a jövő évi költségvetésben körülbelül 50 millió forinttal többet kell a színháznak adni. Megérdemlik, mert jók a darabok, jó a szakmai munka és a közösség.
Úgy tűnik, hogy elhalt a szál az idetelepülő nagy kínai cég ügyében. És mi van a svájciakkal, akik korábban érdeklődtek?
A kínaiak végül nem jelentkeztek, a svájci történet még nyitott. Nagy a felelősségünk, hogy milyen cégeket engedünk ide, mert ezek a döntések évtizedekre meghatározzák Szombathely jövőjét. Nemcsak akkumulátorgyár nem kell a városba, de olyan cég sem, amely sok ezer fő külföldi munkaerőt igényel. Olyan sem kell, amely környezetterhelő. Kényes téma a vendégmunkások ideérkezése, abban az értelemben, hogy az ideérkező vendégmunkásokkal leszerződik egy cég két-három évre. De ha változik a gazdasági helyzet, és nincs szükség ennyi munkásra, akkor a magyarokat bocsátják el. Már tudok olyan cégről, ahol ez a kérdés felmerült. Az a baj, hogy a magyar alkalmazottaknak nincsenek valódi érdekérvényesítő szervezeteik, ráadásul az elmúlt tíz évben a munka törvénykönyvét mindig úgy módosították, hogy kevesebb joga legyen a munkavállalóknak. Aki külföldi idejön dolgozni, az érthetően mindent elvállal, hisz csak a pénz motiválja. A magyar munkavállalóknak itt él a családja, szeretnének velük is minőségi időt tölteni, de nem védi őket igazán semmi.
Az egyre egzotikusabb országokból érkező vendégmunkások korábban csak érdekesek voltak, de most már olyan sokan vannak, hogy felmerül a kérdés, hogy átírják-e a város hangulatát, kultúráját.
Amennyire látom, meglehetősen kis mozgásterük van a munkahelyük és a lakóhelyük között. A karneválon láttam őket nagyobb létszámban, ott lelkesen integettek. Eddig érdemi negatív visszajelzés nem érkezett, figyelemmel kísérjük a jelenlétüket.
Nemrég született egy döntés, hogy a belvárosban élők immár két autót parkoltathatnak a közterületeken jelképes áron. Ez a könnyebb út. A politikusoknak és az újságíróknak az lenne a dolguk, hogy szembesítsék az embereket, hogy mi is várható a világban néhány évtizeden belül.
Ez egy évre szóló döntés, megnézzük, mi történik valójában. A mi tudásunk szerint nincsenek olyan sokan a belvárosban, akik a második autóra vettek bérletet. Ezek az autók eddig is belvárosban voltak, vagy máshol, ahol szintén parkolókat foglaltak. Érdemben szerintem nem változik a helyzet, ha tévednénk, akkor újragondoljuk.
Nem a technikai lebonyolítással, hanem az üzenettel van gond.
Korábban a magas parkolódíjakkal próbáltuk a belvárosból kiszorítani az autókat, ennek viszont az ott lakók voltak a kárvallottjai. Őket próbáljuk most ezzel kompenzálni.
Ha már év végi beszélgetés, akkor mi az, ami a legjobban megütötte 2023-ban?
A kolléganőm halála. 41 éves volt, mindenki nagyon szerette. Az összes önkormányzati dolgozó előtt a jegyzőnek és nekem kellett mondanom egy búcsúztató beszédet. Nagyon nehéz percek voltak, most is nehéz erre gondolni.
Akkor már megkérdezzük az év sikereit is.
Lehet mondani magánéletit is?
Természetesen.
Akkor az, hogy nemcsak azt látom a lányaimon, hogy sikeresek, de azt is, hogy nagyszerű emberek lettek.
Mennyi idősek most?
19 és 23. A „kicsi” most kezdte a budapesti ELTE-n angolul a nemzetközi tanulmányokat, a nagyobbik most készül a mestervizsgájára ugyanezen a szakon, csak Sopronban. Mikor velük beszélgetek, az mindig feltölt, és ebben az évben szerencsére sok ilyen alkalom volt. De a mikulással való pingpong sem volt rossz.
Igen, ez utóbbi médiatörténeti pillanatnak számít. Mennyire kell egy politikusnak médiasztárnak lennie?
Ez nem sztárság, hanem közvetlenség. És annak érdemes ezt a stílust megmutatnia, aki valóban ilyen. Ezek a pillanatok nem megrendezettek, hanem csak úgy jönnek. Szeretek nevetni és ha alkalom van rá, nem fogom vissza magam: a közmeghallgatást majdnem meg kellett szakítani, annyira nevettem.
Jövő nyáron önkormányzati és EP-választások lesznek. Milyenek az előjelek?
Mi tudjuk, hogy mit szeretnénk Szombathelyen csinálni, már megterveztük a kampányt is. Megmutatjuk, mit dolgoztunk ez elmúlt években és elmondjuk a terveinket is. Ez utóbbiak között vannak fejlesztések, gondoskodási elemek és szabadidős programok is. Semmiféle negatív vagy gyűlöletkeltő üzenetet nem fogalmazunk meg, és bizakodom, hogy a másik oldal is hasonlóan gondolkodik, főleg, ha nem hajtja őket valaki más irányba. A legutóbbi közgyűlés hangneme is igen békés volt. Az EP-kampánytól jobban félek, merthogy az valószínűleg a félelemre építő központi kampány lesz, amire rezonálnak majd az itt lakók is.
Ezek szerint már tervezi az új ciklust is. Nagyon jó lenne, ha lenne egy ember vagy akár osztály, ami egységben látná a város működését, és megoldaná azokat a problémákat, amelyek irritálják az embereket. Hogy felújítják az uszodát, de a szauna vagy a vizes helyiségek maradnak a régiek, hogy a Romkertnek nem látható a mozaikja, hogy nincs üzemelő vécé a Csónakázótónál. Hogy nem áll össze egy egységes városmarketing, így a legnagyobb szállodák üresen állnak.
Részben jogosak az észrevételek, leszámítva, hogy a rendszerváltozás utáni talán legnehezebb önkormányzati ciklus vége felé vagyunk: Covid-járvány, háborúk energiaválság. Ezek tükrében célszerű értékelnünk a feladatokat és az eredményeket. Az itt felsoroltak különböző ügyek, amikre nem nagyon volt ráhatásunk, vagy lehetőségünk fókuszálni rájuk. Ugyanakkor a ciklusban nagyon sokat dolgoztunk csendben: az út-körforgalomépítésektől kezdve az egészségügyi ellátáson át a nagyon változatos kulturális- és sportrendezvényekig számos fejlesztést hajtottunk végre. A városmarketing valóban nem volt a fókuszban, de következő ciklusban már több energiánk lesz arra is, és erre meg is van a tervem, Szombathelyt kifelé is megmutassuk.
