Szamóca meg képes a rövid, de nagy erejű megszólalásokra, néha még verses forma sem kell hozzá. Mégis, melegszik bennem a jó öreg paranoia.
A magyar már olyan ember, hogy amint kipillant az információ mögül, sejti a részletekben gazdag hátteret. Mi állhat egy versmondás mögött, amikor állástalan színházigazgató sora grasszál a Pannon medencében?
Jordán Tamásnak azért nem adok egy lukas kanálnyi esélyt sem, mert nem illik hazudni sem az olvasónak, sem a színházigazgatónak. Olyan furcsán beszél…meg lógatja a fejét…te, ez biztosan szereti a nőket, meg a piát…hát nem tudom, szakmailag? Az a pár hónap, míg ez a gyanús egzisztenciájú ember színt játszik a deszkákon, talán pont arra lesz elég, hogy megfontoltan döntsenek Szamóca, és Eperjes Károly között. Végül is, nem mindegy.
A döntés megfontoltságát mutatja, hogy most nem kapnak külön kenelt az újfasiszták a büfében, mert ez a színház nem hátország, hanem támadó ék lesz a magyar színház frontján. A paletta színesítése miatt ebben a színházban inkább magyar, inkább nemzeti, vagy keresztény magyar nemzeti darabokat fognak játszani. Még az a szerencse, hogy a jövő direktora továbbra is ember marad az embertelenségben, és néha beszáll egy két főszerepre, evvel spórolva a büdzsén.
Az igazság az, hogy mindenki lakva ismerszik meg. Minden irónia nélkül mondom, hogy kezdem megszokni pártunk és kormányunk stílusát, amiben segített a szocializmusból élt 30 év, de ez a másfél év is hasznos volt. Nem azt mondom, hogy nem volt benne meglepetés, lásd Szíjjártó egyetértő nyilatkozatát arról, hogy neki sem tetszik a rendszer, nemcsak az Egy Millának. De rövid agyvérzés után mondhatom, hogy a kultúrában tréfát nem ismerő, erős elhivatottság tudattal, keresztény erkölccsel felvértezett hatalom nem szereti sem a buziliberálisdekadenseket, sem József Attilát, – apropó, még ott van az a szobra a helyén?- csak szólok, mert tuti, hogy éjjel fogják eltakarítani. Öcsödre tervezik száműzni. Gondolom azért, mert, ahogy a költő mondja:”Öcsödön rossz volt”.
Biztosan Szombathelyen is lesz pályáztatás, mert az olyan klassz, amikor minden jogszerű, meg demokratikus. Dörner György pályáztatásában kegyetlenül őszinte volt Bruce Willis magyar hangja, filozófiai értelemben tökéletesen argumentált. Azért ide adta be a pályázatát, mert ezt írták ki. Végre egy rövid, egyenes magyar mondat, nem olyan sikamlós, mint ahogy ezek a zsidók fűzik a szót. Ha mást írnak ki, oda adta volna be, vagyis csak annyit akarok mondani, hogy a Szombathelyiek megint piszok mázlisták voltak, megúszták Csurkát és bőrfejű barátait. Ehhez képest Szamóca szavonarolás kirohanásai a hanyatló erkölcsök felett, égi manna, amivel érdemes etetni a pogány kicsiket.
A legrosszabb, ami történhet, hogy a nemcsákkárolyi útra lépnek a szombathelyiek. A nézők elfelejtenek megjelenni az előadáson. A József Attila Színházban (ennek a proli versfaragónak a neve rossz ómen) még mindig menne a tavaly teltházas Made in Hungaria, de most egy jegyet sem adtak el. Kétségtelenül végzett némi rombolást a humán tőke piacán a népszerű Karcsi, hogy közgazdász-trendisen fogalmazzam meg a kirúgott színészek sorsát, de a túlélő maradék sem járt jól. Elfelejtették a még játszó színdarabokat betenni a programba, így aztán tényleg nehéz rá jegyet szerezni. Nem azért mert elfogyott, hanem azért mert még abban sem lehet biztos az ember, hogy árulnak rá jegyet.
Ezek után a napnál is világosabb lesz, hogy a magyar ember lelkében bukásra van ítélve a kávéházból kikopott, posztmodernnel takarózó, az új szerűséget hajhászó teatralitás. Sőt, örüljünk annak, hogy ekkora bukás után nem büntetik meg a színházat egy átkereszteléssel. Főleg, hogy olyan keresztnév, mint Attila, nem is létezik. (A forrás most is Öcsöd. Nekem már az is gyanús, hogy csak egy betűben különbözik Öszödtől.) Különben is, öngyilkos lett. Nem úgy, mint Széchenyi, hanem még jobban. Az öngyilkosság meg bűn, ahogy ezt korunk teológusától, Szamocától tudom, olyat meg magyar ember nem csinál.
Most, jut eszembe, Ez a József nem félig magyar, félig román, vagy tán egészen az volt? Te, ez a Jordán nem az ő verseit szavalta? Szavalta?! Motyogta. Dudorászott. Sóhajtott. Mintha depressziós lenne ő is.
Hát, majd tesznek róla, hogy végül vizes, homokos síkra érve, már többet nem remél.
