Nyáron több hajléktalan választotta a szombathelyi Éhen Gyula teret alvóhelyéül, amivel több ott lakót és arra közlekedőt is megbotránkoztattak. Erről mi is beszámoltunk 
Elpilledt emberek hevertek a fűben a szombathelyi vasútállomásnál 2024. July 21. 22:09 korábbi írásainkban. Az ügyből végül lakossági fórum lett 
Részben a cikkünk nyomán tartottak lakossági fórumot a szombathelyi Éhen Gyula téren 2024. September 12. 06:10 . Mivel ezek után szerettünk volna egy teljesebb képet kapni a szociális ellátórendszerről, ezért felkerestük Németh Klárát, a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft. (röviden és a továbbiakban: FÉHE) ügyvezető igazgatónőjét, aki kollégái társaságában válaszolt a kérdéseinkre.
Az interjún részt vett még Bencsics András, a hajléktalanszálló vezetője és szakmai felelős intézményvezető, illetve Vass Péter és Kovács András, az utcai szolgálat munkatársai.
Mi a FÉHE profilja? Hogyan épül fel ez a szervezet pontosan?
A FÉHE Kft. hajléktalan embereknek illetve fogyatékossággal élőknek nyújt szociális ellátásokat és biztosítja a szolgáltatásokat.
A mostani beszélgetésben a hajléktalan-ellátásra szeretnék fókuszálni. Szerintem a jogszabályi hátteret számszerűsítve hagyjuk, de mindenképpen szeretném felsorolni azokat a szolgáltatásokat - és ez is a köztudatban sokszor tévesen jelenik meg -, amelyeket mi a fedél nélküli embereknek biztosítunk.
Tehát a hajléktalan-ellátást úgy kell elképzelni, mint egy piramist. Az alján van az alapellátás, amely teljesen alacsonyküszöbű szolgáltatás. Ebbe tartoznak a Zanati úti hajléktalanszállón - amit lakosság gyakran lát vagy látott - azok az alacsonyküszöbű szolgáltatások, amelyeknek az igénybevételéhez tulajdonképpen semmi nem szükséges. Az sem, hogy valaki tiszta, józan állapotban legyen. Tehát az éjjeli menedékhely és a nappali melegedő. Ezek a típusú ellátási formák az év 365 napján a nap 24 órájában igénybe vehetők, akár ittas állapot vagy szerhasználat alatt is. Ez a két szolgáltatás, ami összefügg egymással. Ezek olyan jellegű ellátások, amiket azok az emberek vesznek igénybe, akiket a közterületen gyakran méltatlan helyzetben látunk.
Ők azok az emberek, akik nagyon rossz egészségi-, mentális-, pszichés állapotban vannak, és alapvetően ők azok, akik mindent elvesztettek. Hogyha a hajléktalanságot úgy nézzük, mint egy betegséget, akkor ők azok, akik gyógyíthatatlanok, és ők azok, akikkel a rendszernek kellene valamit kezdeni.
Ha egy ügyfélen, aki bekerül hozzánk, azt látjuk, hogy hajlandóság mutatkozik a részéről arra, hogy megpróbáljon talpra állni - mert az egy nagyon fontos dolog a munkánk során, hogy az, akit ellátunk, partner legyen a segítség elfogadásában -, az az átmeneti szállóra kerül. Jelenleg 86 ember él az átmeneti szállón, ezt úgy kell elképzelni, mint egy kollégiumot. 4-6 fős szobákban történik az ügyfeleknek az elhelyezése, és ott élnek az átmeneti szállón.
Aki még feljebb van a rendszerben - ugye tovább szűkül a piramis csúcsa -, ott vannak a kiléptető lakások. 22 lakásban 50 feletti az ellátotti létszám, itt olyan emberekről beszélünk, akik hajléktalanok, viszont dolgoznak és biztos jövedelmük van a lakhatási költségeik megfizetésére. Ez a 22 lakás vagy önkormányzati tulajdonban, vagy magántulajdonban van, illetve a cégnek is van egy lakása, ahol vissza tudjuk őket integrálni a társadalomba.
