A fősodratú tengerentúli médiában igazi sztárnak számító kopasz, bajszos orvoskarakter (aki egyébként korábban pszichológusként dolgozott) a Huffington Postban árulja el egy friss írásában, hogy mire kell figyelnünk, ha hosszan tartó kapcsolatra vágyunk - márpedig a legtöbben arra vágyunk, mert így lettünk lelkileg kifaragva.
Dr. Phil szerint mindenekelőtt tudnunk kell a partnerünk szemével szemlélni saját magunkat. Aztán ha erre képesek vagyunk, akkor feltenni a kérdést:
Jól el tudnánk szórakozni a társaságunkban?
Aztán előadja a saját példáját, miszerint épp most esett túl a harmincnyolcadik házassági évfordulóján, és az addig vezető úton minden egyes nap nevetett a feleségével. Meg olvasott vele, utazott vele, és új zenéket fedeztek fel közösen. Aztán visszaemlékeznek ezekre az élményeikre, újra és újra átélve, megosztva azokat egymással. Mindez persze nem jelenti azt, hogy folyamatosan szuperviccesnek kell lennünk, hiszen erre senki sem képes. De fontos, hogy lelombozott vagy stresszes pillanatainkban is jófej legyen velünk a másik, és ott legyen mellettünk.
Nem azt mondom, hogy egy házasságnak olyannak kell lennie, mint egy állandó Disney World
- teszi hozzá, de ha mindig a problémákon rugózunk csak, akkor az egy problémás házasság lesz. Mint ahogy az is csak nézőpont kérdése, hogy ha a választottunk horkolva elalszik a kanapén, akkor ezt idegesítőnek találjuk, vagy elragadónak.
Szerinte van egy kristálytiszta formula, ami jól alkalmazható egy kapcsolat hosszú fenntartásához: arról szól a dolog, hogy a két ember szükségletei hogyan tudnak benne találkozni, plusz elmaradhatatlan alapelem, hogy a kapcsolat alapja egy szilárd barátság legyen. Egy jó barátot kell találnunk, ehhez viszont nekünk is jó barátnak kell lennünk, akivel nem cseszegetős kritizálás az élet, hanem lehet mellette fejlődni. Meg röhögni, sokat!
Hogy milyen hosszú lesz a kapcsolat, az attól függ, mit keresünk egy kapcsolatban
Ezt már Aaron Ben-Zeev, a haifai egyetem pszichológusprofesszora állítja egy írásában. Szerinte a kulcs az, hogy romantikus szenvedélyt vagy romantikus mélységet keresünk: előbbi hamar elröppen, az utóbbi viszont (egymás mellett) fejlődési folyamat. Ben-Zeev azt mondja, ha hosszú kapcsolatra törekszünk, akkor törekedjünk komplexitásra. Olyan ez, mint a zene: az emberek a faékegyszerűségű dalocskákat ideig-óráig élvezik, de újra és újra csak a bonyolultabb, mélyebb darabokat veszik elő. Ha tehát a kapcsolatunkban minél több felfedeznivaló akad, annál jobban járunk.
