Valóban. Nem véletlen, hogy szervezők és közönség ezt a koncertet várta leginkább a Zsinagóga Udvar, vagyis a Szimfónia Kávézó nyári koncertsorozatában. Nika, azaz Veress Mónika tavaly is olyan előadást produkált itt, hogy legszőrösebb szívű kollégánk is csak nagy erőfeszítések árán talált benne negatívumot 
Nem ezt a színvonalat szoktuk meg Szombathelyen, de akár maradhatnánk is ezen az emeleten 2016. August 14. 14:09 .
Persze, könnyű lenne azt mondani, hogy a műfaj legnagyobbjainak megidézése önmagában nyerő, hiszen ők világsztárok voltak. Igen, Whitney Houston, Aretha Franklin, Tina Turner tényleg világsztárok voltak - de ehhez kellett, hogy meglegyen bennük az a plusz, a tehetség, az egyéniség, a jellegzetes énekhang, az energia, amit ki tudtak magukból sugározni, és az a készség is, ahogyan együtt tudtak, tudnak lélegezni a közönséggel.
Nika is jó úton jár: magával ragadó az előadásmód, látszik, hogy megkomponált, mégis improvizatív a színpadi mozgás, ahogyan (vélhetően) sok az improvizáció az énekben is, nem pont úgy szól, mint az eredeti (de nem is kell, hogy úgy szóljon). És hogy Nikában is megvan az egyediség, az lejön a saját szerzeményekből.
Szóval jó ez nagyon! A helyszín pedig éppen azért telitalálat (megint), mert ez a stílus éppen egy ekkora, bensőséges környezetben, ennyi ember előtt durran nagyot. Ehhez azért kell Nika energiabombája is, ami a koncert elején szemerkélő esőt is messze zavarta.
Ne feledkezzünk meg azért a többiekről sem! Profi zenészekkel dolgozik együtt, akik éppen annyit, nem többet és nem kevesebbet tesznek a színpadon, amennyit kell. Nyugodtan, magabiztosan, hiszen ilyen biztos alap kell ahhoz, hogy Nika el tudjon rugaszkodni és élesíteni tudja energiáit.
Szóval valószínűleg az idei nyár egyik legjobb és legsikeresebb koncertje volt péntek este a Zsinagóga Udvarban.