A fenti adatok tükrében elmondhatjuk, hogy körülbelül 200 feletti azoknak a hajléktalan embereknek a száma, akiknek mi ellátást nyújtunk. Az összetételük nagyon vegyes. Az biztos, hogy aki az alacsonyküszöbű ellátást igénybe veszi, aki az átmeneti szálláson, illetve a kiléptető lakásokban él, azt mondhatjuk, hogy szinte mindegyiknek van jövedelme: vagy szociális ellátást kap, tehát nyugdíjat, vagy bármiféle segélyt, vagy dolgozik a közfoglalkoztatásban, vagy a nyílt munkaerőpiacon.
Az átmeneti szállón térítési díjat kell fizetni, sokan azt gondolják, hogy ez ingyenes, de ez nem így van. A térítési díjat a lakhatásért és az ellátásért kell fizetni, de ennek a mérséklését - ha valakinek nem olyan a jövedelmi helyzete - lehet kérni. Tehát nincs arra szükség, hogy ha valaki nem tudja ezt kifizetni, akkor én nem tudom, hova kerüljön és mi kirakjuk az utcára. Ilyenkor ezt a költséget nekünk kell megfinanszírozni.
Elmondható a városban működő ellátásról, hogy az országban az elsők között voltunk a lakhatás és a munkalehetőség együttes biztosításában. A munkának hatalmas jelentősége van, azt gondolom, hogy mindenkinek az életében. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 40 fő olyan közfoglalkoztatott van szervezetünknél, akik szintén hajléktalanok. A zömük az átmeneti szálláson, vagy kiléptető lakásban él.
Milyen munkákat biztosítanak az ügyfeleiknek?
Ezek a hajléktalan foglalkoztatottak aprítják a tűzifát a téli fűtési szezon kezdete előtt a szociális tűzifaosztáshoz, nyáron szedik a szemetet az utcán, a közterületeken a füvet nyírják, a Szomparknak segítenek a játszótereket rendbe rakni, tehát mind olyan feladatot végeznek, ami a köz érdekében történik. Az ő munkájuknak hatalmas a jelentősége, mert amikor valamiért kialakul egy szemétszedési szempontból égető helyzet, akkor azt is ezek az emberek szokták megoldani.
A közfoglalkoztatotti bér - a minimálbér fele- bruttó 130 ezer forint, ha valakinek letiltása van, akkor ez levonásra kerül belőle, és ezeknek az embereknek a maradék pénzből kell megélni. Én nagyon hálás vagyok az ő munkájukért, mert tényleg nagyon kevés pénzért dolgoznak, pedig adott esetben nagyon nehéz fizikai feladatot végeznek, például a szociális tűzifa feldolgozását, mégis azt látom, hogy szívüket, lelküket beleteszik és nagyon hálásak érte.
Olyan emberekről beszélünk - azok az ügyfelek vannak közfoglalkoztatásban -, akiknek rettenetesen rossz az egészségi állapota. Régen nagyon sok volt a közfoglalkoztatott, napjainkra azonban rendesen lecsökkent a létszámuk, mert csak azok maradtak, akik a nyílt munkaerőpiacon nem tudnak elhelyezkedni. Ez egy védett foglalkoztatási forma, tehát, ha valakinek - hogy úgy fogalmazzak - nem úgy alakul a napja, vagy bármi közbejön, akkor nem veszti el a munkáját. Abszolút türelemmel és megértéssel igyekszünk feléjük fordulni. Én azt gondolom, hogy nekik sokszor ez már az utolsó esély, hogy jövedelemhez jussanak. De kifejezetten nem a jó állapotú emberekről beszélünk, akiknek néha akadozik a munkavégzése.
Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy büszkélkedjem is egy kicsit, mert van nekünk a közfoglalkoztatás mellet fejlesztő foglalkoztatásunk is. Hajléktalan emberek dolgoznak nálunk fejlesztő foglalkoztatásban - ami még kevesebb fizikai megterhelést jelent, mint mondjuk egy közfoglalkoztatott esetében -, akik a Kézműves Kuckó ajándékboltunkban lévő termékeket készítik. Ez azt jelenti, hogy mindenféle ajtódíszt, kopogtatót és mindenféle olyan ajándéktárgyat, díszt készítenek, amit a boltunkban meg lehet vásárolni.
