Kicsivel több, mint másfél éve 2012. október másodikán szavazta ki a játékgépeket a kocsmákból a kormány. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ez milyen hatással volt a notórius szerencsejátékosokra. Vajon átvette-e más szenvedély ennek a szerepét, vagy új módját találták-e a függők a talán legveszélyesebb szokás kiélésnek. Egyáltalán kik, és miért játszanak. Minderről Dr. Buda Botond ideggyógyászt kérdeztük, aki szenvedélybetegségek ismert szakértője.
A nők később szoknak rá
Szerinte, bár a szerencsejáték-zavar minden korosztály és népességi csoport körében előfordul, mégis bizonyos törvényszerűségek megállapíthatók. Jellemző például, hogy férfiak esetén a 18-29 éves, míg nőknél a 65 év feletti a legveszélyeztetettebb korosztály. A nők általában később (átlagosan 35 éves kor körül) kezdenek el játszani, mint a férfiak, akiknek többsége már 26 évesen ezt teszi.
A férfiakhoz viszonyítva a nők sokkal gyakrabban játszanak azért, hogy problémáiktól, szorongásuktól, nyomott hangulatuktól szabaduljanak – mondja Buda –, a szerencsejátékos nők körében nagyobb a hangulatzavarok előfordulási aránya is, több az elvált, özvegy, különélő. Ugyancsak nagyobb az aránya közöttük az alacsony jövedelműeknek, míg férfiak esetén általában magasabb jövedelmi sávba esik a játékosok többsége. A férfi szerencsejátékosok közt gyakori az erős dohányos, alkoholfüggő, droghasználó. Az élethosszig tartó láncdohányzás ugyanakkor a szerencsejátékos nőkre még férfitársaiknál is jellemzőbb.
Azt is megtudtuk, hogy a szerencsejáték-típusok is sajátságos megoszlást mutatnak: a nők – ha tehetik – inkább kaszinóznak, bingóznak, kenóznak vagy lottón játszanak. A férfiak ugyanakkor a rulettet, sportfogadást és – legyünk őszinték: olykor ez is szerencsejáték – a tőzsdézést részesítik előnyben.
Egyre többen játszanak
Ha már itt járunk, az online szerencsejátékok robbanásszerű szaporodásával és szélesedő hozzáférhetőségével minden földrajzi régióban, mindkét nemben megnőtt ezek használóinak száma. Éppen e trend miatt nehéz kimutatni, hogy a növekvő számú online szerencsejátékos közül ki az, aki a nyerőautomaták betiltása miatt szokott át az internetes játékra, s ki az, aki – főleg az aktívabb internethasználó, fiatalabb korcsoportból – eleve a neten kísérti a szerencsét.
A nyerőautomaták betiltásához (melyhez hasonló adminisztratív intézkedésekkel Európa több országában próbálkoztak és próbálkoznak), bevallom, magam is komoly reményeket fűztem. Az eredményt nehéz lenne még lemérni, különös tekintettel arra is, hogy éppen eközben változtak diagnosztikus kritériumaink is. Induló sejtésem, benyomásom mégis az, hogy a tiltás a reményekhez viszonyítva szerényebb eredményeket hozott. Magam is ismerek olyanokat, akik korábban nyerőautomatákon játszottak, most pedig interneten teszik kockára a pénzüket. Úgy gondolom azonban, hogy jelentős százalékuknál ez a korjelenségnek is tekinthető „váltás” egyébként is bekövetkezett volna.
Minden második függő meglopja a családját
Érdekes lehet megemlíteni, hogy a Szerencsejáték Zrt. végzett két kutatást, egyet 2010-ben, egyet tavaly, amelynek eredményét augusztusban hozták nyilvánosságra. Ezek szerint abban a három évben megduplázódott a játékhasználók száma, ami szintén figyelemreméltó statisztika. Azt már csak halkan tesszük hozza, hogy ebben a kutatásban az is szerepel: a hazai óriáscég nem lehet hibás ebben, hiszen az ő játékaik nem alakítanak ki függőséget senkiben. És ha már a számokat citáljuk: egy brit felmérés feltárta, hogy a szerencsejátékot űző fiatalok 46 százaléka meglopja a családját, hogy legyen miből játszania.
Fontos megemlíteni, hogy ez a betegség jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható, ám tünetmentessé tehető. Ennek feltétele, hogy a beteg ne elszenvedője, hanem aktív résztvevője legyen az úgynevezett felépülési programnak. A gyógyítás során bizonyos pszichoterápiás alapelveket szem előtt kell tartani, tudatosítandó a pácienssel, hogy ő szenvedélybeteg. A betegségével összefüggő attitűdben a szégyen helyét a belátásnak kell átvennie.
Gyógyszerekkel próbálkoznak
Cél az absztinencia elérése, amiben a párterápiás, családterápiás konzultáció is segíthet. Budapesten is, országszerte – így megyénkben – is működnek olyan állami, önkormányzati, egyházi fenntartású szenvedélybeteg-ambulanciák, illetve önszerveződő civil csoportok, melyeknél a gyógyulást kereső segítséget találhat.
Az elmúlt másfél-két évtizedben feltárt molekuláris szintű biokémiai eltérésekre alapozva számos gyógyszert is – köztük sok olyat, melyekkel a depressziót eredményesen lehet gyógyítani – próbáltak és próbálnak ki a probléma kezelésére; változó eredményességgel.
