Nemesmedves, az április 4-ről híres falu

- Jót tesz a legenda a falunak, sokan jönnek ide – mondja egy fiatalasszony. A Lord is koncertezett itt, a harckocsi mellett, egy régi április negyedikén.

Amikor megállunk a Nemesmedves tábla mellett, az autó hangjára egy fiatalasszony jön ki az első házból. Mást nem is látunk, pedig péntek délután van, hat körül jár. Nem csodálkozik, amikor meglátja a fényképezőgépet, azt mondja, sokan járnak erre fotózni, nézelődni, máig van hírneve a falunak.

Él még a legenda

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

És sokan vannak, akik egykori katonaélményeiket akarják feleleveníteni, hiszen a volt határőr laktanya épülete ma is áll. Nem tudunk közelebb férkőzni, magas kerítés, vaskapu zárja a területet. Megkérdezzük, hogy él-e még az április 4-i nemesmedvesi legenda.

- Hogyne élne – jön a gyors válasz. - Pedig mindenki tudja, hogy nem igaz, de a falunak jót tesz, elviszi a hírét, sokan jönnek ide. Éppúgy, mint maguk – mosolyog. Nem meséljük el, hogy ez nem ilyen egyszerű, e sorok írója Szentgotthárdon cseperedett fel, és a gotthárdi általános iskolások rendszeresen jártak Nemesmedvesre, biciklivel, hiszen alig 15 km az út.

Nekünk ez egy jó hangulatú kirándulás volt, persze úttörőnyakkendőben, mozgalmi nótákat énekelve, a dicső szovjet hadsereget éltetve. Fel sem fogtuk, miről szól a dolog, örültünk a harckocsinak, az iskolai szünetnek, a jó időnek. Életünk része volt, amit cseppet sem bántunk, a tévében meg néztük a szovjet háborús filmeket, és a szovjet katonákkal azonosultunk, nem amerikai szuperhősökkel.

Volt, amikor csak négyen lakták

A II. világháború, pontosabban a kommunista hatalomátvétel után döntött úgy a politika, hogy meg kell határozni a magyarországi harcok kezdetét és végét. Nagyjából követték is a tényleges történetet, de leegyszerűsítették. A legenda szerint a Vörös Hadsereg 1944. szeptember 23-án, Battonyánál lépett az ország területére, és – miután a német hadsereget kiűzték – 1945. április 4-én Nemesmedvesnél hagyta el a front az országot.

A történet – ahogyan az szokás – részigazságokat tartalmaz. A front valóban ebben az irányban haladt, azzal a vitával mi most nem foglalkozunk, hogy felszabadítás vagy megszállás történt-e. Az viszont biztos, hogy még április 11-12-én is dörögtek a fegyverek az osztrák határ melletti magyar területeken.

Nemesmedves viszont kétségkívül profitált a hivatalos legendából. A kommunista uralom negyven éve alatt a falu elzárt területnek számított, csak külön engedéllyel lehetett idelátogatni, volt időszak, amikor csupán négyen lakták. Április 4-én aztán kinyitották a virtuális kapukat, és komoly ünnepségek zajlottak itt. Persze, a falu körül járőröztek a határőrök, nehogy valakinek eszébe jusson, hogy megpróbáljon átjutni a szögesdróton.

A falu névjegyévé vált, II. világháborús, T-34-es szovjet harckocsi még valamikor a 60-as évek végén került a faluba. A tank állítólag részt vett a harcokban is, persze, a motort és a fegyverzetet kiszerelték belőle. Jelenleg is a Honvédelmi Minisztérium tulajdona, úgy tudjuk, időnként érdeklődnek is utána.

A Lord is koncertezett itt…

Annak idején az általános iskolás gyerekeknek a tank volt a legfontosabb, fel is fedeztük minden zegét-zúgát, ami nem sokat jelent, hiszen nem nagy a belseje, még üresen is éppen elfér benne négy ember. Ennyi volt ugyanis a személyzete, belegondolni is szörnyű, hogy ebben kellett harcolni, átvészelni a csatát.

1985 újabb nevezetes dátum, a negyvenéves évfordulóra hatalmas ünnepséget szerveztek. Magas talapzatra helyezték a felújított tankot, emléktáblát avattak, és egy kopjafa erdőt, ahol minden kopjafa egy-egy megyét képvisel. Az ünnepi műsort a szentgotthárdi gimnázium diákjai adták, aztán jött Boros Lajos daltulajdonos egyszál gitárral, majd a Lord koncertezett.

Azon a napon történt, hogy egy jó alakú, feszülős farmert viselő lány elhatározta, hogy virágot tesz a tank ágyúcsövébe. Fel is mászott, lovaglóülésben elhelyezkedett a csövön, és elindult kifelé. De aztán megijedt, hiába, jó négy-öt méteres volt a mélység alatta, elkezdett visszacsúszni. Jött alulról a biztatás, erre megint elindult, aztán megint vissza. Két rendőr figyelte alulról, ahogy előre-hátra csúszkál a csövön, majd az egyik megszólalt: - Ne csúszkáljon rajta, kislány, mert még elsül.