Ami nagyon fontos, hogy piacképes termékeket állítsunk elő, mert így lehet, hogy az emberek egyszer sajnálatból megveszik, de mi azt szeretnénk, ha egy állandó vásárló közönsége és állandó bevétele lenne ebből a szervezetnek. Tehát itt dolgoznak még emberek a hajléktalanszállóról. Ami a rendszerhez szervesen kapcsolódik, hogy a közfoglalkoztatási projektjeink keretein belül - ugye a kormányhivatal foglalkoztatási főosztályához, illetve a belügyminisztériumhoz pályázunk mindig ezekre a közfoglalkoztatási programokra. Az egyik ilyen ciklus során beszerzésre került egy papírbrikettáló és egy gravírozógép, amellyel fára és egyéb anyagokra lehet gravírozni.
Igyekszünk egy picit úgy fordulni e felé a tevékenység felé, mintha nem lennénk szociális intézmény, és igen, meg kellett tanulnunk nonprofitként forprofit fejjel gondolkodni, mert az összes bevételünk vissza van forgatva a szociális ellátásokba. És, ha például valaki nem tudja fizetni a térítési díjat, de már eladtunk kettő valamit, akkor ebből már megvan erre a forrás.
Erről csak azért szeretnék beszélni, mert a hajléktalan emberek kapcsán kifejezetten fontos az, hogy a társadalmat érzékenyítsük. Évről évre kimegyünk a karácsonyi vásárba, hogy a húsvéti vásárban ott voltunk, vagy a Savaria Karneválon részt veszünk termékeinkkel, hogy webshopot üzemeltetünk, a kollégáimnak kellett kitanulni, hogyan kell egy webshopot üzemeltetni -, mind egy fontos felület arra, hogy meg tudjuk magunkat mutatni, fel tudjuk hívni a problémára az emberek figyelmét.
A hajléktalanság egy nagyon összetett probléma, és nem lehet azt mondani, hogy ezért, vagy azért, meg amazért, nem lehet egy dologra fogni. Azok az emberek, akiket ön is látott, vagy látnak a városban élők, nekik a legkisebb problémájuk az, hogy hajléktalanok. Ezeknek az embereknek nagyon sokszor nem a hajléktalanszállón lenne a helyük, hanem mondjuk egy bentlakásos pszichiátriai intézetben, ahova nagyon nehéz bekerülni. Arra azonban kevés az esély, hogy egy bentlakásos intézetben elhelyezzük ezeket az ügyfeleket, így nekünk kell - a saját eszközeinkkel - megoldást találnunk azonnali beavatkozást igénylő krízis helyzetekre.
Most az időskorú hajléktalan embereknek az ellátását az Evangélikus Egyház látja el a Johanneumban. A nálunk élő ápolásra-gondozásra szoruló ki hajléktalan emberek hozzájuk kerülnek be, de az ő befogadóképességük is korlátozott.
Hány olyan ügyfelük van jelenleg, akit már nem tud fogadni a Johanneum?
A hajléktalan emberek egészségi állapota nagyon rossz, volt olyan időszak, amikor 7 olyan ügyfél volt a Zanati hajléktalan szállón, akinek egy lábra történő végtagvesztesége volt. Mi szociális munkások vagyunk, nem ápoló-gondozók. Nagyon nagy szerencsénk, hogy a Zanati úti hajléktalanszállón ott van Dr. Morvay Adrienn háziorvos, aki a legnagyobb készségességgel és alapossággal fordul ügyfeleink felé.
Egy héten kétszer rendel a doktornő, ahol szakrendelésre elirányítja a hajléktalan embereket, gyógyszerfelírás történik. Kifejezetten hajléktalan háziorvosi rendelő, és nem is tudom, hogy az országban bárhol működik-e hasonló. Előtte az édesapja, Dr. Morvay Frigyes látta el a hajléktalan embereket.
Hogyan történik a utcán élők ellátása, mert külső szemlélőként úgy tűnik, a hajléktalan emberek nem mindig akarják igénybe venni az önök szolgáltatásait?
