Rendhagyó irodalomórát tartottak a Vas Vármegyei Szakképzési Centrum Gépipari és Informatikai Technikum diákjainak. Az első érdekesség rögtön az volt, hogy egy matematika tanár, Molnár Zoltán volt az esemény házigazdája, a vendég pedig Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, akinek nemrég jelent meg legújabb, Itt kávéztak ők című könyve.
Az előadás kellően érdekesre sikerült, amit mi sem mutat jobban, hogy a diákok végig figyeltek. A rendhagyó óra alatt persze könyveket is lehetett nyerni, és voltak nehezebb kérdések is, amikre a diákok tudtak válaszolni. A végén pedig fordult a kocka, hiszen ők is kérdezhették a szerzőt.
Fikció és valóság
Nyáry Krisztián több témát is érintett, nem csak a költőink élete és életvitele volt a téma. Az irodalomtörténész hangsúlyozta, hogy ha az irodalmi műveket nézzük, akkor nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egy-egy íróról, hiszen az irodalom alapvetően fikció, és nem mindig valós eseményeket tükröz. Példaként azt hozta fel, hogy a Star Wars sem George Lucas életrajzi története.
A másik példa pedig József Attila Óda című verse volt, ami a magyar irodalom egyik, ha nem a legszebb szerelmes verse, ám a vers alanya egy olyan lány volt, akivel József Attila mindössze 15 percet beszélt.
Kávéházak és polgári élet
A költők életének rövidsége és az irodalmi fikció után Nyáry a kávéházak világába vezette a hallgatóságot. Megjegyezte, hogy akkoriban nem volt közösségi média, így információt szerezni és megosztani is leginkább a kávéházakba jártak az emberek. A kávézók pedig kiszolgálva a közönségük igényeit, járatták a legtöbb napilapot, és még lexikonokat is berendeltek.
Ezek a helyek nem pusztán a kávézásról szóltak. Sokkal inkább a polgári életforma részei voltak, amolyan „felnőtt napköziként” működtek. Budapesten körülbelül 500 kávéház működött, mindegyiknek megvolt a törzsközönsége, általában foglalkozás szerint: így a bírók és a zsebtolvajok is a saját kávéházaikba jártak. A budapesti bíróság épülete melletti kávéház pedig a bértanúk törzshelye volt.
Ugyanúgy megvoltak azok a kávézók, amelyek a kor celebjeire, vagyis a költőkre és művészekre bazíroztak. Ezek a helyek általában kínáltak „javító kávét” vagy ételt az íróknak, hogy minél tovább ott tartsák őket. Nem azért, mert annyira jól fizető vendégek lettek volna, sokkal inkább azért, mert vonzották az ártatlan tekintetű úrikisasszonyokat, akik miatt a pénzes gavallérok is bejártak ezekre a helyekre.
A Pilvax például híres volt a biliárd, a kártya és a sakk játékairól; Petőfi biliárd-bajnoknak tartotta magát, bár állítólag nem volt jó játékos. A kávéházak világosak, melegek voltak, és a már említett könyvtári funkciójuk miatt ideálisak voltak a munkavégzéshez, de zene és tánc is jellemezte őket.
Elveszett világ és új kultúra
Nyáry Krisztián elmondta azt is, hogy a hagyományos irodalmi kávéházak kora a második világháború után lejárt. Megváltozott a világ, és vele az emberek is. Ma azonban egyre több kávézóban vannak kulturális rendezvények, amelyek az irodalom és a művészet iránt érdeklődők találkozási pontjai lehetnek.
Olvasás és tanulás
Nyáry kiemelte a kötelező olvasmányok jelentőségét, és azt, hogy a jelenlegi irodalomoktatás rossz, hiszen 90 éve gyakorlatilag ugyanazokat olvastatják el a diákokkal, mint ma. Az irodalmat nem korokra osztva, hanem témakörök köré csoportosítva kellene tanítani, hogy minél több ember szerethesse meg az olvasást, és ezáltal elsajátíthassa a kritikus gondolkodás képességét.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy naponta annyi információt olvasunk, mint Shakespeare korában egy ember egész élete alatt, ezért napi 20 perc szépirodalom fogyasztása ajánlott. Az irodalom az érzelmi tapasztalatok feldolgozására jött létre, tehát az empátiát-készségünkre is jó hatással van.
Apró morzsák
Nem csak Petőfi biliárd-bajnokága került szóba. Nyáry felidézte azt is, hogy Jókai nevéhez fűződik az első magyar sci-fi megírása. Gutenberg eredetileg kodexeket akart hamisítani, hogy meggazdagodjon, ezért találta fel a nyomtatást. De szóba került Radnóti is, akiről a tankönyvekbe mindig valami szomorú arckifejezéses fotót raknak be. Pedig az ő élete egész jól dokumentált: nagyjából 300 fotó maradt fenn róla, és ezek többségén átlagos és vidám életet él, és csak 5 képen néz komoran maga elé.
Az előadás persze nem lehetett volna teljes a mesterséges intelligencia (MI) nélkül. Erről Nyáry azt mondta, hogy az informatikában a matematika helyét szép lassan az irodalom veszi át, és ezeket a rendszereket már azok tudják igazán jól használni, akik jól művelik az anyanyelvüket, vagyis fel tudják tenni a lehető legjobb kérdéseket.
Zárás
Összességében egy rendkívül hangulatos és lendületes bő egy óra volt, ahol rengeteg érdekes és hasznos információval lettünk gazdagabbak. A diákok pedig meg akarták nyerni a könyveket, amit külön öröm volt látni. Az esemény dedikálásokkal ért véget, Nyáry Krisztián pedig a Berzsenyi Dániel Könyvtárban folytatta a szombathelyi turnéját, ahol az Itt kávéztak ők című kötetét mutatta be a közönségnek.
