Orbán Viktor a napokban meglátogatott egy százéves asszonyt, Edit nénit. Ezzel semmi baj, szép gesztus, még akkor is, ha bőven van propagandaértéke. Félreértés ne essék, annak is van, amikor polgármester látogat idős embereket.
És, mivel maga a látogatás propagandaértékű, persze, hogy készül fotó. Vélhetően nem is csak egy-kettő, hanem sok. És aztán azok, akiknek ez a dolguk, vélhetően értenek is hozzá, kiválasztják azt, amelyiket a legjobbnak tartanak. Jelen esetben ezt:
Orbán testtartásában semmi természetesség nincs. Felhúzta a vállait, próbál kedvesen mosolyogni, de csak erőltetett vigyorra futja. Szemöldökét szintén feljebb húzta, látszanak a ráncai a homlokán, arca belefagyva az erőltetésbe.
Tényleg ez lenne a legjobb fotó? És ha igen, milyen lehet a többi?
Ha nem ez a legjobb fotó, akkor az embereiben van a baj. De ha ez a legjobb, akkor Orbánnal. A képen egy görcsös, a helyzetnek kínosan megfelelni akaró embert látunk, aki nem is tudja, hogyan keveredett ide, csak annyit tud, hogy a lehető legtöbbet kell kihoznia belőle. Így sikerült.