Négy utcai szociális munkás dolgozik nálunk, ez a Dunántúlon egyedülálló, hiszen nem sok olyan megyei jogú város van, ahol két utcai szolgálat látná el a tevékenységét. Jön a téli krízisidőszak, olyan nincs, hogy érkezik a zöld számra bejelentés, és ne menne ki bárki. Mi csak a személyiségünkkel tudunk dolgozni, tehát semmiféle kényszerítő eszközt nem tudunk bevetni azért, hogy bekapacitáljuk például az utcán fekvő személyeket.
A téli krízisidőszakban fordul a prioritás és az életmentés lesz a legfontosabb. A kollégáink minden ellátottunkat név szerint ismerik, és nincs olyan ügyfelünk, akiről ne tudnánk, hogy hol van és ne tudnánk az ő történetüket. Tehát, nincs olyan hajléktalan a városban, akit ne ismernénk, és ne tudnánk, hogy mi van vele.
De, vannak szituációk, amikor órákat könyörgünk - még télen is - egy-egy ügyfelünknek, hogy jöjjön be. Mert mindenkit a magunkénak érzünk, és amikor kint mínusz 15 fok van, akkor az ember minden nap úgy fekszik le aludni, hogy: „jaj, csak semmi baj ne legyen!”.
Most, hogy a magyarországi helyzettel képbe kerültünk, milyen külföldi jó példák vannak?
Figyelemmel kísérjük az európai hajléktalanellátó rendszereket, és a korábbi években több nagy európai uniós projektünk volt, de ehhez pár szót kell ejtenünk a lakhatási jogokról. Úgy gondozzunk-e hajléktalant, hogy próbáljuk meg bevezetni a rendszerbe, egyenként köré rakva azokat a szociális ellátásokat, amelyekkel a piramis végén ő lakhatáshoz jut. Vagy csináljuk azt, hogy elsőként lakásba rakjuk a hajléktalant, majd körbebélelve a szociális ellátásokkal igyekszünk neki minden segítséget megadni ahhoz, hogy talpon maradjon?
A korábbi években futott nálunk egy ilyen projekt, „Elsőként lakhatást! néven”. Ez úgy működött, hogy a kifejezetten nehéz helyzetben, és nagyon-nagyon a szociális háló alján lévő ügyfeleket lakásokba helyeztük. Ez egy EU-s pályázat volt, 45 ügyfélhez közelítettünk oly módon, amely Európában egy pozitív példa volt. Az, hogy mennyire elterjedt, erről nem tudok nyilatkozni, de ez kifejezetten arra fókuszált, hogy először a lakhatásba helyezzük az ügyfelet, köré rakunk mindent: intenzív szociális munkát, egészségügyi ellátást, beiskoláztuk őket, a pszichológust, az addiktológust - Dr. Nyúli László, ő a hajléktalanszállóra is jár ki addiktológiai ellátást biztosítani - biztosítottuk számukra. Tehát ebben a projektben minden köréjük lett rakva és el lettek helyezve be egy lakásba.
A mi szakmánk nem a sikertörténetekről szól, de a 40 fő közül jópár talpra tudott állni a saját helyzetéhez képest. Én azt gondolom, hogy ez egy jó irány, hogy elsőként a lakhatáshoz való jogot biztosítjuk, majd utána mellé rakjuk az intenzív ellátást. A kiléptető lakásokban élő ügyfeleink is rengeteg segítséget kapnak, szociális munkát biztosítunk nekik, ami azt jelenti, hogy az ő időbeosztásukat, pénzbeosztásukat segítjük és koordináljuk, természetesen az ő közreműködésükkel. Mert meg kell tanulni, hogy az első a számla, amit befizetünk, a lakhatás, amit kifizetünk, és akkor ami marad, azt osztjuk be.
Ez egy nagyon jó program volt a hajléktalanság kezelésére, a pályázat volt egy elég jelentős összeggel járult hozzá a talpra állasukhoz. A lakásokba bútorokat tudtunk vásárolni, evőeszközöket, szóval be tudtuk ezeket a lakásokat rendezni. És, ami most nálunk van, a kiléptető lakások, ez is egy nagyon jó módszer egyébként, és segíti az ő talpra állásukat. A sok kudarc mellett az embernek valamiből táplálkoznia kell, és ilyenkor öröm rájuk nézni.
