Egy kis boldogságot szeretett volna ismerősei napjába csempészni Giczi Nikolett, azaz Nykosz, amikor tavaly szeptemberben feltöltött néhány portrét ismerősiről a Facebookra. A lerajzoltak nem tudtak a grafikáról, így akik észrevették a műveket nagyon meglepődtek.
Kíváncsi voltam, mit szólnak azok, akiket lerajzoltam. Néhányan nem reagáltak, ami kicsit rosszul esett, mert a kritikát is örömmel fogadtam volna. De a legtöbb ismerősömnek tetszett. Voltak olyanok is, akik a képek láttán kértek meg, hogy készítsek róluk is rajzot. Volt olyan korábbi osztálytársam, akivel a grafika hozott újra össze négy év után és átbeszéltük , kivel mi történt az elmúlt években
- mesélte szobájában Nykosz.
A fiatal lánynak megígértük, hogy nem ejtünk szót a szobájában lógó álomcsapdákról, a falra elhelyezett dísztárcsákról, vagy a tetszőleges helyre helyezhető ablakáról és éles fogaikat az ujjunkra hegyező degukról (akiket mi csincsillának néztünk, kivívva ezzel gazdájuk rosszallását). Beszéltünk viszont arról, hogy egy-egy képen általában két napot dolgozott. Számára a délután a legalkalmasabb az alkotásra és rendszeresen fotó alapján dolgozik, megpróbálja a valóságot visszaadni a ceruzái segítségével. Az önarcképek és portrék mellett az épületek és tájképek állnak közel hozzá.
A Herényiek Házában március másodikán nyíló kiállítás is a Facebook-nak köszönhető. Itt látta meg Szekér Tamás, a ház vezetője Nykosz rajzait és megkérdezte a lánytól, lenne-e kedve egy kiállításhoz? Nykosz igent mondott és most izgatottan készül élete első kiállítására. Amikor arról érdeklődtünk, hogy lesz-e vajon több kiállítás is, nem kaptunk magabiztos választ.
A most 19 éves lány nem tervez hosszú távra a rajzolással. Fogászati-asszisztensnek tanul, mert a rajzolásból szerinte nem lehet megélni. Aztán amikor kicsit kérdezősködtünk, akkor kiderült, hogy Nykosz legszívesebben mégis inkább rajzolna, ha tehetné. És ha lenne rá lehetősége, akkor az 1920-as évek Szombathelyén élne, az akkori utcákon szeretne sétálni, rajzolni. Sok épületet ismer alaposabban, amiket régi képeslapok alapján rajzolt le. A nyugat.hu olvasóinak is felajánlotta az egyik grafikáját, ami a Takarékpénztár épületét ábrázolja, természetesen a 20-as években. Mi pedig csak annyit kérdezünk, hol található ez az épület Szombathelyen?
A megfejtéseket 2012.03.09. 12 óráig várjuk és ezen a napon ki is sorsoljuk a nyertest.
Nykosz a rajzolás mellett használati tárgyakat is tervez. Függőágy, függőszék, hegedűtok, babzsákfotel - csak néhány ízelítőül. A nyáron ismerőseitől meggymagot gyűjtött, amit kis párnácskákba töltött, amit ismerősei megelégedettséggel használnak gyulladt területek kezelésére.
Nykoszról nem mondhatjuk, hogy úgy kellett belefojtanunk a szót, de azért igyekeztünk még néhány dolgot megtudni róla, hogyan keveredik egy fiatal lány a rajztábla mellé? Mint kiderült, már gyerekként is szeretett rajzolgatni, aztán a Neumann iskola felső tagozatában felfigyelt rá Lőrincz Csilla tanárnő, aki bátorította, segítette a szárnypróbálgatásokat. Így jutott el Vadvári Katalinhoz, aki a Művészeti Szakközépiskola előkészítőjét tartotta az MMIK-ban. Nykosz sikeresen felvételizett az iskolába és első évben a többiekkel együtt hat szakot próbált ki, majd a textilt választotta.
Érdekes, hogy a művészetiben a lány nem szeretett rajzolni. Zavarta, ha nézik, zavarta a zsivaj, a mások által hallgatott zene, vagy az, ha a háta mögött állnak. Otthon viszont a kis birodalmában már egész más volt, egyedül már szeretett rajzolni, miközben számára nyugtató, chill-out zenéket hallgatott. Többek között a Deep Forest, Enigma hozták az ihletet. Fotózni is szeret és ha az ismerőseiről, barátairól portréfotót készít, akkor jó eséllyel megszületik annak a grafika változata is.
Nykosz kiállítása "Az én világom" címmel március 2-án, 17 órakor nyílik és március 9-ig látogatható Szombathelyen, a Herényiek Házában.
