Szombathelyen már régóta írnak ki pályázatot olyan önkormányzati lakások bérlésére, amelyek felújításra szorulnak. Ilyenkor a leendő bérlő vállalja a SZOVA által előírt felújítást, ennek fejében veheti bérbe a lakást, és a felújítás költségeit elszámolhatja a bérleti díjban.
Olvasónk is így tett, de amikor ki akarta cseréltetni a rossz állapotban lévő ablakokat, belefutott egy hosszú kálváriába, amit levelében részletezett:
Olvasónk levele
Önkormányzati lakáshoz jutottunk, ami felújítandó. Eddig nem is volt probléma. A kellő pénz tudatában nekiálltunk a lakás felújításának, annak a keretében, ami kötelező volt. A felújítás közben rá kellett jönnünk, hogy bár a SZOVA Zrt. nem kérte a nyílászárók (ablakok) cseréjét, mi mégis úgy döntöttünk, hogy ezt bevállaljuk az ablakok állapota miatt.
Felvettük a SZOVA-val a kapcsolatot, ahol mondták, hogy az önkormányzaton az építésügyi osztály dolgozói fogják megmondani, hogy milyen ablakok kellenek, mivel a felújítandó lakás műemlékvédelem alatt áll.
Bementünk az önkormányzatra, ahol egy építészhölgy nyújtott
segítséget
. Kérte, hogy küldjük be az árajánlatot, amit kértünk az ablakokra, amit megtettünk. Ez az ablak nem tetszett neki, a kis üveg felületek miatt, úgyhogy kérte, hogy egyszárnyú ablakokat kérjünk, megtettük. Ezzel az volt a gond, hogy nem hasonlít az alattunk lévő új nyílászárókra, ami szabálytalanul, engedély nélkül lett kicserélve, ami egyébként pont úgy nézett ki, mint a mi első árajánlatunkban.
Mindezzel nem foglalkozva kértünk egy árajánlatot, ami a hölgy kérésére a legkisebb álosztóval, 2,5cm szélességűvel van szerelve. Mivel a hölgynek nem tetszett, hogy keskeny az álosztó (amit ő szeretett volna így) ezért utánajártunk van-e szélesebb. Nincs.
Ezután mondta, hogy nem gond, elfogadja így is, ezért beadtuk a szükséges papírokat, amit kért (rajz a régi ablakokról, árajánlat az új ablakokról, kitöltöttük a kérelmet, befizettük az illetékre a pénzt). Ezek után szerinte az volt a dolgunk, hogy várjunk maximum két hetet, hogy megkapjuk az engedélyt az ablakok cseréjére.
A lejárt idő után bementünk, ahol a hölggyel már nem találkoztunk, mert táppénzre ment a felettese szerint, viszont a főépítész közölte hogy ezek a papírok nem megfelelőek. Egy hónapnyi rohangálás az önkormányzatra kuka. A pénz kuka. Az idő kuka. Egy nem túl kedves beszélgetés közben kiderült, hogy tervezőt kell fogadnunk (40000 Ft). Megtörtént.
A rajz elkészítése után a tervezővel való beszélgetés közben kiderült, hogy az építésügyi osztályon nem ez az első ilyen fejetlenség, és még a tervezőknek is feladják a feladatot, mert senkinek fogalma sincs, hogy mit kéne csinálni. Az utolsó beszélgetés után a főépítésszel azt az információt kaptuk, hogy ha megvan a tervrajz, akkor hétfőn megkapjuk a várt engedélyt. Hát nem! Hétfőn újra csalódtunk.
Most azt az információt kaptuk, hogy majd kedden, vagy szerdán. Mitől függ? Ki tudja? Talán a kedvüktől, talán a szimpátián múlik, vagy csak azon, hogy mit ebédeztek aznap. Ezt a kis történetet azért szerettem volna megosztani, mert az általuk féltett műemlék olyan állapotban van, hogy én szégyellem magam miatta.
Az ablakokra szánt pénzt lehet, hogy nem lehet majd lelakni, de a jelenlegiek vállalhatatlanok, ez nekik mégis ráér hónapokat, ahelyett hogy egy teljesen egyértelmű szituációban, tiszta lapokkal játszva elmondják végre, hogy mit szeretnének és nem rabolnák az időnket, pénzünket és nem kevés energiánkat, és ehelyett foglalkozhatnának valóban fontos dolgokkal, bár az igazat megvallva, nagyon remélem, hogy fontos dolgokat nem bíznak rájuk.
Azt, hogy az alattunk lévők nem engedélyeztették, egy picit sem csodálkozom, újra én sem vágnék bele, hogy ezzel az életképtelen bandával bármit megbeszéljek.