Mik a tapasztalatok? Melyik módszer működőképesebb, hatékonyabb Szombathelyen?
A klasszikus ellátási formák is működnek, de a pályázat is hasznos volt. Mindkettő hatékony, én azt gondolom. Ha lenne még ilyen, mindenképpen belevágnánk újra. Ez egy jó példa volt, több hajléktalanellátó szervezet is alkalmazta ezt az „Először lakhatás” programot. Ami még fontos, hogy a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei) biztosítja részben a hajléktalanellátást Budapesten, nekik több innovatív projektjük is van, és azt gondolom, nekik több lehetőségük is van külföldre utazni és tanulmányozni a külföldön működő hajléktalanellátó rendszereket.
Ami még elmondható, hogy a hajléktalanság mindig volt és mindig lesz. Ha az ember belegondol, Szent Márton is egy koldusnak adta oda a köpenyét, így ez egy jó példa arra, hogy a hajléktalanság gyakorlatilag mindig is létezett. És nagyon sok mindent megtehetünk, de nincs olyan európai nagyváros, ahol ne lenne hajléktalanság.
Mi vagyunk a szociális háló alja. Lehet, hogy míg egy bentlakásos intézmény tudja azt mondani, hogy megszünteti az ellátást, vagy a gyermekvédelmi rendszerből 18 évesen ugye életkezdési támogatással fölvértezve kikerülnek a fiatalok, addig mi nem tehetünk ilyet. Mi nem tudjuk hová továbbküldeni az ügyfeleinket.
A hajléktalansághoz vezető út mostanában egyre gyakoribb példája az, hogy ezek a fiatalok ezt az összeget - ami azt hiszem 2 millió forint körül van - a helyzetüktől függetlenül nagyon hamar elköltik mindenféle olyan dolgokra, amiket nem engedhetnének meg maguknak, és aztán kikötnek a hajléktalanszállón.
Ezekből is látszik, hogy a helyzetünk nem könnyű. Vezetőként mindig próbálom a kollégákat motiválni. Nem egy egyszerű szakma ez, de ha megnézzük, az ember az élete során mindig kerülhet kapcsolatba a szociális ellátórendszerrel, kiskorától kezdve az időskoráig.
Milyen gyakran van lehetőségük arra, hogy külföldi tanulmányútra küldjék a kollégáikat?
Csak, ha pályázunk. Egy ilyen projekt csak pályázati pénzből tud megvalósulni, másképp nem. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy 10 éve nem volt ilyen. De minden évben megrendezésre kerül, a hajléktalanellátás országos konferenciája, a legutóbbi szeptember első hetében volt, oda mindig mennek a kollégák. Ott lehetőség van arra, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat.
A budapestiek szoktak menni külföldre és ők be szokták hozni a tapasztalatot és a tanultakat, de a vidéki intézmények nem nagyon. Mi az ilyen tudásokhoz másodkézből jutunk hozzá. Akikkel szakmai kapcsolatban vagyunk, az Zalaegerszeg, Győr, de itt Vas megyében a kőszegi szálló megszűnt, így megyei szinten látjuk el a hajléktalan embereket. A megyében az egyetlen szervezet vagyunk, aki szolgáltatásokat biztosít számukra.
Szóval jó és folyamatos a kapcsolat és a kommunikáció a budapesti nagy szervezettel, és évente egyszer nyílik lehetőségünk arra, hogy tényleg az egész országból összegyűljünk egy helyre. Ezeken a konferenciákon mindig nagyon érdekes témák vannak, és nagyon jó előadások.
És mi a helyzet a szakemberképzéssel?
Mi mindannyian itt végeztünk Szombathelyen, de azóta már megszűnt a szociális munkás képzés, pedig kiváló oktatóktól tanultunk anno. Mindannyiunk értékrendszerét megalapozták a főiskolai évek.
Ami nehézség a mindennapi munkánk során, hogy sajnos kevés a kifejezetten képzett szociális szakember. A törvény lehetőség ad arra, hogy bizonyos pozíciókra már nem csak felsőfokú szociális végzettséggel lehet felvenni embereket. Mert a jogalkotás felismerte, hogy muszáj enyhítenie a szabályokat, mert annyira kevés a jelentkező, hogy a hajléktalan-ellátásban már bármilyen diplomával el lehet helyezkedni bizonyos területeken.
Most úgy tudom, hogy Szombathelyhez elérhető távolságra Győrben, Sopronban és Budapesten van szakirányú egyetemi képzés.
És igen, vannak nehéz napjaink, és amikor az ember látja ezt a sok tragédiát, akkor sokkal jobban megbecsüli a saját családját, az egészségét, munkahelyét. S mivel ez mentálisan rendkívül nagy megterhelést jelent, ezért a hajléktalanellátásban dolgozó kollégáknak évi plusz 3 nap szabadság jár, igyekszünk közösségi programokat szervezni. És lehet, hogy apróságnak tűnik, de például a születésnapos kollégák mindig egy képeslapot kapnak tőlünk egy nagyon szép szöveggel, ezzel is azt szeretnénk erősíteni, hogy értékes munkát végeznek.
Tavaly például a szociális héten, ami egy nagy rendezvénye a városnak, egy self care napot tartottunk, ahol közösen főztünk. Akkor az egészséges ételek volt az alternatíva. Nagyon lényeges, hogy a szociális területen dolgozóknak legyen egy szupervíziója, ami egy mentális kísérés, ami a ventillációt segíti, a problémamegoldást a kollégákban.
Honnan tudnak plusz forrásokat szerezni a munkájukhoz?
Többek között a Hajléktalanokért Közalapítványhoz is pályáztunk, négy különböző témában. Az egyik az Először lakhatást pályázathoz hasonló, ebben nyolc hajléktalannak segítünk kiléptető lakáshoz jutni. A pénzből öt lakás berendezését (bútorok, műszaki cikkek és minden egyéb), illetve az ide beköltözők lakhatási költségeit szeretnénk fedezni. Ez egy kilenc hónapon át tartó támogató folyamat. Emellett volt egy szupervíziós pályázatunk, illetve egy betegszobát üzemeltetünk a Zanati úti szállón a háziorvosi rendelő mellett, ez nyolc fő elhelyezésére alkalmas. Ápolás-gondozást itt sem tudunk biztosítani, de egy lábadozó szintű ellátást, sebkötözést, injekciózást, gyógyszerelést és egyéb ilyen dolgokat tudjuk nyújtani. Ennek az éves működéséhez pályáztunk, hogy kötszereket, gyógyszereket, tisztítószereket, orvosi segédeszközöket szeretnénk vásárolni. Illetve van egy érzékenyítő pályázat, hajléktalanokkal együttműködve egy szemétszedő akciót prezentál és biztosít. A város különböző pontjain és időben szedjük a szemetet, akár bejelentésre, akár együttműködve a Szovával, Szomparkkal és elszállítjuk a hulladékudvarba. Ebben pályázunk élelmiszerköltségre, hogy tudjuk honorálni a programra jelentkező hajléktalanoknak a "munkabérét". Ezeket szeretnénk lebonyolítani a következő hónapokban.
Mindenre, ami nem férne bele a költségvetésünkbe, azokra mindig pályázunk. Most például a Hankook gumigyárnak van egy projektje, amiben és egy szett gumit az utcai szolgálat, egy szett gumit a támogató szolgálat és egy szett gumit a közfoglalkoztatás kap tőlük. Nonprofit kft. vagyunk, így nagyobb a szabadságunk, mint egy intézménynek, de nagyobb a felelősségünk is. Mindig arra törekszünk, hogy spóroljunk, ezért, amire lehet, arra meg kell találnunk a forrást, és ez pályázatokon keresztül lehetséges. Akár egy kirándulás, akár az év végi rendezvényeink vagy a karácsonyi ajándékozás, mind-mind hatalmas örömöt jelent az ügyfeleinknek.
Szerencsére nagyon kooperatívak és segítőkészek a szombathelyiek, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Bármikor közzéteszünk egy felhívást, akár a közösségi oldalunkon, egyből hozzák például a téli ruhát, és minden egyebet, amire éppen szükség van.
