A történelem állítólag ismétli önmagát. Hogy ez így van-e, arra nincs kézzelfogható bizonyíték, de hogy a hős Itália lakossága máig előszeretettel hajszolja a szenvedélyt, a hedonista, gondtalan életet, és ez a szokás generációról generációra száll, azzal nehéz vitatkozni. Charles Traub fényképész nem véletlenül vette kölcsön fotósorozatának címét Fellini filmklasszikusától : képein kivétel nélkül kidomborodik az érzékiség, és nem kell ahhoz fellibbenő szoknya, hogy érzékeljük, mennyire átszövi ezeket a korabeli felvételeket a szexualitás.
Elég csak ránézni erre a Rómában, 1981-ben készült fotóra: a felcsúszott szoknyaruha, a levetett cipő, az eldobott sörösdoboz és a mellkasi pázsitot közszemlére táró helyi erő egytől-egyig közvetlenül sugározza azt, amit a mediterrán országról el szoktunk képzelni.
Ugyanebben az évben, Velencében:
Különösen szórakoztatóak azok a képek, amik valószínűleg a legrekkenőbb nyári hőhullámok közepén készültek, és pihegő-pihenő embereket látunk rajtuk, Firenzétől Positanóig:
És akkor itt a többi, rikító ruhás sugdolózó kislányokkal, robogón feszítő fiatalsággal, motoron ücsörgő macsó öregúrral, padon szerelmeskedőkkel és persze az elmaradhatatlan - kirakatban luxuscipőket stírölő! - apácákkal:
Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!