A háromfős képviselő-testület

A koncertszínpad helyét nehezen találjuk, 26 év alatt jócskán megnőttek a fák. Az emlékhely azonban teljesen rendben van, látszik, hogy gondozzák, szépen nyílnak a virágok. Az állami lobogó kicsit megviselt, hiába, ki van téve az időjárásnak. Olvasható, tiszta a tábla és frissen vannak mázolva a kopjafák is.

Kicsit arrébb újnak tűnő épületet pillantunk meg, kiderül, egy német család állíttatta 1997-ben az emlékkápolnát, rajta magyar helyesírással írt német nevek. Nemesmedves lakói többségében német nemzetiségűek voltak, ami nem ritka ezen a vidéken, Körmendtől Felsőszölnökig. A háború után aztán – éppúgy, mint az ország többi részein – a kollektív bűnösség jegyében kitelepítették a németeket, ekkor csökkent drasztikusan a falu létszáma. Az egykori sváb házak már nem állnak, helyüket a fű is benőtte.

De vannak új házak is, a régiek jó részét is felújították. Nemesmedves egyáltalán nem tűnik haldokló településnek, noha régebben szóban sokan temették már. Jelenleg alig húszan laknak a faluban, de van egy varrodájuk, ahová a szomszédos falvakból is járnak dolgozni. A képviselő-testület létszáma két fő, a harmadik a polgármester. Hivatal nincs, a rábagyarmati körjegyzőséghez tartoznak.

Figyelmes vendéglátók

A házaknak csak egy része épült az út mellé, a település stílusában keverednek az őrségi szeres jellemzők és a hegyközségi szerkezet. Egy utcája van, az is alig száz méteres, a domboldalra és a völgyben álló házakhoz bekötőutak vezetnek. Nincsenek távolságok, így hangulatos az egész.

Nem látunk senkit a házak között, a távolban füstölög az egyik ház kéménye, arrébb egy nagyobb épület előtt autó áll, de nem tudunk senkivel beszélgetni. Visszasétálunk az emlékhelyhez, mellette egy kisebb, réselt harang állványon. A felirat szerint adomány, az 1985-ös ünnepségre a réselt harang feltalálóitól. Mellette park, nagy füves területtel, tűzrakó hellyel, padokkal. Figyelmesek a helyiek, még tűzifa is van, szépen összerakva, az asztalokon hamutartó, figyelmeztetve, ne dobáljuk el a csikket.

Esőbeálló, benne megint csak padok, mellette egy lengőteke, itt vannak a bábuk is, látszik, nem féltik őket. Néhány méterrel arrébb kis mesterséges tó, elkerítve, találgatunk, de nem jövünk rá a céljára. Pedig felmerül bennünk a halastó, ami nem valószínű, hiszen fóliázva van az alja, talán lubickoló nyárra, de ezt sem hisszük el igazán.

Ahol természetes a fácán

Vannak egyébként, elsősorban Szentgotthárdról, akik a mai napig is kijárnak ide április 4-e közelében. Főznek, szalonnát sütnek, piknikeznek. Semmi ideológiai töltet, csak a megszokás, és valószínűleg a környezet vonzása, még ha ezt nem is biztos, hogy bevallják. Mert valóban szép a környezet, erdők között, kis patakkal, rengeteg fával, jó a levegő, hatalmas a csend.

A pihenőhely sarkán kártyás telefonfülkét látunk, kipróbáljuk, van benne vonal, nem sokkal arrébb postaláda. Azért ha minimális is, de van szolgáltatás, igaz, a mobiltelefon átállt az osztrák hálózatra.

Még egyszer körbenézünk, lassan sötétedik, ideje indulni. Az erdei úton Vasszentmihály felé autózunk, amikor fácán fut át előttünk. Fotósunk csodálkozik, pedig ez errefelé teljesen természetes.

A végére egy kis retró, mozgalmi nóta április 4-ről. Ezt is üvöltötte teli torokból a diáksereg anno, anélkül, hogy tudta volna, miről is szól.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kapcsolódó cikkeink

Babgánica almakompóttal – ahogy Szentpéterfán szeretik (Faluriport)

Külön kis világ ez, ahol a fiatalok horvát zenét hallgatnak, a focipályán meccs alatt horvát zene szól. A fél falu - mesélik - 1956 után disszidált...

Rumba, Rumba centrumba – Faluriport a Rába bal partjáról

A hivatal előtt találni némi életet, épp aszfaltoznak. A helyiek a traktorok mellett a munkálatokat nézik, közben a focicsapat hétvégi szereplését ecsetelik. - fotósunkkal Rumban és Zsennyén térültünk- fordultunk.

Hét dombra épült, mint Róma - Fotóriport Vasvárról

Milyen hely Vasvár? – firtatjuk a piacon. Egy középkorú nő szóba is áll velünk, ő gyüttment: szép hely, de nagyon zárt. A fiatalok törölközőkkel a kézben: Milyen is? Unalmas, de jó hogy van strand…

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet